„Közéletre termett ember volt, aki a különböző politikai áramlatokat közös nevezőre tudta hozni a magyar ügy és a haza szolgálatában… Életének kilenc évtizede alatt átélte az üldözöttek megmentésének érzését és az üldöztetést is. Bújtatott és bujkált egyszerre… Igazi hídember volt, a jó ügy és a szabadság érdekében. Élete ma is világító fáklyaként mutatja az utat a magyar demokrácia számára.”
E szavakkal zárul Koltay Anna Az utolsó elnök című dokumentumfilmje, amely Varga Béla katolikus pap, politikus életútját mutatja be.
Varga Béla 1903-ban született Börcsön, katolikus paraszti családban. A győri bencés gimnáziumba járt. Alig tizennyolc évesen, 1921-ben részt vett a budaörsi csatában, melynek során IV. Károly király megpróbált visszatérni a trónra. A kudarc után Varga Béla a veszprémi papi szemináriumba ment. 1929-ben Balatonboglár plébánosa lett, ahol felépített egy rendkívül modernnek számító templomot. A jó szónoki képességekkel megáldott papot Gaál Gaszton, a Független Kisgazdapárt alapítója személyesen kérte fel, hogy csatlakozzon pártjához.
Kárpátalja elfoglalásával – 1939 márciusa – visszaállt a magyar–lengyel határ. Miután szeptember 1-jén Németország, majd bő két héttel később a Szovjetunió is megtámadta Lengyelországot, sok tízezer lengyel menekült érkezett Magyarországra. Ügyükkel Teleki Pál jóváhagyásával id. Antall József – szintén kisgazdapárti politikus – és Varga Béla foglalkozott. Így vált Balatonboglár a lengyel menekültellátás központjává, s lett „Lengyelország magyarországi fővárosa”. Az akkori előírásokat megkerülve, ifjúsági tábornak álcázva a lengyel nyelvű oktatás is elindult, sőt, iskolát is építettek. Az itt végzettek voltak a boglarcsikok, ők és leszármazottaik máig jó szívvel emlékeznek Varga Bélára. Talán kevésbé ismert, de 1940 őszétől ezer francia katona is megfordult itt. Nem véletlen, hogy Charles de Gaulle francia elnök becsületrenddel tüntette ki Varga Bélát.
A „lengyelek legnagyobb jótevője” nem csak emberbaráti segítséget nyújtott. Kifejezetten támogatta azokat a futárokat – köztük Wacław Felczakot és Tadeusz Chciuk-Celtet –, akik információval látták el a londoni emigráns lengyel kormányt és a szövetségeseket. Általuk ismerte meg a világ a katyńi és az auschwitzi rémtetteket. Chciuk-Celtet egyik alkalommal kalandos úton, papnak álcázva kísérte át a határon Varga Béla. A nyilas hatalomátvétel után Budapesten húzta meg magát, ám itt sem tétlenkedett, ahol lehetett, mentette az üldözötteket.
A kisgazdapárt újjászervezése után folytatta politikai pályáját: a győztes párt színeiben 1946. február 7-én az országgyűlés elnökévé választották. Az egyeduralomra törő kommunisták elsőként a kisgazdákkal akartak leszámolni. Varga Béla azonban nem várta meg a letartóztatást. 1947-ben az Egyesült Államokba ment, ahol az emigráció meghatározó alakja és a Magyar Nemzeti Bizottmány irányítója lett. 1951-ben részt vett a Szabad Európa Rádió magyar adásának elindításában. Bár az ’56-os forradalom után a Nyugat – leginkább az Egyesült Államok – lemondott arról, hogy az európai status quót megváltoztassa, Varga Béla továbbra is fáradhatatlanul dolgozott. Álma egy független, keresztény alapokon nyugvó Magyarország volt.
A dokumentumfilmben történészek, a család tagjai, egykori boglarcsikok leszármazottai és egyháziak – mint Udvardy György veszprémi érsek és Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke – idézik fel Varga Béla alakját. A jól megírt összekötő szövegeket a nemrég elhunyt Mihályi Győző tolmácsolásában halljuk. (S újra rádöbbenünk, mennyire hiányozni fog a hangja.) A dokumentumfilmet a mai trendhez igazodva fikciós jelenetek teszik színesebbé. Koltay Anna alkotásának képi világa igényes és korszerű, ritmusa sodró, sokszor a játékfilmeknél megszokott tempó húzza magába a nézőt.
Varga Béla „a mindenható Jóisten csodálatos ajándékának” tekintette, amikor – negyvenhárom év után – 1990-ben hazatérhetett. A szabadon megválasztott magyar országgyűlés alakuló ülésén elmondott beszéde nem csak tartalma, hanem ténye miatt is nagy jelenőséggel bírt, hiszen Varga személye összekötötte az utolsó, még a kommunista diktatúrát megelőző parlamentet és a rendszerváltás országgyűlését. E szavakkal szólt a képviselőkhöz és az egész nemzethez: „Mélyen kell beidegződnie a magyar tudatba annak, hogy hibáinkért most egyedül vagyunk és leszünk felelősek. Az emberi szabadság nem körülmény, hanem feladat. A bilincsek lehullásával együtt jár a magunkra, magunk által szabott emberi kötelesség. A kibontakozó szabadság fényét ne sötétítse el a pártoskodás. Álljon a magyar nép büszkesége, és ennek következményeképp hírneve a világban emberségében. Tartsa tiszteletben nem csak a más ember véleményét, hanem személyiségét is.”
Fotó: Wikipédia; Múlt-Kor
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. október 13-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
