A Fatimai Szűz első hazai kegyhelyén Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét október 13-án, kiemelt figyelemben részesítve a zarándok nagyszülőket.
Hűvös, de tiszta idő, igazi őszies napsütés fogadta a szép számú hívősereget. A bevonulást követően Helter István plébános, az alsószentiváni iskola püspöki biztosa üdvözölte a megjelenteket, majd a köszöntők következtek. Az iskola alapítóját és fenntartóját, Spányi Antal megyéspüspököt az óvodások énekkel és virágcsokorral, a nyolcadikosok képviselői pedig ajándékkal és köszönő szavakkal tisztelték meg. Ezután az alsó tagozatosok Óbecsey István Szeressétek az öregeket! című versét szavalták el a nagyszülők tiszteletére. A diákok később a szentmisén is közreműködtek: ministránsokként a leendő elsőáldozók szolgáltak, a 8. osztályosok a könyörgéseket olvasták fel, és a körmenetbe is bekapcsolódott az iskola összes tanulója.
A szentmise homíliájában Korzenszky Richárd, a tihanyi apátság emeritus perjele osztotta meg gondolatait a hívekkel. Richárd atya igazán gazdag élettapasztalattal rendelkezik: bencés szerzetesi szolgálata mellett volt tanár, a pannonhalmi bencés gimnázium igazgatója, 1991–1994 között az oktatási minisztérium munkatársaként az egyházi iskolai rendszer létrehozásában is aktívan közreműködött, majd a tihanyi apátság vezetője lett nyugalomba vonulásáig. Beszélt arról, hogy a nagyszülők élettapasztalata, megélt élményei azok, amivel legtöbbet segíthetnek családjaiknak, kialakítva az összetartozást, a családi hagyományok, legendáriumok gazdag tárházával.
Tanúságtételként Richárd atya saját életéből hozott példákat: négygenerációs családi ebédeket tartottak vasárnaponként; nagyszülei őrizték azt a szertartást, hogy ketten megfelezve ettek meg egy-egy almát (megehették volna külön-külön is, de ők mindig elfelezték). Jó tanácsként javasolta a jelen lévő fiatalabb generáció tagjainak, hogy
Ha ők elmennek, senki sem fog már mesélni nekik, milyen volt, amikor még kicsik voltak. A családra mindig kell, hogy jusson idő.
Az idő témakörénél maradva hozzátette: a földi idejét mindenki ajándékba kapja, s nem tudhatjuk, hogy mennyi lesz ez. Elmondta Tihamér atya történetét, aki 75 évesen kérte, hogy egy szélesebb szobába költözhessen, mivel rengeteg könyvét így könnyebben el tudta helyezni. Bár a portás felvetette neki: minek kell átköltöznie arra a kis időre, a „kis idő” mintegy negyed évszázad lett, Tihamér atya 101 éves korában hunyt el.
Természetes, hogy minden ember szeretne boldog lenni a földi idejében. De nem tévesztjük-e össze a sikert a boldogsággal? – tette fel a kérdést a szónok. Ma az a fontos, hogy forintosítható legyen mindaz, amit megtanulunk, amit teszünk. Lehet, hogy sikeresnek is gondoljuk magunkat, gazdagodunk anyagilag. De boldogok leszünk-e tőle? Richárd atya tanítása szerint
Ha ma valaki panaszkodik arra, hogy mennyi gondja van, milyen nehéz a megélhetése, az idősek el tudják mondani, hogy ők nehezebb történelmi időket megélve, reménytelennek tűnő helyzeteket tudtak átvészelni, kiállva a megpróbáltatásokat. S nem voltak boldogtalanabbak, mint a mai generációk. Devecseri Gábor versét idézte példának:
Megszülettünk hirtelen,
egyikünk se kérte.
Kérve kérünk, szép jelen:
meg ne büntess érte.
Kérünk, kurta pillanat,
ne vess tűzre, lángra,
szép olajfa-lomb alatt
várhassunk halálra.
Hadd teljék az életünk
– mint lehet – szelíden,
gyolcsban zengjük énekünk,
nem csalános ingben.
hogy ők elmondhassák: van nagyink, van dédink. Akiktől az idősek életbölcsességét megtanulhatják. Akik tudják értékelni az élet szépségeit, amelyek mellett rohanó világunkban elsiklunk. Korzenszky Richárd megosztotta két idős szerzetestársa beszélgetését, akik szépként értékelték a napot, mert kinyílott az aranyeső. Gyönyörködtek abban, hogy az élet él (és élni akar).
Zárszavában pedig Óbecsey István verséből szavalt el Richárd atya is több versszakot (nem tudva, hogy a gyerekek is ezt fogják szavalni aznap), kiemelve: szeressétek az öregeket!
A szentmise végén hagyományosan a nagyszülőkre kérte a Jóisten bőséges áldását Spányi Antal püspök, végül megáldotta a búcsú során vásárolt kegytárgyakat is. A szabadtéri rendezvényt szokás szerint körmenet zárta, a teljes ünnep pedig a templomban megtartott szentségimádással és imával ért véget.
Szöveg: Kiss Attila
Fotó: Kiss Attila, Mórocz Tamás
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
