Prohászka Ottokár, Magyarország apostola és tanítója születésének 166. évfordulóján, október 10-én a székesfehérvár-vasútvidéki Prohászka Ottokár-emléktemplomban konferenciával, püspöki szentmisével és közös imádsággal emlékeztek meg Székesfehérvár 15. püspökéről. Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök az egyházmegye megjelent papságával együtt mutatott be szentmisét.
Tóth Tamás címzetes kanonok, esperes-plébános meghívására, a katolikus kulturális hetek rendezvénysorozat keretében idén is Mózessy Gergely gyűjteményigazgató, püspöki levéltáros tartott előadást a Jó Pásztor tiszteletére felszentelt székesfehérvár-vasútvidéki templomban.
Ezúttal egy – Prohászka Ottokár püspök egyszerűségét visszatükröző – közismert legenda alapján. Prohászka „esernyős székfoglalás” legendájának hátterét vizsgálva helyezte a történetet szélesebb összefüggésbe, a kor politikai, egyházpolitikai realitásába.
Mózessy Gergely leszögezte: gyakran tapasztalunk féligazságokat, csúsztatásokat, esetleg effektív hazugságokat is, amelyeket a média kínál. Ezek körbevesznek, behálóznak minket; nehéz tisztán látni egy-egy kérdésről, különösen akkor, ha legendák is társulnak hozzá. Sok legenda alakult ki a nagy püspök körül is, de Prohászka székfoglalása az egyik legközismertebb. Ha közel megyünk hozzá, megtaláljuk benne az igazságmagot, a jelentést, és megtaláljuk azt is, mi mindent hordozott ez a történet magában, amikor szájról szájra továbbadva kiszínezték.
A legenda szerint Prohászka Ottokár székfoglalása napján egy egyszerű személyvonattal, hajnalban érkezett meg Székesfehérvárra, egy esernyővel és egy breviáriummal a hóna alatt. Beballagott a püspöki palotába, ahol senkit nem talált, csak egy csodálkozó portást, mert mindenki az állomáson, a reggeli gyorsvonatnál várta. A valóság az, hogy tíz nappal korábban valóban váratlanul érkezett a városba, amikor a beiktatás technikai részleteit egyeztette – ismertette a történész.
Az az egyszerűség, a hétköznapiság, ahogy Prohászka Ottokár fellépett, magában hordozott valami szimbólumszerűt, ami a székfoglaláskor elmondott beszédében is megjelent, későbbi cselekedeteibe is teljesen beleillett – mondta Mózessy Gergely.
Az „esernyős székfoglalás” azonban a korban politikai tartalmat is hordozott. Arról szólt, hogy ez más, mint a világ hatalmasságainak székfoglalása, amelyek néha botrányos körülmények között zajlottak. Hiszen sok főispánt nem volt hajlandó a nép elfogadni. „Prohászka következetes puritánsága és a más esetekben is előforduló váratlan megjelenései kétségkívül segítették azt, hogy a székfoglalóhoz kötődő legendás mozzanat fennmaradjon az emlékezetben” – zárta gondolatait az előadó.
Spányi Antal püspök az egyházmegye megjelent papságával együtt bemutatott szentmisén összegezte a karizmatikus lelkivezető szeretettel megélt, imádságos életútját.
Prohászka Ottokár olyan ember volt, „akinek szíve lángolt Istenért, az ő jelenlétében élt, és ez adott neki erőt, hogy valami egészen különleges módon tudjon imádkozni az Egyházért, minden emberért. Ez adott neki erőt, hogy igazán tudjon szeretni, ami tetteiben is megmutatkozott.
Ahhoz is kapott erőt, hogy a legnehezebb pillanataiban a szívében mégis ott éljen a remény, Isten szeretetének és igazságosságának reménye. Ezek olyan erények, amelyeket nekünk is meg kell tanulnunk tőle” – buzdított a székesfehérvári megyéspüspök.
A megemlékezésre sokan eljöttek Prohászka Ottokár püspök tisztelői közül, a Prohászka Imaszövetség tagjai, a Székesfehérvári Egyházmegye intézményvezetői, a budapesti Egyetemi templomból érkező zarándokok, valamint a székesfehérvári és budakeszi katolikus iskolások.
A szentmise végén az ünnepség résztvevői megkoszorúzták Prohászka Ottokár püspök sírját, és együtt imádkoztak boldoggá avatásáért, közbenjárásáért.
Forrás: Berta Kata/Székesfehérvári Egyházmegye
Fotó: Kovács Marcell
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
