Kedves Áron!
A „Jobbá tette a melegek életét az LMBTQ-lobbi?” címen megjelent írásodra nem állhatom meg, hogy ne reagáljak.
Először is abban nyilván egyetértünk – főleg a párizsi olimpiai megnyitó fényében –, hogy a mindenhol tapasztalható LMBTQP nyomulás mára már elviselhetetlen szintet ért el. Csakhogy az ide vezető utat láthatóan nem érted és nem követted.
Először is az „egymásra rácsodálkozó, a másik iránt érdeklődő és a mindenkit elfogadó ‘90-es évek” ilyen formában nem léteztek Magyarországon. Abban az időben még pont az volt a jellemző, hogy élt – az ebben a kérdésben még az előző korszakokhoz hasonlóan – a kommunizmusban is konzervatív felfogás hatása az akkori magyar társadalomban a buzerancia elutasításáról és ezért azt még akkoriban az érintettek is alapvetően magánügyként kezelték, nem akartak nyomulni és magukból céltáblát csinálni.
A kétezres években viszont sokadmagammal már felismertük, hogy milyen óriási veszélyt jelent az a homoszexuális nyomulás, ami akkoriban kezdett felerősödni a Pride és egyéb megjelenési formák képében. Mert az LMBTQ fogalom akkor még nem igazán létezett, az csak a 2010-es években jelent meg hazánkban. Nem tartom magam „nem annyira értelmes szélsőjobbos ürgének”, semmiképpen nem tartom magam nálad butábbnak, mint ahogy a bajtársaimat sem, akikkel akkoriban a fénykorát élő civil nemzeti ellenállás tagjaiként nem „páran”, hanem bizony igen jelentős létszámban (a mostani időkhöz képest mindenképpen) tiltakoztunk a Pride felvonulások ellen és próbáltuk azokat megakadályozni, ellehetetleníteni (néha sikerrel).
Nekem abból az időből nem a „Capellában fellépő transzvesztita előadókra való rácsodálkozás” az emlékképem, hanem pl. mikor a 2007-es Pride felvonuláson egy rózsaszín bibliával a kezében egy papi reverenda utánzatba öltözött lény és egyéb provokátorok gyalázták a hagyományos társadalmi felfogást, ami egyébként az akkori jobbos sajtót is bejárta. A felháborodás olyan mérvű volt, hogy a következő (2008) évi Pride felvonulás elleni tiltakozás és ellenállás eredményeképpen mindössze egyetlen kamion plató körül tömörülő pár száz pride-oló mert csak felvonulni.
2010 után aztán valóban változott a helyzet. Ennek két fő oka volt.
Az egyik, hogy egyrészt alakult egy elvileg nemzeti kormány, másrészt a Jobbik 20 % körüli parlamenti párttá vált és a radikálisabb normalitáspártiak úgy gondolták, hogy majd ezen erők fognak ennek a küzdelemnek az élére állni. Ez súlyos tévedés volt, ami ellen én a magam részéről fel is hívtam volna a figyelmet, csakhogy engem addigra a balliberális hatalom már börtönbe csukott (mivel a nemzeti ellenállás egyik prominens alakja voltam, ezért nyilván ez is hozzájárult a radikálisok eltántorításához).
A másik – ami még nagyobb baj –, hogy a jobboldali kormányzás első évtizede alatt a várakozásokkal ellentétben pont, hogy nagyságrenddel nagyobb védelmet kapott az LMBTQP a rendőrség, ügyészség, bíróság részéről, mint ami addig volt.
Ezekben az években történt, hogy a Polt Péter által vezetett ügyészség magáévá tette a Háttér Társaság által kidolgozott „gyűlölet bűncselekmény indikátorokat” és a rendőrségre is ráerőltette ezek használatát. Így tömegesen kezdtek egyre súlyosabb eljárások indulni az LMBTQP nyomulás ellen tiltakozókkal szemben. Az, hogy ez egyszerű bűnös hanyagság lehetett, ami abból a teljesen téves akkori hozzáállásból fakadt a mérsékelt jobbosok részéről, hogy „felesleges az LMBTQP-vel foglalkozni, mert ezek csak feltűnési viszketegségben szenvednek és pont a velük való foglalkozást akarják” vagy valami összeesküvés lapult a hátterében, azt nem tudom, csak remélem, hogy inkább az előbbi. Mindenesetre ez volt, ami egyre inkább elvette a kedvét a hazafiaknak a cselekvéstől, nem az, hogy rájöttek, hogy „fárasztó és értelmetlen a meleg aszfalton ellentünteni”.
Az „agyműködés egyértelmű jele” pedig az, hogy azért voltak még páran, akik – az egyre nagyobb kockázat ellenére – ezután se adták fel az ellentüntetést, mert tudták, hogy milyen veszedelmes dologról van szó.
Aztán a 2020 körüli évekre a nemzeti kormány is beérte a két évtizede tiltakozókat és rájött, hogy az LMBTQP bizony már veszélyes a nemzetstratégiai elképzeléseinek megvalósulására is. Ekkor jött – nagyon helyesen – az Alaptörvény és Gyermekvédelmi törvény módosítás, aminek társadalmi sikeréhez hozzájárult az, hogy a nemzeti radikálisok állandóan tematizálták ezzel a közéletet, és ami – sok mellébeszélővel ellentétben – teljesen alkalmas lenne arra, hogy a rendőrség és az ügyészség szigorúan fellépjen a degeneráció penetráns magamutogatása és terjesztése ellen. Csakhogy ahelyett, hogy érdemben cselekedne ez irányba, még mindig ellenem és két társam ellen futtat a háttér társaságos iránymutatások alapján „csoportosan elkövetett közösség tagja elleni erőszak” címen eljárást, mert 2019 júliusában el akartunk menni egy nyilvánosnak meghirdetett Pride rendezvényre vitatkozni az egyéb résztvevőkkel az iskolai LMBTQP érzékenyítés szükségessége vagy szükségtelensége kapcsán (persze a tolerancia bajnokok végül nem engedtek be minket).
Érthető tehát? Miközben évek óta a „genderpropaganda” veszélyességétől hangos a kormányzati média (nagyon helyesen), nem az ezt terjesztők ellen folynak végtelenített eljárások, hanem még most is ellenünk!
Itt tartunk ma Magyarországon kedves Áron!
Én egyébként már minden mögött az LMBTQP-t látom, erősebbek minden más lobbinál, megszállták a multi cégeket, a sportot, a szórakoztató ipart, a nyugati politikát, sőt Skandináviában már a gyámügyi hatóságot is. És ha nem történik nagyon rövid időn belül valamiféle hathatós ellenlépés velük szemben, összeomlasztják az egész fehér civilizációt! A háttérhatalmi erők úgy jártak velük, mint a Mátrix Mr. Smith-szel, valamilyen céllal létrehozták, aztán a fejükre nőtt…
megosztás megosztás e-mail RSS feed
The post Ambrózy Áron Pesti Srácok.hu-n megjelent írásának margójára appeared first on Budaházy György oldala.
Forrás:budahazy.info
Tovább a cikkre »
