Évközi 11. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Mk 4,26–34)
A földbe vetett magról és a mustármagról szóló evangéliumi részeket olvasva úgy tűnhet, mintha az Isten országáról példabeszédet mondó Jézus földműveléssel kapcsolatos ismeretei hiányosak volnának. Talán nincs tisztában az Úr azzal, hogy nem elég a magot a földbe vetni, mert utána napfényre és öntözésre van szüksége ahhoz, hogy kinőjön, aztán tovább fejlődjön, és végül termést hozzon?
Nem véletlen, ha feltűnik ez a furcsaság. A példabeszédek ugyanis „tervezetten” ilyenek: mindenki számára érthetőek, mégis szélsőséges fogalmazásukkal egy szempontot kisarkítanak. Ezzel a beszédmóddal kívánják ráirányítani a figyelmünket valami lényegesre: jelen esetben az isteni szó erejére.
A földbe vetett magról és a mustármagról szóló jézusi példabeszédek Isten országának titkára akarnak fényt vetni. Annyira hozzászoktunk ehhez a kifejezéshez: Isten országa, hogy szinte fel sem tűnik, mennyire félreérthető a megnevezés.
Ezek a törvények pedig nem egészen esnek egybe azzal, amit mi elvárnánk.
Mi, emberek szeretnénk mindennek a működését átlátni, megtervezni, kontrollálni. Isten igéjének, a szónak, az evangélium tanításának azonban másfajta ereje van. És ez az erő nincs a mi hatalmunkban: a földbe vetett mag felett sincs kontrollja a magvetőnek a példabeszéd szerint, hiszen akár éjjel van, akár nappal, akár alszik, akár ébren van, a mag sarjad és nő. Nem a magvető adja ezt a vitalitást, hiszen ő maga sem tudja, hogyan történik a növekedés – emeli ki Jézus.
Így Isten szavának is olyan ereje, képessége, dinamizmusa van, amelynek nem emberi erő vagy gondoskodás az alapja. Nem tőlünk függ. Isten szavának kezdetei szerények, nem feltűnőek, csendesek: mégis,
Isten igéjének, az ő szavának ez a titokzatos, kontrollálhatatlan ereje, megállíthatatlan dinamizmusa számunkra a bizalom és a remény forrása: Isten igéje nem ismer legyőzhetetlen akadályt. És ezért az Egyház, amely Isten igéjére és kegyelmére támaszkodik, minden nehézség ellenére növekszik – a sok-sok egyházi tervezés, akció, az egyházi struktúrával való elmélyült foglalkozás közepette nem árt, ha ezt nem felejtjük el. Isten igéjének dinamizmusa nem tőlünk származik, de az Egyház tagjaiként mi is részesülünk Isten szavának ebben a titokzatos erejében.
Szerző: Deák Hedvig OP
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
