Aggodalom

A nyári EP- és a hétvégi németországi választások után aggódni kezdett a balliberális elit. 

Aggódnak a demokrácia miatt. Aggodalmuk alapja, hogy az istenadta nép a demokratikus választásokon egyre inkább nem úgy szavaz, ahogy szerintük szavazni kellene. Az lenne a kívánatos, ha mindenki úgy voksolna, ahogy azt ők helyesnek gondolják, tehát nem szabad választás lenne, hanem egyirányú szavazás, olvasd: diktatúra. Amit tehát ők demokratikusnak gondolnak, az mélységesen antidemokratikus. 

Aggódnak a választások tisztasága miatt is. Ezért minden fegyvert bevetnek, minden profithajhász céget, szórakoztatóipari eszközt arra használnak fel, hogy manipulálják a választókat. 

Továbbá aggódnak a klímaváltozás miatt, bűntudatot keltenek az egyes emberben, aki a szemükben nem személy, hanem pusztán egy ökológiai lábnyom. Mindezt úgy, hogy folyamatos, egyre nagyobb mértékű fogyasztásra sarkallnak, majd jóemberkedve ejnyebejnyéznek nagyon távoli vidékeken termesztett biotermékek fölött a Távol-Keleten gyártott telefonjaikba pötyögve. A fogyasztási javakat tengeri úton szállítják, aminél környezetszennyezőbb jelenleg aligha létezik.

Ez az ő világuk, ebből élnek jobban, mint a világ nagyobbik része – és mindannyian megfizetjük az árát.  

Aggódnak a fokozódó bűnözés, a közbiztonság romlása miatt. Rácsodálkoznak arra, hogy az általuk menedzselni kívánt ellenőrizetlen, tömeges migrációval olyan kódolt konfliktusokat importálnak Európába, amiknek a következményeiért aztán aggódhatnak fegyveresen őrzött elit negyedeikben, házaikban. 

Aggódnak a kirekesztés és az áldozatinak tekintett csoportok miatt. Befogadásra és toleranciára szólítanak fel, majd ugyanazzal a mozdulattal mindenkit kirekesztenek, ellehetetlenítenek, egzisztenciálisan tönkretesznek, aki nem ugyanúgy gondolkodik, mint ők.