Pilisvörösváron – sok más sváb településhez hasonlóan – szép hagyománya van az úrnapi virágszőnyeg-készítésnek. Idén is ez adta meg az úrnapi körmenet útvonalát a templomot körbevevő utcákon. Krisztus Szent teste és Vére ünnepén, június 2-án Balla Sándor plébános mutatott be szentmisét a Pest megyei településen, és ő vitte körbe az Oltáriszentséget a helyiek által készített virágszőnyegen.
Ahogy Zsámboki Szabolcs helytörténésztől megtudtuk, Pilisvörösváron a második világháború előtt, az akkor még nagyobb méretű úrnapi körmeneten is szokás volt a föld díszítése, de ekkor még szénaféleséggel szórták fel az utakat. A falu határában ment végig akkoriban a körmenet, három kőkápolnánál és egy lombsátornál álltak meg. Két kőkápolna ebből ma is áll, de a település növekedése folytán immár a városközpontban találhatók.
A második világháború után kisebb útvonalra kényszerült az úrnapi körmenet, először a jelenleginél kicsit nagyobb kört tettek, majd nem sokkal azután kialakult a mai, a templom körüli utcákat jelentő útvonal. Ekkor már sokkal díszesebb formája lett a szőnyegnek: mezei virágokat használtak fel hozzá, sőt elég hamar kerti virágokat is, mivel a településen sokan éltek virágtermesztésből.
Ahogy őseik, a mai pilisvörösváriak is úrnapja előtti szombaton lekaszálják a csádét, egyfajta sást, ez képezi szecskázva a virágszőnyeg alapját a lósóska lemorzsolt magjával együtt. A családok, baráti közösségek az ünnep előtt összegyűjtik a szőnyegkészítéshez használható virágokat, hogy az összefüggő virágszőnyeg egy-egy darabját készíthessék.
Másnap hajnalban, 5 óra tájban kezdik el a munkálatokat takarítással és az útvonal kijelölésével, amelyhez kőport használnak. Minden közösség egy 10–15 méteres szakaszt díszít, amelyek pár óra alatt egy több száz méteres szőnyegfolyammá állnak össze. A kőporkeretet először az egyházi testület tagjai kiszórják, majd mindenki magának fellrajzolja a mintákat, a keret köré aprított füvet vagy lósóskát szórnak, belülre kerülnek a virágok.
A régiek egyszerű, népi motívumokat alkalmaztak, melyeknek mindig vallási jelentősége volt. Ehhez ma is igyekeznek tartani magukat.
A mezei vagy vágott virágokat spriccelgetik is, hogy frissek maradjanak. Amióta megugrottak a virágárak, terméseket, kávézaccot, más természetes anyagokat is előszeretettel társítanak az alkotáshoz, árulta el Zsámboki Szabolcs.
A pilisvörösvári helytörténész elmondta, hogy a korábbi szokásoknak megfelelően – többek között az általa vezetett Sváb Sarokban – szombaton most is készült úrnapi csokor kilenc virágból. A kilenc virág arra utal, hogy az Úr Jézus kilenc hónapig volt Szűz Mária méhében.
Ez a szokás más sváb településekre is jellemző, de Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony) ünnepéhez kapcsolódóan. Pilisvörösváron vélhetően azért úrnapjához kötődik e szokás, mivel itt Maria Himmelfahrt a búcsúünnep.
A kilenc növényből álló, hurkolt csokor neve svábul Lustauck, mivel fő alapanyaga az erős szárú lestyán, emellett mindig van benne csíkos pántlikafű, valamint még hét gyógynövény, illetve mezei vagy kerti virág. Egyesek, akárcsak régen, koszorúba kötve viszik az úrnapi körmeneten, mások hagyományosan a karjukra fektetve.
A négy áldásban részesült úrnapi csokrot őseik nagy becsben tartották, mondta Zsámboki Szabolcs: a padláson a gerendához tűzték. Úgy hitték, vihar és más katasztrófák esetén segíti a háziakat és megvédi a házat.
Karácsony környékén parázsra morzsoltak belőle, és ezzel tömjénezve kipucolták a házat a kis Jézus érkezésére.
A háttéranyagot összeállította: Agonás Szonja
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
