175 éve, 1849. október 17-én halt meg minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze Fryderyk Franciszek (Frédéric François) Chopin lengyel zeneszerző. Chopin új stílusa a romantikus kifejezőeszközök egész sorát hozta a zongorajátékba, lágy, lírai hangzása végletes dinamikai ellentétekkel, érzelemgazdag és virtuóz előadásmóddal párosult.
Chopin 1810. február 22-én született a Żelazowa Wola nevű falucskában, apja francia, anyja lengyel volt. Mozarthoz hasonlóan csodagyermekként indult: hatévesen már zongorázott és zenét szerzett, nyolcévesen koncertezett.
Első zenetanára hamar elbocsátotta, mondván hogy többet tud, mint ő. Chopin a nyári vakációkat vidéken töltötte, itt fedezte fel a lengyel népzenét, amely zeneszerzői munkásságának alapjául szolgált.
Tizenévesen a varsói szalonok kedvence lett, első nagy önálló hangversenyét 1829-ben Bécsben adta – Mozart-variációját hallgatva Schumann zseninek kiáltotta ki.
Az 1830–31-es lengyel nemesi felkelés után elhagyta hazáját és Párizsban telepedett le. A francia fővárosban koncertezett és tanított, 1835-ben megkapta az állampolgárságot. Barátai között tudhatta a kor nagyságait, Bellinit, Berliozt, Liszt Ferencet, Balzacot és Heinét.
Maria Wodzińska portréja a 25 éves zeneszerzőről (1835)
Élete nagy szerelme a kihívó magaviseletű George Sand írónő lett, holott megismerkedésük idején még azt írta róla, hogy „valami taszítja” tőle. Kapcsolatuk tíz év után ért véget, amikor Sand azzal gyanúsította a komponistát, hogy nemcsak vele, hanem lányával is viszonyt folytat.
Chopin kiskorától sokat betegeskedett, gyakran kapott légúti fertőzést és tüdőgyulladást. Egészsége olykor annyira megrendült, hogy a koncert után egyedül nem is tudott lemenni a színpadról, zongoratanítványait pedig ágyban fekve oktatta.
1838 telén gyógyulást keresve Sand társaságában Mallorcára utazott, de napsütés helyett csak hideg és eső fogadta, s az évszakot egy fűtetlen kolostorban kellett átvészelnie. Egészsége mindezek ellenére rendbejött, egy ideig viszonylag jó körülmények között élt.
A párizsi forradalom elől Angliába menekült, innen kimerülve tért vissza, s egy év múlva, 1849. október 17-én elhunyt tüdőbajban. Az alig 39 éves Chopin temetésén kérésére Mozart Requiemje szólt.
Az egyetlen fennmaradt fényképfelvétel Chopinről (1848)
Hamvai a párizsi Pére-Lachaise temetőben nyugszanak, konyakban tartósított szívét egy varsói templomban őrzik.
Innen csak egyszer, a 2. világháború alatt vették ki, hogy megóvják, sőt, a hatóságok ahhoz sem járultak hozzá, hogy DNS-mintát vegyenek belőle. (Kutatók ezzel akarták eldönteni, Chopin tuberkulózisban vagy a genetikai eredetű cisztás fibrózisban szenvedett-e, utóbbira utalna a gyakori tüdőgyulladás, hogy 22 évesen sem kellett borotválkoznia, és soha nem született gyermeke.)
Chopin új stílusa a romantikus kifejezőeszközök egész sorát hozta a zongorajátékba, lágy, lírai hangzása végletes dinamikai ellentétekkel, érzelemgazdag és virtuóz előadásmóddal párosult.
Ő írt először balladákat, önálló scherzókat, ismertette meg a világgal a lengyel mazurkát, újította meg romantikus alapon a Bach-féle prelűdöket.
A zongora poétájaként, rabjaként és zsenijeként is emlegették, e hangszerre írta két zongoraversenyét, gyűjteményes műve a 24 prelűd és az Etűdök, de népszerűek rövidebb zenedarabjai, keringői, noktürnjei. A lengyel népzene fordulatait polonézeibe és mazurkáiba iktatta, így a romantikus népies zene megteremtője lett.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
