Ki győzheti le Šimkovičovát? Mészáros Richárd2024. 09. 08., v – 19:11
A kultúrharc kifejezés új dimenziót kapott. Nem is olyan régen még kulturális és etikai kérdésekről szóló vitát fejezett ki, jelenleg azonban egyenesen a kultúra feletti ellenőrzésért folyik a harc. A „koalíciós Marie Antoinette” a francia monarchia történetéből csak azt jegyezte meg, hogy „az állam én vagyok”, és ebben a szellemben kezdte lecserélni a menedzsmentet, hogy a „nemzeti” intézményeket „szolgahű” intézményekké változtassa.
Bár az eddigi hatalmi beavatkozások talán nem voltak nagyobbak, mint más minisztériumoknál, mégis erősebb reakciót váltottak ki. Hiszen a kultúra társadalmi hatása lényegesen nagyobb, mint az, hogy mennyire járul hozzá a GDP alakulásához. Az eredmény masszív ellenállás. A művészek, de a közvélemény is világossá tette: nem akarja a kultúra politikai befolyásolását.
Itt meg kell említeni, hogy a hazai kultúra – a nagy csodára, egy felvilágosult tárcavezetőre várva – saját maga tartotta fenn függő helyzetét, miközben állami pénzekre támaszkodott. Ez hosszú éveken keresztül Marek Maďaričnak köszönhetően működött, aki képes volt a kulturális szféra kegyeiben járni. Az influenszer Martina Šimkovičová az ő szöges ellentéte.
A miniszter asszonynak a kulturális szféra ellenállásán kívül a közvélemény kritikájával is szembe kell néznie. A lemondását követelő petíciót már több mint 180 ezren írták alá. Összehasonlításképpen: a parlamenti választáson az egész SNS 167 ezer szavazatot kapott, az európai parlamenti választáson pedig csak 28 ezret. Šimkovičovát bizonyára meglepte az erős lakossági ellenállás.
A közösségi médiának köszönhetően a hagyományos média nélkül is széles közönséget lehet elérni. Ez azonban nemcsak az alternatív, hanem a hagyományos szereplők számára is előnyt jelent. A színészeknek, énekeseknek és humoristáknak nem kell várniuk arra, hogy bekerüljenek a tévébe. Az eredeti ötletek saját életet élhetnek. A közösségi média megkönnyíti a hozzáférést, de a pénzszerzést is.
Ha a kultúrának, például a szamizdatnak sikerült túlélnie a kommunista totalitarizmus kemény cenzúráját, annál könnyebben túléli majd a miniszter asszony garázdálkodását. A közösségi hálózatok megkönnyíthetik az adománygyűjtést új színházak vagy galériák létrehozására. Van néhány pozitív példa, például a Studio L+S színház nem függ semmilyen állami támogatástól.
Nem szégyen pénzt és szponzorokat keresni – a kultúrának Szlovákiában is vannak erős mecénásai. Külföldi példák, különösen az angolszász világból, azt mutatják, hogy a kultúrát szabadabban is lehet támogatni. Félreértés ne essék: a kultúrát soha nem az állam finanszírozza, hanem mindig az emberek, bár a hazai szlovákiai környezetben ez gyakran az adókon és az állami hivatalnokokon keresztül történik. De ez csak egy forma. Átnevezhetjük a Szlovák Nemzeti Színházat Szuper Szlovák Nemzeti Színházra, de művészek és színészek nélkül csak egy üres épület lesz.
A kultúra már átvészelt nehéz időszakokat, legutóbb a koronavírus-járványt, úgyhogy Martina Šimkovičová nem lesz a kultúra sírásója. Viszont ha nem hagyja abba a nyomásgyakorlást, akkor azoknak a hivatalnokoknak a sírásójává válhat, akik meg vannak győződve arról, hogy ők dönthetik el, mi a kultúra.
A szerző a Trend gazdasági lap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
