A Balaton hőmérséklete megközelítette a 30 Celsius-fokot, a Velencei-tóé el is érte. De mit jelent ez az állóvizek élővilága számára?
A tavak vízhőmérsékletének emelkedése több szinten is befolyásolja az élővilágot. Egyrészt a párolgás növekedtével a sekély tavak még sekélyebbé válhatnak, és ezáltal még érzékenyebbé a környezeti hatásokra. Másrészt a hőmérséklet emelkedésével csökken az oxigén beoldódása. A legtöbb vízi élőlény hozzánk hasonlóan oxigént lélegez be, tehát számukra nagyon fontos az, hogy megfelelő mennyiségben rendelkezésre álljon az oxigén. Harmadszor a hőmérséklet emelkedésével a biológiai folyamatok felgyorsulnak – sorolta az InfoRádióban K. Felföldi Tamás, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközont Vízökológiai Intézetének tudományos munkatársa.
Hatással van a vízhőfok a tavakban kulcsfontosságú algákra is.
„Ők azok az elsődleges termelők, amelyek a biomasszát, a szerves anyagot termelik, és ilyen szempontból a többi élőlény az algáknak a mennyiségére és az aktivitására van utalva. Ha leegyszerűsítjük, akkor az algákat megeszik az apró kis rákocskák, azokat pedig aztán a halak, amelyek például a madarak vagy az emberek táplálékai is. Tehát az algák szerepe kitüntetett” – magyarázta a szakember.
Az algáknak napfényre és persze tápanyagokra van szükségük. Viszont ha melegszik a víz, egyre több a napfény, esetleg egyre több a tápanyag, akkor elszaporodhatnak, akár annyira is, amit már eutrofizációnak neveznek. Ekkor az algák mennyisége a vízi életközösségek normál működését kedvezőtlen irányba befolyásolja: elszaporodásuk gátolhat bizonyos élőlénycsoportokat, illetve átrendezheti a tóban jelenlévő normál táplálékhálózatot. Ezek a kedvezőtlen folyamatok pedig a tó életében markáns változásokat hoznak, ugyanis
az algák elszaporodott sejttömege végül lebomlik, a folyamat rengeteg oxigént elfogyaszt, oxigénhiányos állapot jöhet létre,
ezáltal az úgynevezett anaerob folyamatok fognak dominálni, vagyis akár bűzös víz is előfordulhat, hiszen ilyenkor mondjuk kénhidrogén termelődik, ami érezhető is. Bizonyos algák képesek méreganyagok, toxinok termelésére. Az egyik leglátványosabb pedig az, hogy az eutrofizáció következtében létrejövő oxigénhiányos állapotokat megsínylik a táplálékhálózat magasabb szintjein lévő élőlények, és ezáltal akár halpusztulás is előfordulhat.
Arra a kérdésre, hogy hova tudnak ilyenkor menekülni a halak, K. Felföldi Tamás elmondta: a Velencei-tó nyugati részén van egy védett terület, egy madárrezervátumnak nevezett nádas rész, ami egy kevésbé bolygatott, kevésbé zavart terület. Ha ez a rész jó vízellátottsággal rendelkezik, akkor a biológiai sokféleséget az ilyen változatos, nádas, nyílt vízi terület jól meg tudja óvni.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
