Nagy küzdelem árán lett ápoló az előkelő családból származó Florence Nightingale 

Nagy küzdelem árán lett ápoló az előkelő családból származó Florence Nightingale 

„Isten szólt hozzám, és meghívott szolgálatra. Hevesen vágyom értelmes és rendszeres foglalatosságra, amely megéri, hogy csináljam, ahelyett, hogy semmiségekre vesztegessem az időt.” Naplója szerint az Úr szólította meg a 17 éves Florence Nightingale-t, aki ezután mindent megtett annak érdekében, hogy hasznára legyen az emberiségnek. Ennek szellemében cselekedett 1854. október 21-én is, amikor 38 nővérrel egyetemben útnak indult, hogy segítséget nyújtson a krími háború sebesültjeinek.

Florence Nightingale-nek rengeteget kellett küzdenie – elsősorban szüleivel –, hogy ápolónő lehessen. Az ifjú hölgy ugyanis bankárcsaládba született, és a tekintélyes vagyonnal rendelkező szülők lányuknak is a viktoriánus korabeli jómódú hölgyek társadalmi szerepét szánták: egy jó házasságot, jómódú férjjel, majd a család, illetve az utódok felnevelésének igazgatását. 

Az 1820-ban született Florence a német, az olasz és a francia mellett görögül és latinul is tanult, de leginkább a matematika világában érezte otthon magát. Florence 17 éves korában meghallotta a mennyei hívószót, és ezek után már hallani sem akart a tehetős leányok tradicionális szerepéről, a házasságról és a gyermekvállalásról.

A szülők egyáltalán nem nézték jó szemmel leánygyermekük világmegváltó ambícióit. Florence viszont továbbra is lázadt a társadalmi skatulya ellen, négy kérője is kosarat kapott. A szülőket kétségbeejtette lányuk makacssága, mivel a nővéri hivatás a 19. század közepén egyáltalán nem bizonyult megbecsült szakmának.

Az ápolók alacsony bérezést kaptak, sőt, gyakran lenézték őket. A felépülőben lévő ápoltak között pedig szép számmal akadtak olyan „úriemberek”, akik igen tágan értelmezték a betegápolást, és a nővérek nyújtotta testi örömöket is a kezelés részének tartották.

Hírdetés

Így nem csoda, hogy a szülők lányuk jó hírneve miatt aggódtak. Florence azonban hajthatatlan volt, titokban egészségügyi szakkönyveket bújt, majd 1844-ben szülei tudta nélkül részt vett egy három hónapos nővérképző tanfolyamon. 1849-ben felbontotta hét éve tartó jegyességét Richard Monckton Milnes báróval.

Ezek után a család úgy döntött, hogy nem áll az elhivatottság útjába, és hagyják, hogy Florence megvalósítsa álmait. 1851-ben visszatért a korábban már meglátogatott diakonissza nővérekhez a németországi Kaiserswerth-be, és kitanulta az ápolónői szakmát. 1853 nyarától Londonban dolgozott főfelügyelő nővérként a Harley Streeten található „Beteg Úrihölgyek Kórházában”. Munkájáért bért nem kapott, megélhetéséről szülei gondoskodtak.

1853-ban kitört a krími háború, amelybe az oroszok ellen a törökök oldalán a britek is beavatkoztak. A világtörténelemben ez volt az első olyan fegyveres konfliktus, amelyről a sajtó részletekbe menően tudósított, így a közvélemény hamar tudomást szerzett az ott folyó szörnyűségekről. A briteknek hamarosan több mint tízezer sebesült katonáról kellett gondoskodniuk.

A kormányra humanitárius szempontból óriási nyomás nehezedett, végül Sidney Herbert befolyásos államférfi és parlamenti képviselő megkérte jó ismerősét és bizalmasát, Florence Nightingale-t – aki addigra az egészségügyi szakmában már széles körben ismert volt –, hogy állítson össze egy nővérekből álló csapatot és utazzon török földre, hogy a sebesültek megfelelő ellátást kapjanak.

Florence elvállata a felkérést, és az általa kiválasztott 38 világi és egyházi nővérrel 1854. október 21-én az Oszmán Birodalomba utazott, ahol Üsküdarban, (ma Isztambul egyik ázsiai városrésze) egy brit katonai kórházban kezdte meg ténykedését.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »