Amerikai kontextuban a „kreol” szó sok félreértést okoz Magyarországon.
Kubában szembesültem ezzel: az újonnan érkezett magyaroknak idő kellett a kérdés megértéséhez.
A „kreol” szó ugyanis 3 dolgot jelent: színt, nyelvet, s fajt.
Magyarul viszont a fő jelentés a szín. Pl. ilyen egy kreol bőrű ember, azaz ez egyfajta világosbarna árnyalat:
A nyelvészetben viszont a „kreol” az egy nyelvtípus. Alapvetően a kreol nyelv az egy önállósodott pidzsin. A pidzsin pedig egy egyszerűsített keveréknyelv: amikor két különböző nyelvű közösség találkozik egymással, s nincs közös nyelvük, de egyik csoport se tanulja meg a másik nyelvét, hanem mindkét nyelv egyszerűsített alakjából csinálnak egy kevert nyelvet az egymás közti kommunikáció céljából.
Pidzsinek leginkább az európai gyarmatosítások során jöttek létre: mentek pl. az angolok Afrikába, gyarmatosítottak, de se ők nem tanulták meg a helyi nyelvet, s a helyiek az angolt, helyette lett valami sajátos keveréknyelv, kevés szóval, kevés nyelvtannal, egyszerűsített kiejtéssel.
Bár ritkán, de máshogy is lehetnek pidzsinek. Pl. eredetileg az angol nyelv is ilyen volt: amikor a XI. sz. végén a francia nyelvű normannok meghódították az angolszász és kelta nyelvű Angliát, lassan kialakult az angol nyelv mint a kettő egyszerűsített keveréke.
A pidzsinek azonban rövid életűek. Jellemzően kihalnak, hiszen végül megszűnik a kétnyelvűség, vagy valaki megtanulja a másik nyelvét. Ritkább esetben meg kreol nyelv lesz belőlük.
A kreol nyelv pedig olyan volt pidzsin, melyből önálló nyelv lett, azaz egy adott közösség anyanyelve lesz. A világ legnagyobb – ha az angolt nem számítjuk ide tapintatból – kreol nyelve a haiti nyelv, Haiti nemzeti nyelve. Ez a francia és 2 afrikai nyelv keveréke. A mai Haitiban a hivatalos nyelv a haiti és a francia: haitiul mindenki beszél, míg franciául csak a lakosság iskolázott része – alapvetően a szociális helyzettől függ, minél lejjebb van valaki, annál kevésbé tud franciául, s minél feljebb van, annál többet beszél franciául.
Amikor Haiti független lett, az eredeti terv az volt, hogy fel kell emelni az alacsony sorsú rétegeket, s ennek részeként meg kell őket tanítani „rendesen”, azaz franciául beszélni, a kreol meg lassan haljon ki, esetleg maradjon meg a szubkultúrában. Ez azonban csődöt mondott: a lakosság zöme már erős kreol nyelvi identitással rendelkezett, a normál irodalmi franciát pedig idegen nyelvnek tekintette. Most már tehát Haiti hivatalosan kétnyelvű, de máig elvárt, hogy aki művelt, iskolázott ember, az tudjon „rendesen” beszélni, azaz irodalmi francia nyelven is.
Az én kedvenc kreol nyelvem a papiamento, ez portugál-spanyol-holland és guyanai indián nyelvek keveréke, nagyon érdekes a hangzása – az ABC-szigetek (a Venezuela partjainál lévő három holland sziget – Aruba, Bonaire, Curaçao) helyi nyelve:
Most viszont a szó faji jelentéséről. A magyar emberek valami sötét, barnás, legalábbis cigányos kinézetű emberre számítanak, amikor kreolokról van, aztán jócskán meglepődnek: sokszor színfehér emberek a kreolok.
A kreol pedig nem ezt jelenti Latin-Amerikában. A kreol egyszerűen helyben született, vagy Spanyolországban született, de a helyiekkel azonosuló embert jelent, aki fajilag 100 %-ban spanyol, fehér ember, de Spanyolországot idegen, elnyomó hatalomnak tekinti.
Amikor a gyarmatosítás kezdete után beindult a tömeges betelepülés Spanyolországból az új gyarmatokra a XVI. sz. elején, természetesen kezdetben a telepesek magukat spanyoloknak tekintették. Nagyjából 250 év kellett, hogy ez az identitás megszűnjön, immár az identitás az lett, hogy valaki „kreol” vagy „félszigeti” (a „kreol” a „criar” szóból van, azaz „felnevel”, értsd „helyben felnőtt”, míg a „félszigeti” természetesen az Ibériai-félszigetet jelenti). Amikor megjelentek immár a politikai és gazdasági ellentétek is, robbant a helyzet: a helyi kreol elitek mindenhol szakítani akartak az immár idegennek tekintett spanyol uralommal és saját államokat akartak kiépíteni.
1811-1898 között végül az összes amerikai spanyol gyarmaton megszűnt a spanyol uralom. (Az utolsó két spanyol gyarmat Kuba és Puerto Rico, ők csak 1898-ban szakadtak el Spanyolországtól.)
Az összes új ország természetesen a kreol elitek országa lett. Ezek aránya helyben különböző volt. Volt 3 ország, mely masszívan kreol volt, azaz fehér a lakosság 90 %-a, ezek Argentína, Chile, Uruguay. Mindenhol máshol:
- indián vagy mesztic (indián-fehér keverék) többség: Bolívia, Ecuador, Paraguay, s az egész kontinentális Közép-Amerika Mexikón kívül,
- a kreolok és az indiánok/meszticek aránya kb. fele-fele: Kolumbia, Mexikó, Venezuela,
- indián és mesztic többség, jelentős kreol és néger kisebbséggel: Peru,
- kreol többség jelentős néger kisebbséggel: Kuba, Puerto Rico.
A mesztic lakosság integrálása már a spanyol uralom alatt megtörtént, a spanyol gyarmati logika is az „egy csepp vér” elvet alkalmazta, csak éppen fordítva, mint az angolok: míg az angoloknál az egy csepp idegen vér „idegen” státuszt eredményezett, adddig a spanyoloknál az egy csepp spanyol vér meg „spanyol” státuszt.
A „kreol” szót lassan elkezdték mindenkire használni, aki részese a közös, nemzeti identitásnak. Immár az integrálódott színindiánokra is, akik átvették a spanyol nyelvet. Ahogy a néger rabszolgák utódaira is, hiszen ők is „helyben születtek”.
Tulajdonképpen csak azok maradtak kívül, akik indiánok és elszigetelt falvakban élnek, valamely indián nyelvet használva mindennapi életükben.
A mai faji arányok Spanyol-Amerikában:
Tipikus latin-amerikaiak:
néger:
mulatt:
mesztic:
indián:
fehér:
Bónusznak egy Renata Flores videó, melyben angolul és kecsuául énekli a neves Pink Floyd számot:
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
