Hála az Égnek, Apák Napja egyre elismertebb ünnep, amikor az apaságot lehet a központba állítani (és a nagyapákat is), szólni értékeiről és mindarról a nehézségről és gondról is, amivel az apák manapság szembenéznek. A Nők Lapja idén egy körképpel kedveskedett az apáknak és az apaságról érdeklődőknek, ahol is megnézték körben a világon hogyan áll a helyzet az apaság gyakorlásával. Így olvastam. (Balogh Boglárka írta a cikket, “Apák a világ körül” címmel.)
Ez egy pozitív cikk lesz, úgyhogy kiemelem, hogy láttam a tv-ben az aktuális lapszám reklámját, és ott úgy jelentették be a cikket, hogy az kifejezetten Apák Napjára készült. Évekig leveleztem meglehetősen egyoldalúan az épp aktuális főszerkesztőkkel, hogy valami ilyesmit megtehetnének, hiszen az apaság nem csak a férfiak ügye, minden évben elférne az újságban egy cikk ebből az alkalomból. Nem tudom, hagyomány lesz-e belőle, de talán megemlíthetem, hogy Akovács Éva főszerkesztő asszony válaszolt a cikket üdvözlő emailomra, és azt írta, a téma neki is fontos. Szóval, talán… hagyománnyá válik majd.
A Modern Férfipolitikáért Mozgalom megalakulása óta küzd azért, hogy Magyarországon is a skandináv modellhez hasonló lépjen érvénybe. Ebben a cikkben is hosszasan méltatták és ismertették ezt a modellt, ahol az apák az anyákkal közel azonos időt kapnak szülői szabadságként a munkahelyeiktől. Ezeket az anyákhoz hasonlóan a gyermekek kiskorában vehetik ki, amikor még az első néhány évüket élik köztünk a gyermekek.
A Férfihang Civil Társaság ötlete szerint azonban ezt az apaszabadságot nem kötelezően az első néhány évben lehetne kivenni, hanem a gyermekek felnőttkoráig tetszőleges részletben. Ugyanis míg az anyáknál van némi indokoltsága a korai időnek (szoptatás) az apáknál nincsen.
Végül is elmondható, hogy mindegy hogyan, de nagyon jó lenne, ha az apák több időt tudnának a gyermekeikkel intenzíven foglalkozni, sőt, ha a párjukkal is több minőségi időt tölthetnének együtt ezekben az amúgy meglehetősen vízválasztó időkben – sok házasság a gyerekek érkeztekor, különösen az első gyermeknél megy tönkre.
Érdekességként írtak a maszáj példáról Afrikából, ahol nagy a hangsúly a férfiak fiúkra gyakorolt nevelő hatásán (nők nem is szólhatnak bele), és a férfivá avatáson, ami egy nagyon fájdalmas procedura. Erről a Férfisátor közösség jut az eszembe, ahol az arra jelentkező fiataloknak rendszeresen tartottak ehhez hasonló, persze szelídebb próbákkal tűzdelt beavatásokat a közösség tagjai. Inkább hagyományőrzésről és férfias bátorságpróbákról volt szó náluk, semmint fogak kirúgásáról (Ausztrál beavatás) vagy körülmetélés (afrikai beavatás).
Természetesen nem lenne Nők Lapja a Nők Lapja, ha matriarchális példát nem hozott volna. Kínában ilyen is van, laza szexuális kapcsolatokkal, ahol a nagymama dönt mindenről. Én nem vagyok a női emancipáció ellen, szabadabb nő szabadabb férfit is jelent – csak a túl sok szabadság meg ne öljön – de hidegen bizsereg a hátam, amikor ilyen nő uralta világról hallok. Ez legyen az én kínom, de nem állhattam meg, hogy le ne írjam. Nem szeretnék pusztán toldalék lenni a nő(k)m oldalán.
Végül a lényeg egy személyes példán keresztül: Kertész András, az Apaidő podcast készítője beszélt a saját apaságáról. Ő anno minden szerdát kivett, hogy a gyerekeivel legyen. Istenem, bár minden férfi megtehetné ugyanezt! De tény, ha a szabadidőnket, ami azért van, nem újabb pénzkerestre fordítjuk, a mellékesre, hanem a gyerekeinkre – akkor az anyjukkal is javul a kapcsolatunk. Mármint legtöbbször, mert vannak anyák, akikkel nem lehet így… sem. Meg sehogy sem. De erről már írtam korábban.
Én arra emlékszem, hogy amikor Ausztriában dolgoztam és kéthetente jártam haza két hétre, akkor még a ministráns közösségbe is a gyerekeim után akartam menni. Úgy küldtek ki onnan. Rám nagyon hatott a Spielberg féle Hook film, ami azt mondta nekem: legyek eleget a gyerekeimmel. És akkoriban, amikor kisiskolások voltak, többen meg is jegyezték, hogy milyen szoros a kapcsolatom a fiaimmal. Amikor karatéra elvittem a kisebbiket, és ő szinte megmárosodott apja férfias világától… amikor közös játékaink voltak, például a pik-pik fiúk, vagyis egy képzeletbeli gombot nyomtunk meg egy öreg ajtón, és azt mondtuk közben, hogy “pik-pik”… Tudtam, ha életreszóló kapcsolatot akarok velük, akkor ott kell megalapoznom. És hát mára jóbarátokká váltunk, mert mindkettő érett, őszinte fiatalemberré cseperedett. Nagy élmény, mikor az ember egyik legjobb barátja a saját fia.
Féltem kicsit a cikktől, húztam az elolvasását, attól tartottam, hogy megint jól megmondják majd nekem, hogyan legyek férfi és apa, és kicsit azt hiszem meg is mondták (na jó, elém tárták) de oké, mert úgyis mindig így akartam az lenni. Azt hiszem, voltam is. Végül pedig: nekem rossz házasságom volt, nem az anyjuk hibájából, egyszerűen rosszul választottunk az exemmel. De a fiúk miatt megérte.
Az apaság kárpótolhat egy rossz párkapcsolatért.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
