Egymás iránti felelősségünk Havran Kati2024. 05. 31., p – 12:52
Az At Home Galériában jártunk: bemutatjuk önöknek azt a kiállítást, amelyről álhírek terjedtek a közösségi médiákban, melyeket Roman Michelko parlamenti képviselő is hangoztatott. A kiállítást, amelyet egyes politikusok ürügyként használtak a Művészeti Alap (Fond na podporu umenia) ellehetetlenítésére. A borús tények ellenére ígérem, ez a cikk a művészet élményéről szól és a művek létrejőttéről, melyről maguk az alkotók, Monika és Bohuš Kubinský meséltek.
A zsinagóga terébe lépve hirtelen nagyon kicsinek érzem magam. A belteret elfoglaló installáció hatalmas – közel 10 méter magas és 8 méter széles, több téglalap alakú vászonból összevarrt festmény –, a monumentalitás érzését azonban nem csupán a teljes belmagasságot kitöltő vászon kelti, hanem az, hogy nagyon lassú, állandó tempóban forog a tengelye körül. Ezt az érzetet tovább erősíti a zenei aláfestés, a dallamok mintha a semmiből törnének elő, beszippantják a szemlélőt, majd elmosódnak a háttérben. Mintha a víz ölelne körül. És mintha minden mindennel összefüggne – a festmény mintázata a zsinagóga mennyezetének mintájával, a szólamok a festmény különleges, állandó dinamikájával.
„Emlékszem, ahogy gyerekként a réten szaladtam: úgy éreztem, repülök. És míg mintha repültem volna, mégis volt támaszom, hiszen a föld stabilitásérzetét nyújtotta” – idézi fel Monika Kubinská, a somorjai At Home Galériában látható Rét című installáció alkotója. Kubinská Közép-Szlovákiában nőtt fel, a természet közelsége fontos szerepet játszott gyerekkorában, csakúgy, mint édesapja tudása, akivel gyógynövényeket gyűjtött teához és gyógynövénykivonatok készítéséhez. „A Föld mindig itt lesz, akkor is, mikor mi már rég nem. Ezt szerettem volna érzékeltetni az alkotással” – magyarázza Kubinská. „Egy-egy virág vagyunk csupán a réten, és ezek a virágok hihetetlen szimbiózisban élnek – az emberek összekapcsolásának lehetőségéről van itt szó.”
A vászon újrahasznosított anyagból, paplanhuzatokból lett összevarr-va, az alkotás pedig kétféle technikával készült: a vászon felső részében Kubinská elsőként festett, majd a tájainkon kevéssé ismert ekoprint technikával készített lenyomatokat. Az elkészült anyagot lefedte a vászon alsó részével, ezt gőzölte, így az alsó részen a felső rész lenyomata rajzolódott ki. Ezt az alsó részt, mely a talajvizek szintjét szimbolizálja, ezt követően már nem festette tovább, míg a festmény felső részét kizárólag növényi koncentrátumból készített festékanyagokkal egészítette ki. Ezen a ponton tudatosan fogta vissza festői énjét, vigyázott, hogy csupán minimalista módon lépjen bele a képbe. A cél az volt, hogy a szemlélő minél közvetlenebb módon érzékelje a természetet, miközben az alkotói hozzáállás egyben azt is üzeni, hogy személyes énünkön túllépve sokkal fontosabb az, hogy képesek legyünk odafigyelni egymásra.
A vásznon elénk táruló mintákban virágok, lepkék és emberi portrék bontakoznak ki. A szemlélőn múlik, hogyan értelmezi a képet – hogy élő lényekről van-e szó, vagy a zsinagógára reflektálva az elhunyt emberk árnyékaival találkozunk itt. Kubinská nem törekedett realisztikus ábrázolásra, hanem a rét színeit, illatait, esszenciáit rögzítette a vásznon. „A virágokat kívülről nézzük, rendes körülmények között nincs rá lehetőségünk, hogy a belső világukat érzékeljük. Szerettem volna azonban hozzáférni ehhez a világhoz” – magyarázza Kubinská. Az alkotó szerint a növények meglepően sok információt hordoznak magukban környezetükről. A növényben rejlő tannin mennyisége felel azért, milyen lenyomat marad a vásznon. A növények egy része, melyeket Kubinská a festéshez használt, a Kis-Duna térségéből származik. Az alkotó megfigyelte, hogy a toxikus környezetből származó virágok – ahol sok éven át jutott szennyeződés a talajba – sokkal kevésbé intenzív lenyomatot hagynak, mint a tiszta, egészséges környezetből származó növények.
Kubinská első alkalommal dolgozott ilyen nagyságú projekten növényi alapú festőanyaggal. Munkafolyamatát az állandó kísérletezés jellemezte. Használt sáfrányt, céklalevelet, bársonyvirágot, az élénk lilát pedig Egyiptomból származó hibiszkuszból nyerte ki. Az ekoprint technikát Japánban ismerik, Franciaországban a textildizájnban használják, nálunk pedig egy selmecbányai textilművész is dolgozik a technikával. Kubinskát az érdekelte, hogy hogyan tudná a technikát összekapcsolni a festészettel. A kérdéssel egy két évvel ezelőtti, a Kis-Duna-menti Tőkési-szigeten megrendezett szimpózium keretén belül kezdett behatóan foglalkozni, és ez az élmény adta meg számára a löketet, hogy megpályázzon a témában egy ösztöndíjat a Művészeti Alapnál. Az ösztöndíj sikeres lett, Kubinská pedig hónapokon át dolgozott, mélyreható kutatást végzett, miközben, ahogy ő mondja, az őszinte kíváncsiság hajtotta.
