Nagyjából százan rótták le tiszteletüket vasárnap Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár mögötti kis téren a 13 aradi vértanúnak emléket állító kopjafáknál és idézték fel a magyar forradalom és szabadságharc 175 évvel ezelőtt október 6-án kivégzett honvéd főtisztjei – 12 tábornok és egy ezredes – emlékét, hajtottak fejet kivételes áldozatuk előtt. Az idei megemlékezés szónokai elsősorban arra hívták fel a figyelmet, hogy a szabadságért, amint a megmaradásért, kultúránkért, anyanyelvünkért ma is meg kell küzdeni, és minden körülmény között tehetünk valamit a hazáért, a nemzetért, ennek előbb-utóbb beérik a gyümölcse.
Elsőként Jakab István Barna, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke szólt az emlékezőkhöz. Beszédében arra irányította a figyelmet, hogy a magyarság évről évre a történelmi fájdalmairól is megemlékezik, de ez felemeli a lelket, erőt és bátorságot kölcsönöz, határozottabbá, kitartóbbá teszi a közösséget. Meglátása szerint október 6. üzenete, hagyatéka összetett: a hazaszeretet és önfeláldozás, az összefogás és egység szükségessége, a becsület és erkölcs felbecsülhetetlen értéke, a szabadság szeretete egyaránt benne foglaltatik. Jakab István Barna Damjanich János utolsó szavait – „minket kivégezhetnek, de az eszmét, amiért harcoltunk, soha” – hívta segítségül és rámutatott: az aradi vértanúk esetében a haza szeretete összefonódott a szabadságéval, ez kötötte össze a különböző nemzetiségű, más és más társadalmi hátterű, felekezetű katonákat, akik utolsó pillanatig hűségesek maradtak az eszméhez.
A mai világban, amikor a szabadság gyakran magától értetődőnek tűnik, az aradi vértanúk példája emlékeztet, hogy kemény áldozatok árán megszerzett kincs, melyet megbecsülni és megőrizni minden nemzedék kötelezettsége. Az 1849-es fegyveres harcot követően a megtorló hatalom a magyarság ellen kultúrharcot is indított, és ennek különböző formái a huszadik századot végigkísérték. Ma is kerülnek olyanok, akik azokat támadják, akik a magyarság nemzeti öntudatát akarják erősíteni. A szabadságért való küzdelem sosem egyszerű, és most, 2024-ben is érvényes, hogy a megmaradásért, a kultúráért, az anyanyelvért meg kell küzdeni. Az aradi vértanúk példája mutatja, hogy mindennap érdemes küzdeni az igazságért, a közösségért, hogy megőrizzük azt a szabadságot, melyért ők életüket adták.
Percze László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja beszédében arra az egységre hívta fel a figyelmet, mely a különböző nemzetiségű vértanúkat jellemezte, akiknek bár voltak elbizonytalanodásaik, végül mindannyian kitartottak a szabadságharc melletti elkötelezettségüknél. A magyar szabadságharc vértanúi sokkal többek, mint katonaemberek, a magyar függetlenség, az igazságos ügy eszméjének jelképei – szögezte le Percze László, hozzátéve: noha leverték, de a forradalom nem bukott, a véráldozat nem volt hiábavaló, a szabadságharc eszméje tovább hatott, az áldozatok, a vértanúk vitték tovább az országot az 1867-es kiegyezésig, amelyet követően Magyarország fejlődésnek indulhatott. E hősök ma is azt üzenik: mindig tehetünk valamit a hazáért, a nemzettársainkért, és ennek előbb-utóbb beérik a gyümölcse. Az igazság melletti kiállás, a tudatosság és az önzetlenség az, amiért a vértanúk különleges helyet foglalnak el a nemzet emlékezetében. Akár hétköznapi, akár rendkívüli helyzetről legyen szó, azok válnak hőssé, akik lényének magja rendíthetetlen marad, megőrzi belső szilárdságát, erkölcsi tartását, és ihletet ad – fogalmazott.
A hagyományhoz igazodva a szónokok szavait a Székely Mikó Kollégium diákjainak emlékműsora követte, a fiatalok a vértanúk kivégzés előtti utolsó óráit idézték fel, Donizetti Lammermoori Lucia című művének – melyből a haldokló Edgar búcsúáriáját a korabeli beszámolók szerint Láhner György tábornok játszotta fuvolán a kivégzés előtti éjszakán – zenei aláfestésével. Szintén a sokéves szokáshoz igazodva, az emlékműsort Balázs Antal nyugalmazott tanító, a kisparkban álló, belsejükben egy „diónyi” aradi földet őrző 13 kopjafa alkotójának üzenete, majd Bucsi Zsolt református lelkész áldása követte. Utóbbi Ézsaiás és Szent Pál apostol sorait idézve egyebek mellett arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy számunkra az aradi Golgota jelentős erőforrás a szabadság és a függetlenség megerősítésében, erőt adhat, hogy bátrabban mondjuk ki az igazságot. Amint a vértanúknak az utolsó óráikban is az istenhit és a családi közösség adta az erőt, hogy méltósággal vállalják sorsukat. A megemlékezés az Erzsébet parkbéli 1848–49-es honvéd emlékműnél zárult a Sepsiszentgyörgyi Magyar Férfidalárda előadásával, valamint a koszorúk és kegyeleti virágok elhelyezésével.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
