Már vártam a légiriadót is és a pánikszerű rohanást megelőzendő lementem a pincébe némi szíverősítőért, ami ugyebár nálunkfelé szilvából készül és hűvös pincében is legalább 50 fokos. Aztán nem hallottam sem légiriadót, sem robbanásokat, s bátorságot nyervén kimerészkedtem az udvarra. Később még többször jöttek helikopterek, de megnyugodtam, mert azok román felségjelűek voltak. Aztán láttam egy behemót szállítógépet is elcammogni a város felett, és vadászgépek is húztak errefelé, de olyan gyorsan szálltak, hogy felségjelüket nem tudtam azonosítani.
Ezek után arra gondoltam, hogy Ukrajnába mennek vadászni, mert tudjuk, hogy Zelenszkij kérte: az Ukrajna felett megjelenő orosz drónokat és rakétákat lője le Románia és Lengyelország. De kiderült, mi inkább Patriot rakétaelhárító rendszert adunk nekik, hogy lőjék le ők saját kezűleg. És a lengyelek sem lelkesednek Zelenszkij elképzeléséért.
Közben minél többet beszélnek a két fél, az oroszok és ukránok közti tárgyalásokról, a békekötés egyre távolabbinak és valószerűtlenebbnek tűnik. Különben nem kell izgulni, mert ha netán minket megtámadnának az oroszok, akkor az észak-atlanti szövetség alapszerződésének 5-ös cikkelye szerint rögtön segítségünkre sietne a többi NATO-tagország, és csak addig kellene ellenállnunk, amíg azok erői ide nem érnek. A NATO-sok persze nyürrögnek, hogy rendes vasút, autósztráda, miegyéb híján nagy nehézségek lennének a nehézpáncélosok ideérése kapcsán. Hát kérem, egy ilyen felvonulás nem egy sétagalopp, és Ukrajnában sem aszfaltúton közlekednek a tankok, főleg ősszel és tavasszal, hanem nyakig sárban.
A számítások szerint a jelenleg nálunk levő ötezer NATO-katona helyett rövid időn belül húszezerre lenne szükség, és természetesen nyugati hadi felszerelésre is. Mi persze mindent megteszünk, még nemzeti jövedelmünk (GDP) 2,5 százalékát is honvédelemre áldozzuk, legalábbis papíron, míg a gazdag nyugati országok még ezt sem. Állítólag mindez azért van, hogy elrettentsük az oroszokat, nehogy kedvük támadjon minket és a NATO keleti szárnyán levő országokat megtámadni.
De az oroszok sem adják alább. Azzal fenyegetőznek, hogy felülvizsgálják nukleáris doktrínájukat, hogy megijesszék az Egyesült Államokat és szövetségeseiket, amit az Orosz Föderáció szóvivője, Dmitrij Peszkov jelentett be. Hogy azt milyen irányban akarják megváltoztatni, azt az orosz szakértők sem tudják, csak sejtik, hogy Putyin óhaja szerint. Ukrajnát a kölcsönösségi elv alapján nem támadhatják, mert neki nincs atombombája, de az oroszok nagyon fenyegethetik azokat a Kijevet támogató országokat, amelyeknek van. Ám ha atombombákat használnának az oroszok, azzal saját maguknak is ártanának. (Csak nehogy a minden mindegy állapotába kerüljön Putyin, és megnyomja a piros gombot!) Egy nukleáris háborúban az elfogó rakéták csak az atomrakéták kis százalékát tudnák megállítani, és azok sok millió áldozatot és egy romba dőlt világot eredményeznének.
Mindenféle vörös vonalakat emleget mindenki úgy, hogy csupa vöröset látunk szemeink előtt, de azt senki nem tudja, hol is húzódnak ezek a vonalak. Az oroszok állítólag csak azért emlegetik, hogy az amerikaiak és a többi NATO-tagország kétszer is gondolja meg, hogy mit és milyen feltételek között küld Ukrajnának, és azzal nem lépik-e át a képzeletbeli vörös vonalat. Amúgy ilyen vörös vonalak mindig voltak, és úgy néz ki lesznek is. Húztak ilyeneket eleget, ha kellett, saját maguknak is, az Egyesült Államok és Oroszország is, amelyeket úgy ígérték, hogy szentnek tartanak, aztán átlépték, egy-egy elegáns mozdulattal felrúgva ígéreteiket.
Folyik az ijesztgetés minden oldalon, mert például Macron francia elnök azt mondta, nem zárja ki azt, hogy francia csapatokat küldenek Ukrajnába. Franciaország és a balti államok amellett vannak, hogy szakértőket küldjenek Ukrajnába, de Németország, Ausztria, Magyarország és Szlovákia ennek is ellene van, mert attól tartanak, hogy azt az oroszok provokációnak (vörös vonalnak) tekinthetik.
Jó, hogy mindenki mérlegel, csak nehogy a végén felbecsülhetetlen károkat kelljen felmérni.
Fotó: Facebook / Volodimir Zelenszkij
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
