A keresztény korban a népvándorlásokkal kapcsolatban az alapvető tapasztalat az volt, hogy a keletről jövő „vad” népek úgyis csak rövid időre maradnak, mert vagy beolvadnak, vagy visszamennek, vagy teljesen megsemmisülnek.
S tényleg, a legtöbb akkori bejövő nép ma nincs, csak régészeti emlék. Egy kisebb rész meg visszament, megfogyatkozva, lásd pl. az avarok, akik ma egy 1 milliós nép a Kaukázusban, megtartották identitásukat, de messze vannak attól ami egykor voltak, amikor Pannóniától a Kaukázusig hatalmas területet uraltak. (Sokan eleve külön népeknek tekintik azokat az avarokat és ezeket az avarokat, de ezt a mai avarok sértésnek veszik. Az avar nemzettudat szerint ők a hunok egyik alkotóeleme voltak, keveredtek türk és iráni népekkel, majd a nyugati avar jelenlét megszűnése után visszahúzódtak a Kelet-Kaukázusba, ahol helyi őshonos népekkel keveredtek.)
Tulajdonképpen csak a bolgárok és a magyarok a két nagy kivétel: mert jöttek és maradtak.
Dehát ezt akkor nem lehetett még tudni. Amikor 680-ban a bolgárok behatoltak Bizánc területére a Duna torkolatánál, Bizánc erre úgy tekintett mint egy ideiglenes behatolásra, mely majd elmúlik, ahogy korábban is volt hasonló.
A bolgár állam tehát el lett ismerve 681-ben Bizánc által, de a remény az volt, hogy nem lesz hosszú életű. Ahogy ez szokott is lenni az ilyen korai államoknál, az uralkodó dinasztia kihalása káoszt okozott. Bulgária esetében ez 753-ban következett be. Ekkor a Dulo-diansztia kihalt egyeneságon. A Dulo-dinasztia magát Attila harmadik fiától, Ernáktól származtatta. Egyébként a név szerepel a Kézai Simon krónikájában – a „Hunor és Magor a meotiszi ingoványok közzé költöznek” fejezetben – „Dula” alakban, csak nem bolgár, hanem alán névként.
Az alapító dinasztia kihalása után 3 fő probléma jelentkezett:
- folyamatos harcok a trónért,
- a megerősödő Bizánc támadásai,
- az etnikai kérdés: az akkor még bolgár és szláv lakosság eltérő érdekei, a vezetésben csak a bolgárok vettek rész, a hadsereget is csak bolgárok alkották, a szlávok viszont szinte mind keresztények voltak és ki akartak egyezni Bizánccal.
Azonban még a VIII. sz. vége előtt visszatér a hatalomba Dulo-dinasztia oldalága, s lassan sikerül stabilizálni a hatalmi helyzetet.
A kulcsévnek 792 számít, amikor a bolgár állam annyira erős, hogy képes csatát nyerni a bizánciak ellen. Ez a Markeli (latin: Marcellae) vár melletti csata. Az eredmény: megmaradt Bulgária mint állam.
Ezt a csatát a folyamatos erősödés időszaka követte. Közben megindult az etnikai kérdés megoldása is. A hadsereg és a kormányzás megnyílt a szlávok előtt is.
A vallási kérdés 864-ben lett megoldva: a bolgár uralkodó felvette a kereszténységét, majd államvallássá tette.
Az etnikai kérdés végleges megoldása a szláv írás megalkotása után következett be. Az első keresztény uralkodó, I. Borisz 886-ban egyedüli államnyelvvé a szlávot teszi, korábban párhuzamosan használták a bolgárt, a szlávot és a görögöt. Mindez a bolgár nyelv lassú kihalását eredményezi, onnantól bolgár nyelvnek immár a szlávot nevezik.
Pontos adatok nyilván nincsenek, de a legtöbb kutató szerint a X. sz. vége előtt már nem létezik etnikai különbség, mindenki asszimilálódik mint „bolgár”, viszont a nyelv szláv lesz egységesen, ennek lesz a neve „bolgár”, az eredeti bolgár meg teljesen kihal a X. sz. vége előtt. Viszont csak 997-ben lesz olyan bolgár uralkodó, aki nem származik az eredeti bolgár főurak közül, azaz valószínűleg még egy ideig a felső réteg körében számon volt tartva ki tartozik az országalapítók utódai közé.
Nagyjából 20 szó van, mely átment az eredeti bolgárból a szláv bolgárba, ezek egyike persze maga a „bolgár” szó.
Ez az egész kérdés máig hatalmas vitákat kelt. A komoly kutatók között konszenzus van, hogy a mai bolgár nép alapvetően szlavizált trákokból és szlávokból jött létre egy a VII. században bejött bolgár elit hatalma alatt, mely lassan magához asszimilálta a helyieket, de ez a közösség idővel nyelvet váltott és nyelvileg szláv lett. A vita csak abban van, hogy az eredeti bolgár elit nyelve milyen volt: a fő elmélet, hogy türk nyelv volt, de vannak jelentős számban komoly tudósok akik iráninak hiszik, s még kisebb elméletek is, melyek szerint ugor, hun, mongol, kaukázusi nyelv. Alapvetően kevés az adat, így míg nem találnak valamilyen jelentős írásos emléket, nemigen lesz ez eldöntve.
A tudósokon kívül, az amatőr dilettánsok között persze a legvadabb elméletek léteznek. A „kedvenceim”:
- nem volt nyelvváltás, az eredeti bolgár azonos a mostanival, azaz szlávok nem léteznek, ők mind bolgárok, akik elfelejtették identitásukat,
- valójában a nyelv trák, a nép is: a VII. században egyszerűen hazatértek a korábban a Pamírba vándorolt trákok, nem kellett egyesülniük, mert simán értették egymást, hiszen ugyanazt a nyelvet beszélték,
- buddhista földönkívüliek, tibeti ufók, Húsvét-szigeteki óriások, keresztény bolgárok évszázadokkal Jézus előtt, s társai.
Ami a legutóbbit illeti: a bolgár alternatívok nem jutottak el közép-európai társaik szintjére, azok sokkal viccesebbek. Régi kedvencem az egyiptomi szövegek szlovák „olvasata”. Pl. az óvodás is látja, hogy Tutankhamon fáraó neve egyedül szlovákul értelmes: „tu je kameň” (ez itt egy kő), s tényleg, mindenki látja a piramist, ami egy szép nagy kő, ki merné cáfolni ezek után!
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
