Nem vagyok Harry Potter rajongó, s ezzel enyhén fejeztem ki magamat.
Valójában csak a legelső filmet „láttam”, de azon is elaludtam a 25. perc környékén.
A következő hír azonban felhívta figyelmemet:
Megakadt a szemem a néven: ez nagyon furcsa: véletlenül értelme van magyarul egy angol névnek, lásd „galagonya”.
Utána is néztem: hát persze, csak a magyar verzióban hívják így.
Ez egy nagyon hibás és felesleges szokás: emberek nevét „lefordítani”, jellemzően valamilyen vicceskedő módon. A magyar filmterjesztés ezt csinálja hosszú ideje filmcímekkel, az is erősen zavaró. De a nevek felesleges magyarítása ennél is rosszabb.
Ennek csúcsa – ezt már írtam -, amikor 25 éve Jimmy Hoffa neve le lett fordítva egy amerikai film magyar szinkronjában „Petőfi Sándorra”.
A jelenség több szempontból is hibás:
- az olvasó/néző nem az eredeti szerző gondolatait ismeri meg, hanem a fordító leleményességét,
- a csak a fordítást használó néző/olvasó nem képes kapcsolatot találni a ferdített név és az eredeti név között,
- növeli a műveletlenséget és a bulvárt, hiszen az eredeti név semmiben se utal a galagonyára, ez kb. olyan, mintha valaki „Barack Obama” nevét magyarul „Barack Őszi” alakban „fordítaná”, miközben az elnök neve afrikai-muszlim-arab eredetű és jelentése „áldott”, ugyanaz a név, mint a zsidó „Baruh”.
Eleve az egészet olyan lenézőnek látom, a Harry Pottert olvasó magyar gyerek felé az üzenet: „jól van, hülyegyerek, neked így is jó lesz”. Nehogy már véletlenül megismerje a magyar gyerek az eredeti művet, nehogy utána nézzen bárminek is!
Röviden: az anyád galagony, Tóth Tamás Boldizsár! (Ő a könyvsorozat magyar „fordítója”.)
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
