A propaganda, a „marketing” és az „üzenet terjesztése” szféránk egyik – ha nem a legfontosabb – küldetése. Mindig is kulcsfontosságú része volt a küzdelemnek, a Kampfzeit napjaitól mindmáig.
Gondoljunk csak bele: hogyan kerültünk mi magunk is ebbe a szférába? Hogyan lettünk igazán meggyőződéses nemzetiszocialisták? Hatékony propaganda révén, legyen szó tényszerű érvekről, jól elkészített videókról, fülbemászó zenéről, internetes mémekről, a fasizmus esztétikájáról vagy talán minderről – vagy valami másról! Mindezek a dolgok fehér férfiak és nők százai, ezrei és végül tízezrei számára váltak a nemzetiszocializmus kapujává. Ez, a legegyszerűbb gyakorlatában, hatékony és sikeres propaganda!
Ezt a modern „propagandagépezetet” 1945 óta nem koordinálják, és nem egyetlen „NS propagandairoda” szervezi. Nincs egységes esztétikája, és néhány (vagy legtöbb) esetben nem is egyezik egymással. Mindez különösen igaz az internetközpontú fiatalok legújabb nemzedékére. Mégis, a független alkotóknak ez a szervezetlen ökoszisztémája egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy számtalan férfi és nő ébredjen rá az ügyünkre, és remélhetőleg aktiválja őket az ügyünkhöz való tényleges hozzájárulásban.
A propaganda különböző eszközökkel működik, némelyik finomabb, míg néhány belemászik az arcunkba. A kommunista-baloldali-transzvesztita-liberálisok szeretnek rémülten üvölteni, hogy mi, „nácik”, iróniát, szarkazmust és mémeket használunk az üzenet normalizálására. Noha szkeptikusak lehetünk ezzel a gyakorlattal szemben – az, aki „iróniával” jut következtetésekre, sohasem lehet őszinte, a meggyőződésében ugyanis komolyan kell hinnie –, mégis úgy tűnik, hogy hatékony.
A szórólapok és plakátok a propaganda egy másik időtlen módszere. Ez sörétespuska-effektusként működik, vagyis megpróbál minél több területet lefedni (egy környéket, egy városrészt), és reméli, hogy legalább egy valakit eltalál, de ha nem, legalább megmutatja a világnak, hogy létezik nemzetiszocializmus. A GoyimTV/Goj Védelmi Liga (GDL) és a helyi White Lives Matter csoportok különösen hatékonyak ebben a tekintetben. A matricázás egy másik módszer, amely fontos a valós jelenléthez.
A propaganda egy másik, néha elfelejtett módszere a kultúra: zene, művészet és szórakoztatás. (…) Nem mindenkit fognak meggyőzni a politikai tények és számok, viszont sokakat meggyőzött a humor, a művészet, a szépség és a kultúra: különböző vonások különböző emberek számára, mivel mindenkinek más az érdeklődési köre. Pontosan így kell működnie a propagandának. Különböző módszereket használ, hogy elérjen különböző embereket, és egyesítse őket a nemzetiszocializmus alatt.
Most pedig itt van a svéd nemzetiszocialista propaganda egyik tökéletes, sikeres eleme, amely a mi „propagandagépezetünk” kulturális ágából származik.
A Neogermánia című manga nemrégiben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a svéd Amazon fantasy manga szekciójának legkelendőbb könyvévé vált. Aztán ez lett a legkelendőbb könyv az egész svéd Amazonon. A figyelem oka az, hogy a Neogermánia szerzője Henrik Jonasson svéd nemzetiszocialista festő és költő, aki a Neogermán Párt (Neo-Germanska Partiet) nevű kis nemzetiszocialista csoport vezetője is.
Ízelítő Henrik Jonassons fantasztikus NS művészetéből itt.
Tehát alapvetően egy svéd „náci” lett a legkelendőbb szerző az egész svéd Amazonon, a barnainges egyenruhájában.
Ez persze oda vezetett, hogy a baloldali média rinyált a tény miatt. Még a Reddit is felfedezte, és svédek tízezrei látták. Érdemes megjegyezni, hogy a Reddit-kommentekben egyesek elismeréssel vagy csak nevetéssel reagálnak harag és a „gonosz náci” fejének követelése helyett. Normalizálás? Lefogadhatjuk.
A Neogermánia vagy maga Henrik nincs „kutyafüttybe” burkolva (vagyis nem kódolt vagy sugalmazott az üzenet – H. T.), hanem minden teljesen nyilvánosan és szemérmetlenül nemzetiszocialista. Henrik verseket írt Hitler „istenségéről”, mangájában pedig hősies Volksturm-csaták szerepelnek az 1945-ös berlini romok között. A Neogermánia többi része fiatal női valkűröket mutat be, akik kalandokra indulnak a posztapokaliptikus újközépkori Svédországban, és lelkiismeret-furdalás nélkül ölik meg a démonokat, akik megfertőzték a szétszakított Svédországot.
Melyik másik országban van egy olyan mozgalom, amely büszkén mondhatja el, hogy van NS mangája? Arról nem is beszélve, hogy az bekerült a köztudatba? Ez tökéletes propagandagyakorlat. Lehet, hogy nem győzi meg az embereket arról, hogy hagyják el a kispolgári életüket és nemzetiszocialista aktivisták legyenek, de normalizálja az üzenetet, normalizálja azt, hogy a „nácik” a kultúra és az élet mindennapi részei. Mert valóban azok vagyunk.
Mindenki mással együtt dolgozunk, vásárolunk, játszunk, edzünk, alszunk és álmodunk. A gyűlölködő zsidó terroristák démonizáló hazugságai nem áshatják alá a kultúrához való hozzájárulásunkba vetett bizalmunkat.
(Americanfuturist.net nyomán, ford. H. T.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
