Mindenki találkozott már olyan jogi szövegekkel, amelyek kicsavart mondatainak jelentése gyakran a jogászok számára is nehezen értelmezhető.
A jogászok a mondatok közepébe gyakran illesztettek hosszú meghatározásokat, amelyek különösen nehezen érthetővé tették a mondatokat. Ezeket a kutatók köztes beágyazásoknak nevezték el, ez a fajta beépülő plusz szerkezeti elem alapvetően nem jellemzi az emberi nyelveket.
gyakran még a jogászokat is tanácstalan fejvakarásra késztetik az így megfogalmazott mondatok. Épp ezért a legtöbb jogász is a jogi szövegek egyszerű, hétköznapi nyelven megfogalmazott átiratát kedveli, és ugyanolyan jól végrehajthatónak tartották őket, mint a nyakatekerten írt jogi nyelvű szövegeket.
– magyarázta Gibson professzor.
„Sem a jogászok nem szeretik, sem az átlagemberek nem szeretik, és amiatt álltunk neki a kutatásunknak, hogy kiderítsük, mi az oka, hogy mégis ezt használják.”
A kutatók következő munkájukban azt igyekeznek majd feltárni, hogy voltaképp honnan is eredhetnek ezek a nyelvi formák. A terveik szerint egészen Hamurapi törvényeihez szeretnének visszanyúlni. Azt feltételezik ugyanis, hogy ez a nyelvi szerkezet egészen ősi eredetű lehetett.
A kutatók a munkájuk alapján abban bíznak, hogy mindenki számára egyszerűbbé válhat a jövőben a jogi nyelv, megszabadulhat a feleslegesen túlbonyolított köztes beágyazásoktól.
National Geographic
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
