Antonio Gramsci marxista filozófus, politikus korszakalkotó meglátása a szellem győzelme az anyag felett.
A Gramsci korában élt marxisták fő baja az volt, hogy miután megvalósult az első sikeres marxista forradalom a világban – Oroszországban -, s kiépült az új kommunista államrend, mégis hogyan lehetséges, hogy az nem teljesített szinte semmit abból, amit ettől minden marxista várt. Sőt még rosszabb is lett a kisember élete annál, mint amit megdöntött.
Gramsci ugyanis elég okos volt ahhoz, hogy lássa, itt nem ideiglenes nehézségekről van szó, hanem a rendszer általános rendszerszintű problémájáról.
Tulajdonképpen Gramsci kijavította Marxot legfőbb tévedésében, hogy a gazdaság mindent meghatároz. Ő éppen az ellenkezőjére mutatott rá: hogy a szellem olyan erős, hogy képes a gazdaságra is visszahatni.
Gramsci alapján még azt is megjósolták egyes követői, hogy a szovjet rendszer össze fog omlani! Miért? Mert a lét nem határozza meg a tudatot, azaz hiába foglalták el a kommunisták az államot és a gazdaságot, ezzel nem lesznek sikeresek, mert a szovjet lakosok tudata maradt a régi. S persze ez teljesen igaznak bizonyult: amint csökkent az erőszak Sztálin halálával, lassan egyre nyíltabban jött vissza minden régi érték az emberekben, majd amikor a rendszer teljesen engedékeny lett a gorbacsovi időkben, kiderült: hiába telt el 3 nemzedéknyi idő a kommunizmusban, az orosz emberek nem lettek lélekben kommunisták, még a eszmében hívők is kulturálisan idegen mintákat követnek.
Aki élt valaha huzamosabb ideig szovjet emberek között, az mindezt személyesen is átélhette: a szovjet kisember tulajdonképpen semmilyen szempontból se volt kommunista agyú. Mindenki tudta, mit kötelező mondani, azt el is mondta hibátlanul, onnan túl meg mindez semmiben se érvényesült személyes életében. Én köztük éltem nap mint nap 5 éven keresztül, s hívő kommunistát láttam ugyan, de olyat egyet se, aki az elvet saját életében is érvényesítette volna.
A legviccesebb apró dolgokban lehetett ezt megtapasztalni. Az az ember, aki csillogó szemmel beszél a közös tulajdon szépségéről, a szövetkezetekről, aztán elmondja kicsit később, ő milyen leleményesen megvédte a saját virágait az idegenektől, mert ha nem tenné, akkor senki se törödne velük, mert „ami mindenkié, az senkié”, s a virágokat letaposnák, kiszáradnának, most meg, hogy csak az övéi, lám milyen szépen fejlődnek.
Az igazi gramsciánus marxisták persze azt vonták le mindebből, ami logikusan következik: a politikai hatalom megszerzése nem a fő cél, hanem az igazi cél az emberek tudata feletti kontroll. Amint az emberek önként úgy kezdenek gondolkodni, ahogy ezt a marxisták akarják, a politikai hatalom meglesz magától is, nem is kell erőszak hozzá: az emberek önként megadják.
S természetesen mindez minden más eszmével is kiválóan működik: a hatalomért harcolni nem kell, ha a hatalmunk alapját képező ideológia általános vélekedéssé válik.
Ha pl. mindenki elhiszi, hogy alapvető emberi jog minden, ami korábban perverziónak számított, akkor nem kell kampányolni a perverzió elismeréséért, mert eleve mindenki ki fogja nevetni a fogalom használatát, az „laposföldes őrületnek” lesz számítva.
A magyar „jobboldal” gyengesége, hogy ezt nem ismeri el. Ma már vannak próbálkozások ugyan, de még mindig a „baloldal” ért jobban ehhez a Gramsci-féla küzdelemhez.
Ezen a hétfőn jó példát láthattunk erre.
A társadalomellenes szándékú alkotmányjogász Karsai Dániel meghalt a múlt héten. Az egyik ballib politikus kikényszerítette, hogy a Parlament emlékezzen mag haláláról – teljesen szokatlan, alapvetően csak hivatalban lévő politikusok, volt magasrangú politikus, kiemelt személyek esetében szokás ez. Karsai egyik se volt, a saját táborán belül se volt az elit között.
De az akció jól kiszámított volt. Mindenki szót fogadott, s felállt a teljesen indokolatlan megemlékezésen – ez abszolút spontán reakció, nem felállni halottgyalázásnak tűnhetne, így mindenki inkább feláll. Miközben az egész nem az adott személyről szól, hanem arról, amiért dolgozott: a gyilkosság törvénybe emeléséről.
Kövér László – egyedüliként – megérezte, mi zajlik, de ellene tenni ő se tudott:
A Népszava – rendkívül őszintén – másnap meg is írta:
– nem Karsai a téma, hanem az eutanázia.
El kell ismerni, ügyes akció volt a Nomentum részéről. S a csapdába az egész Fidesz- és KDNP-frakció beleesett.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
