958 éve, 1066. október 14-én mértek vereséget a hastingsi csatában a normannok az angolszászokra. A csatatéren holtan maradt az utolsó angolszász király, II. Harold, a trónviszályból a normandiai herceg, Hódító Vilmos került ki győztesen.
Anglia a 11. században viharos időszakon ment keresztül. A szigetországot 1015-ben meghódító dán király, II. (Nagy) Knut 1035-ben bekövetkezett halála után öldöklő trónviszály robbant ki, birodalma szétesett. Az évekig tartó zűrzavarból 1042-ben a Hitvalló melléknévvel felruházott angolszász Eduárd került ki győztesen.
A tényleges hatalom azonban nem a király, hanem az egymással rivalizáló főurak kezében volt, a jámbor uralkodó leginkább a westminsteri apátság építésének szentelte idejét, amelyet halála előtt nem sokkal, 1065 decemberében szenteltek fel.
Eduárd 1066. január 5-én gyermektelenül halt meg. Halálos ágyán – állítólag – sógorát, Harold Godwinsont nevezte meg utódául, akit másnap II. Harold néven meg is koronáztak. A trónt azonban magának követelte III. (Keménykezű) Harald norvég király és az akkor harmincnyolc éves Vilmos normandiai herceg is.
A hastingsi ütközet; balra a sisakját felemelő alak Hódító Vilmos.
A rendkívül vakmerő és becsvágyó Vilmos, aki törvénytelen gyermekből vált Franciaország egyik leghatalmasabb főurává, azt állította: Eduárd korábban őt jelölte ki örököséül, és az 1064-ben Normandiába látogató Harold Godwinson, a későbbi király hűséget esküdött neki.
Ám ezt kevesen hitték el neki, mert az angolszász szokás szerint új uralkodót a király halála után választotta ki a nemesi gyűlés. Harold pedig hajótörést szenvedett a francia partokon, fogságba esett, és – szabadulása fejében – kényszer alatt tette le az esküt.
A háborúskodás 1066 őszén tört ki: a norvégok váratlanul partra szálltak és elfoglalták az északkelet-angliai York városát. Harold, aki addig délen várta Vilmos támadását, a hír hallatán északra indult, és szeptember 25-én Stamford Bridge közelében megsemmisítő vereséget mért a betolakodókra, a csatamezőn holtan maradt a norvég király is.
Vilmos, aki a nyarat seregének toborzásával töltötte, és megszerezte a jelentősebb európai udvarok támogatását is, az északon zajló küzdelmet kihasználva zavartalanul hajózott át Angliába, és a tengerparti Hastings mellett táborozott le.
A legenda szerint a hajóból kiugorva elesett, amit katonái rossz előjelnek tekintettek, de ő feltalálta magát, és egy marék kavicsot kezébe kapva felkiáltott: „Látjátok, már enyém is Anglia!”
Az új veszedelemről értesülve Harold erőltetett menetben sietett délre, elesett veteránjait tapasztalatlan földműves újoncokkal volt kénytelen helyettesíteni. A király még az erősítéseket sem várta meg, a meglepetés erejében bízva vonult a normannok ellen, de azok már értesültek közeledtéről, és maguk is északra indultak.
Az Anglia sorsát eldöntő csata 1066. október 14-én, reggel kilenc órakor kezdődött, és egész nap tartott. A két sereg létszámát pontosan nem ismerjük, de az erőviszonyok kiegyenlítettek lehettek. A kipihent normann sereg edzett, jól kiképzett katonákból állt, s felét a félelmetes, páncélozott lovasság tette ki, míg a napokig kétségbeesve menetelő angolszászok csak gyalogsággal és íjászokkal rendelkeztek.
Harold mocsarakkal körülvett domb tetején táborozott le, hogy a normannok hegynek felfelé támadjanak, ráadásul ezt csak keskeny földsávon tehették meg. A rohamok rendre meg is törtek a pajzsfalon, Vilmos lovát kétszer is meglőtték az angol íjászok.
Harold már a siker kapujában állt, amikor tapasztalatlan katonái végzetes hibát követtek el: megbontották a sort, hogy üldözőbe vegyék a hátráló normannokat. A lovasok azonnal benyomultak a résbe, az angolszász csatasor felbomlott, s amikor Harold is elesett (későbbi források szerint egy nyíl találta el a szemét), a vezér nélkül maradt angolok menekülőre fogták.
Lovas normann katonák támadása az angol pajzsfal ellen
A csata helyén Vilmos apátságot építtetett, a főoltár azon a helyen áll, ahol Harold elesett. A csata emlékét örökíti meg az 1077-ben elkészült bayeux-i kárpit: a 70 méter hosszú, fél méter széles, feliratokkal ellátott vászon 58 képen mutatja be Anglia meghódítását.
Vilmost 1066 decemberében Anglia királyává koronázták, de hatalmát csak több lázadás kegyetlen leverése után tudta megszilárdítani. Angliában a normandiaihoz hasonló feudális rendszert vezettek be, a kulcspozíciókba normannok kerültek, de számos korábbi szokást és törvényt megtartottak.
Vilmos egyszerre erőszakos és engedékeny politikája nagyban hozzájárult a sajátos angol társadalmi rend kialakulásához. Anglia utolsó meghódítója Normandiában halt meg: az ötvenkilenc éves királyt Nantes ostroma közben lángoktól megriadt lova levetette hátáról, és 1087. szeptember 9-én belehalt belső sérüléseibe.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
