Meddig mehet ez így? Három olyan nemzetközi esemény áll előttünk, amely megakaszthatja a háború kiterjedését, azaz az eszkalációt. Ebből kettőbe van valamennyi beleszólásunk.
Kancellársága és pártelnöksége alatt Angela Merkel havonta fordult egy centit balra, így csak a tevékenységét folyamatában és figyelmesen követőknek tűnt fel, hogy egy idő után már teljesen abba az irányba áll. Valahogy így vagyunk a nyugati háborús retorika erősödésével: kis lépésekben, araszolva válik egyre durvábbá. Mindennap rálicitál valaki az addig elhangzottakra, és már fel sem tűnik, honnan indultunk. Így aztán az sem, mi felé sodródunk. Ezért egy kis emlékeztető: az orosz–ukrán háború előestéjén, 2022 elején a németek még ötezer sisakot ajánlottak az ukránoknak, amit Vitalij Klicsko kijevi polgármester gúnyosan utasított vissza: legközelebb mit küldenek majd? Párnákat?
Ma már egy haditechnikai magazin különszámát meg lehetne tölteni az arzenállal, amit a Nyugat átad Ukrajnának, és már azt a szempontot is feladja a NATO, hogy Oroszország mélységi területeit ne támadja Kijev ezekkel.
A felajánlók egymás sarkán taposnak. Friss hír szerint az újdonsült NATO-tag svédek előzékenyen felfüggesztik a Gripenek Ukrajnába szállítását, mert az amerikai gyártmányú F–16-osokat illeti meg az elsőbbség. (Pedig a Gripenek „átadása a svéd iparnak is előnyös lenne” – szólta el magát egy stockholmi illetékes, megtörve némiképp a mindennapok jóemberkedő nyugati narratívájának unalmát. De, mint láthatjuk, a NATO-n belül is van erősorrend.) A Világgazdaság minapi cikke szerint pedig ugyancsak Svédország immár több mint százmilliárd koronával (8,7 milliárd euró) kötelezte el magát a háborús Ukrajna támogatására; legutóbb három évre elosztva 75 milliárdról döntöttek. Svédország gazdag állam, de ez akkor is irdatlanul sok pénz – és nemcsak a legtöbbünknek, így a hónap végén, hanem európai szinten is. Egy komplett német gazdasági mentőcsomag mérete. Az EU pedig már több mint százmilliárd euróval kötelezte el magát Kijevnek. Összehasonlításul: az Ukrajnával szinte azonos népességű, ám vele ellentétben uniós tag Lengyelország húsz év alatt (!) kapott 160 milliárd eurót Brüsszelből.
Az év elején hitetlenkedve hallgattuk volna, ha valaki előre megmondja: májusban már nem az ukrajnai front eseményei lesznek a vezető hírekben, hanem az egyre őrültebb felvetések atomfegyverekről, európai sorkatonaságról, meg a nyakló nélkül Ukrajnába küldött fegyverek és pénz. Egy korábbi cikkben írtuk már: a vesztésre álló és pánikba esett szerencsejátékos problémájára hasonlít ez az egész. Ha nem játszik tovább, akkor búcsút mondhat az addig megtett pénzének, de a további játékkal azt kockáztatja, hogy még többet bukik. Katonai szakértők mondják: az ukrajnai háborúnak nincs harctéri megoldása. Ukrajnát lassan már szinten tartani sem lehet a NATO nyílt szerepvállalása – gyakorlatilag a harmadik világháború – nélkül. Az orosz védelmi vezetésben végrehajtott átrendeződés eközben arra utal, hogy a Kreml ura nyeregben érzi magát.
Meddig mehet ez így? Három olyan nemzetközi esemény áll előttünk, amely megakaszthatja a háború kiterjedését, azaz az eszkalációt. Ebből kettőbe van valamennyi beleszólásunk.
Az egyik, ha júniusban az európai polgárok egy kritikus tömege a békepárti politikusokra szavaz az uniós választáson. Ennek hatása érződhet már az új Európai Parlamentben és az új Európai Bizottságban. A másik a júliusi NATO-csúcs, amelyen tagállamként hazánk is képviselteti magát. A kormány álláspontja egyértelmű: nem szállítunk fegyvert, nem adunk katonát. Humanitárius segítséget adunk. A harmadikra nincs ráhatásunk: ez az amerikai elnökválasztás. Tíz republikánus szavazóból hat nem adna Ukrajnának sem fegyvert, sem pénzt. Márpedig az ő jelöltjük áll jobban. Trump ante portas.
Borítókép: Az Ukrán Fegyveres Erők mobil légvédelmi egységének katonái 2024. április 24-én a dél-ukrajnai Odesa régióban (Fotó: AFP/NurPhoto/Nina Liashonok)
Szőcs László – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