„Számomra ez egy hosszú út volt, és örülnék, ha ez az út örömet nyújtana másoknak is, illetve az együttérzés kérdéseit vetné fel” – mondja Kubinská, aki meg is örökítette ezt az utat, mégpedig az úgynevezett thangkákon, azaz azokon a kis méretű alkotásokon, melyek a tibeti buddhista festmények mintájára készültek. A thangkák egyrészt tehát a vizuális művészet kifejezőeszközének számítanak Tibetben, másrészt a művész spirituális útját örökítik meg. A zsinagóga előterében Kubinská 10 ilyen alkotását nézhetjük meg, melyek közül hármat a dalai lámának ajánlott az alkotó.
Míg a zsinagóga alsó szintjét betöltő Rét a múlékonyságra reflektál, a felső szinten taláható objektumok első pillantásra teljesen más jellegűek. A Mennyei kövek nevű installáció alapját a padlón elhelyezett fekete, tömör kövek adják, melynek felső oldalát különböző szögben megtört, tükörré csiszolt rozsdamentes acélfelülettel borították. A látogatók nemcsak saját magukat pillanthatják meg a tükrökben különböző perspektívákból, hanem a zsinagóga mennyezetét és természetesen a fő térben elhelyezett festmény részleteit.
„Szeretjük a kontrasztokat” – magyarázza Bohuš Kubinský, a felső szinten elhelyezett alkotások készítője. A tömör kő ellentétben áll a Rét légiességével, a fekete a vászon fehér alapszínével, a két mű mégis összeköttetésben áll. Egyrészt a tükröződő felületeknek köszönhetően, melyekben megpillanthatjuk a festményt, másrészt a késő délutáni lemenő nap sugarai miatt, melyek a tükrös felszínről a festményre vetülnek. Harmadrészt pedig Peter Zagar zenéjének köszönhetően, melyet a házaspár kifejezetten erre a célra kért, hogy komponáljon a zeneszerző – azt szerették volna, hogy érzelmileg is közelebb hozza egymáshoz a két installációt. Peter Zagarral korábban dolgoztak már együtt, kereken harminc évvel ezelőtt, az első közös művészeti projektjükön. „Fontos, hogy megpillantsuk, lássuk önmagunkat, és elgondolkodjunk magunkon” – magyarázza Bohuš Kubinský. A tükröződő felület egyfajta minimalista beavatkozás a kő felületébe, ám nagyon hatásos: az érzékeny szemlélőnek segít átéreznie a hely szellemiségét.
Az egykori zsinagógánál keresve sem találnánk hitelesebb helyszínt az önreflexiónak. A Kubinský házaspár 25 évvel ezelőtt készített első alkalommal közös alkotást a galéria számára, legutóbb pedig 2018-ban állították itt ki To Cache című művüket. „Néhány helyet ismerek csak Szlovákiában, amelynek olyan ereje és belső energiája van, mint ennek az épületnek. Ez azoknak a művészeti projekteknek is köszönhető, amelyeket itt láthattunk” – mondja Kubinský, aki szerint az is sokat nyom a latban, hogy a hely a dalai láma közép-európai központjának is tekinthető, hiszen a dalai láma többször is járt a zsinagógában. Feleségével ők maguk is egyfajta szellemi központként tekintenek rá.
Ezért is hívták meg ide egy tárlatvezetésre Roman Michelkót, aki a kiállítással kapcsolatos álhíreket terjesztette, és a parlamenti képviselőket, akik a Művészeti Alap működésének átalakítását szorgalmazzák. Michelko sértő hangnemben beszélt egy videóban a kiállításról, azt állítva, hogy az alkotás menstruációs vérből, spermiumokból és testnedvek felhasználásával készült. Szerinte ez volt az „utolsó csepp” a pohárban, mely a képviselőket meggyőzte arról, hogy jóváhagyják a Művészeti Alap működésének megváltoztatását. A videót később törölte, de a műről továbbra is a tervezett változtatásokkal kapcsolatban beszélt.
„Megvisel minket, mikor úgy tekintenek ránk, művészekre, mint valamiféle ingyenélőkre” – mondja Kubinský, aki szerint sokaknak fogalma sincs arról, mennyi munka rejlik egy-egy alkotás mögött. A Rét felhelyezésén például egy egész csapat dolgozott a zsinagógában, köztük egy sztatikus, egy konstruktőr és egy művészi projektekre szakosodott szabó.
A Kubinský házaspár alkotásai egyébként sokakat vonzanak a galériába: a látogatók mellett iskolások, sőt óvodások is megnézték már a kiállítást. Monika Kubinská szerint a középiskolások kifejezetten érdeklődnek a természetbarát eljárások iránt, az óvodások pedig maguk is kipróbálták a növényi lenyomatok készítésének egyszerűsített technikáját.
A kiállítás mögött a Szlovák Nemzeti Galéria munkatársa, Alexandra Tamásová kurátor áll, aki azonnal reagált a kiállítást ért támadásokra és kiállt a művészek mellett. „Ezt nagyon köszönöm a kurátorunknak” – mondja Kubinská. „Mivel a művemet arra használják, hogy megállítsák a Művészeti Alapot, szeretném hangsúlyozni: köszönöm az alapnak, hogy segíti a művészeket, és ezzel biztosítja a gondolkodás és a művészet szabadságát.”
A kiállítás június 23-ig látogatható a somorjai At Home Galériában.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
