– Most mi jövünk! – mondta a bácsi, 1989 végén.
Nem is olyan idős, annyi lehetett, mint én most (57).
Arra utalt, vége a kommunizmusnak, most a kommunizmus áldozatai lesznek felül.
Nem akartam elkeseríteni, szóval nem vettem el lelkesedését, eleve nem vett volna komolyan egy 22 éves embert.
De legszívesebben azt mondtam volna: – Dehogy jöttök ti…
A bácsi pedig pont beleillett az áldozati körbe: apja gazdag volt a Horthy-rendszerben, komoly vállalkozása volt, a jövedelméből sikeresen vett magának 2 bérházat, melyeket kiadott, szóval az akkori gazdag felső 10 % része volt, bár politikával nem foglalkozott. Ő maga pedig sose békélt meg a rendszerrel, tartózkodott a minimális karriertől is, nehogy be keljen lépnie a Pártba.
Azt nem hitte, hogy vagyonhoz fog jutni, úgy vélte, ez is nem lenne helyes: a mai emberek pénzén kompenzálni a rendszer áldozatait. De abban biztos volt, hogy a hozzá hasonlók fontos politikai szerepet játszanak majd mint „tiszta” emberek.
El is járogatott mindenféle bizarr új pártokhoz. Akkor nagyon ilyen párt volt, jellemzően 1945-1948 közti megszűnt pártok mindenféle részei, sokszor emigrációból hazatért emberekkel, akik nem vették észre, hogy eltelt 40 év. Meg ilyen „kommunizmus áldozatai” civil szervezetekhez is járt.
1990-ben még majdnem 60 párt indult a választáson. Természetesen legnagyobb részük nulla eséllyel, hiszen teljesen ismeretlenek voltak, a médiákban pedig csak pár párt kapott széles lehetőséget, a nagy többség csak az ingyenes kampányműsorokban szerepelt. Legalább egy ismert személy kellett volna, húzónév, de sokszor ez se volt elég – lásd csak a népszerű író Fekete Gyulát, aki hiába vállalt szerepet a Magyar Néppárt – Nemzeti Parasztpárt nevű szervezetben, az az 1 %-ot se tudta elérni.
Én meg elég jól átláttam mi lesz:
- csak az új pártok fognak bejutni, s még a visszaállítottak közül a Kisgazdapárt, mert ők a botrányaik miatt folyamatosan szerepeltek a médiákban – ezt nem találtam el, mert a KDNP is bejutott (pár vidéki katolikus pap érdeme ez, sikeresen kampányoltak), s a Fidesz esetében is tévedtem, azt hittem, esélytelenek, mert minden Fidesz-szavazó inkább az SZDSZ-re szavaz majd, akkoriban a Fidesz amolyan nem hivatalos SZDSZ ifjúsági részleg volt, de végül a nyugdíjas nénik bejuttatták a Fideszt amolyan „adjunk esélyt a tiszta, bűntelen fiataloknak” alapon,
- a nemzetközi erők masszívan az akkor már egyértelműen liberális-nyugatos MSZP mellett vannak, így kormányon maradnak, bevéve valamelyik ellenzéki pártot, az MDF-et vagy az SZDSZ-t – hát ezt se találtam el, az MSZP annyira alulteljesített, hogy a masszív nyugati támogatás se tudott belőle kormánypártot faragni,
- amiben viszont nem tévedtem: itt nem lesz elitváltás, ez békés átmenet, az ex-kommunista elit valahogy szövetségre lép az ex-antikommunista erők neves embereivel, s ez meggátol bármilyen igazságtételt, számonkérést, volt áldozatok kiemelkedését.
De nem mondtam ezt el neki. Aztán magától rájött. Bánatában ki is vándorolt Kanadába, még 1990 folyamán.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »