A „kijevi csirke” műbotrány. Bár meg vagyok kissé lepve, hogy az euroatlantista HVG „kijevi” és nem „kijivi” szót használ…
Az, hogy az ilyen műbotrányok amerikai kitervezői nem értik miről van szó az persze teljesen érthető. Hiszen nyilván azt se tudják Kijev az dél-amerikai vagy afrikai város. De hogy kelet-európai médiák mindezt átveszik kritikátlanul az teljesen abszurd.
Az amerikai agy praktikus. Én egyébként alapvetően szeretem az amerikaiakat: persze vannak idegesítő vonásaik (dehát kinek ne lennének?), de meg lehet látni bennük a pozitív dolgokat is. Persze az amerikai társadalom szerkezete borzasztó: egy alsó 10-20 %-nyi teljesen tudatlan alakokból álló réteg, egy 0,1 %-s művelt elit, s köztük az átlagamerikai, aki nagyon korlátozottan művelt, de jellemzően képes gyakorlatias lenne, így valamennyire eligazodni a világban.
Meg fogja kérdezni valaki: mik az amerikai pozitív vonások? Alapvetően a nyíltság. Pl. ha segítséget kérek egy amerikaitól, nyíltan meg fogja mondani fog-e segíteni, s ha igen, konkrétan hogyan. Ha meg egy kelet-európait kérek, az akkor is segítséget fog ígérni, ha előre tudja, hogy nem fog segíteni.
Na most, az ilyen műbotrányok az átlagra vannak kalibrálva. Hiszen az alsó réteg eleve meg se érti miről van szó, az elit meg tudja, hogy hülyeség, szóval a lakosság 80-90 %-a a célcsoport.
Az üzenet: íme, az oroszok egy ukrán étellel viccelődnek.
A valóság: egy orosz számára a kijevi csirke kb. annyira idegen, mint egy magyar számára a kolozsvári káposzta, azaz sehogy se. S ez teljesen független minden politikai állásponttól. Aki nacionalista orosz, az persze eleve azt vallja, hogy az ukrán az egy részidentitás az orosz népen belül. De aki nem nacionalista orosz – s ez a nagy többség Oroszországban – és azt vallja, az ukrán az egy önálló nép, az is azt mondja, a két nép egykor egy volt, s egymástól való elválásuk alig párszáz évvel ezelőtt ment végbe, így tele vannak közös hagyományokkal – eleve ez a teljesen semleges tudományos nézet is.
Szóval bárhogy is nézi egy orosz, a „kijevi” az nem idegen, akkor se, ha az most egy másik ország.
Eleve a kijevi csirke mint étel olyan keleti-szláv konyhai hagyományokon alapszik, melyek jelen voltak mind az orosz, mind az ukrán nyelvterületen. Az étel egyszerre orosz és ukrán, a kettőből bármelyik kizárása abszurdum.
Mint amikor a háború kitörése után egy amerikai média a következő képpel akarta illusztrálni az ukránok igazát:
A kép nagyot ment aztán az orosz interneten, csak épp pont ellenkező hatással: „tényleg ennyire nem ismerik az amerikaiak az orosz történelmet?„.
Ugyanis a XV. sz. előtt egyszerűen egységes keleti-szláv nemzet volt, magyarul „rutén” vagy „óorosz” névvel szokás nevezni. Az egyetlen ettől különálló keleti szláv nép a ruszin volt, mely egyszerűen földrajzi és politikai okokból külön volt a többi keleti szlávtól: hiszen a ruszinok a Kárpátokon túl voltak (mármint Moszkvából/Kijevből nézve). Oroszul az egységes állam neve Русь (Rusz), míg a modern orosz állam meg Россия (Rosszija).
Utólagosan azt mondani, hogy Kijev az ukrán volt már a X-XI. században az kb. olyan, mint amikor egy időben a szlovák nacionalisták Thököly rövidéletű államát, Felső-Magyarországot XVII. századi szlovák királyságnak kezdték hirdetni.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
