Na, hol épülnek meg az Intel tízmilliárdos chipgyárai Németország helyett?

Na, hol épülnek meg az Intel tízmilliárdos chipgyárai Németország helyett?

A Financial Times írta meg a minap, hogy az Egyesült Államok kormánya soha nem látott pénzügyi támogatást ad az Intel (a világ egyik vezető félvezető-gyártója) számára. Washington dollártízmilliárdokat áldoz arra, hogy az Intel a külföldi telephelyek helyett az Egyesült Államokban hozzon létre új és fejlesszen fel régi üzemeket. A hír azért is érdekes, mert másfél héttel ezelőtt kapott egy gazdasági nyaklevest Németország: az Intel jelezte, hogy mégsem építi meg Magdeburgba tervezett gyárát.

Németország arra hivatkozva kapott kosarat, hogy a vállalat nem akar terjeszkedni, sőt, 15 ezer fős elbocsátást tervez, így nem látta értelmét megépíteni a 3000 munkahelyet teremtő új gyárát Magdeburgban. Annak ellenére nem, hogy a német kormány 10 milliárd (nem millió, milliárd) euróval támogatta volna a gyár megépülését.

Szóban tehát leépítésekről volt. Ám másfél héttel később a Financial Times és más amerikai lapok is jelezték, hogy az Intel megállapodásra jutott az amerikai kormánnyal, amely összesen közül húszmilliárd dolláros támogatást nyújt a vállalatnak, csak az USA területén építse fel gyárait és hajtson végre fejlesztéseket.

Az USA nem kevesebb, mint 8,5 milliárd dollár közvetlen, vissza nem térítendő támogatást nyújt az Intelnek, illetve további 11 milliárd dolláros kedvezményes kölcsönt biztosít számára. Az Intel ezért cserébe chipgyárakat épít Arizonába, Új-Mexikóba, Ohióba és Oregonba, illetve már meglévő gyárainak egy részét is modernizálja.

Hogy teljesen világos legyen, ez nem másfél hét kérdése volt. Az ilyen megállapodások nem tíz nap alatt születnek, így az Intelnek már akkor tudnia kellett, hogy megkapja a washingtoni milliárdokat, mikor kiugrott a németországi projektjéből.

Az történik tehát (megint), hogy az európai szankciókon és brüsszeli gazdasági döntéseken igen jól kereső Egyesült Államok olyan protekcionista intézkedéseket vezetett be, amellyel nem Kínának vagy a Globális Dél államainak okoz kárt, hanem saját, névleg legszorosabb szövetségeseinek.

Emlékezzünk vissza, hogyan veszített egy el Volkswagen gyárról szóló beruházást Közép-Európa tavaly azért, mert a konszern inkább az Egyesült Államokba vitte át a projektet. Vagy, hogyan fogadott el az USA 360 milliárd dolláros adótámogatási csomagot, amelynek célja az volt, hogy az elektromos autózással kapcsolatos teljes iparági termelési láncot Európából az USA-ba vonzza.

Hírdetés

Brüsszelben persze nagyrészt süketek és vakok a Atlanti-óceán túlpártján hozott, Európát sanyargató gazdasági kérdésekre. Brüsszel szankciós és energiapolitikája miatt ma az USA-ban 6-10-szer olcsóbb az energia, mint Európában, és miközben Európa leválik az évtizedeken át épített keleti energiafolyósokról, az USA saját, korábban túl magas ára miatt eladhatatlan energiatermékeit tudja hirtelen értékesíteni – hol máshol, mint Európában.

Az USA sokszorosára növelte az orosz urán vásárlását, miközben Európában ugyanennek az USA-nak az el és lekötelezett politikusai kitiltanák az orosz uránt a piacról. És mi lenne az alternatíva az orosz fűtőelemek helyett? Hát az amerikai fűtőelemek, orosz uránból, de jóval drágábban.

Ugyanez a helyzet az Indiában feldolgozott orosz kőolajjal, amit aztán Európa indiai üzemanyagként importál. Vagy a korábban eladhatatlanul drága amerikai palagázzal, ami ma már jó üzlet – és ennek az üzletnek köszönhetően az USA az európai gázigény ötödét a markában tartja , miközben korábban ez az arány nullához konvergált.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az Ukrajnába döntött fegyverek pótlását a legtöbb ország amerikai fegyverekkel fogja megoldani – vagy józan megfontolásból, vagy külső nyomás hatására.

Nehéz nem észrevenni a mintázatot, ami az atlanti gazdasági térben kialakult. Az orosz-ukrán háborúval elkezdődő folyamatokban Európa meggyengült, az Egyesült Államok pedig nagyon komoly gazdasági előnyökre tesz szert.

És ezúttal nem különálló, egyedi példákról van szó. Ez már stratégiai szintű eltolódás az USA javára, Európa kárára. Ennek ellenére, Brüsszel jelenleg is csak a kínai „káros versenyelőnyről” beszél, az amerikairól alig esik szó. Csak halkan jegyezzük meg, ha Kínától is elvágják az európai gazdaságot, az megint az USA-nak jelent majd óriási versenyelőnyt és anyagi hasznot…

Körkép.sk


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »