Tévedni emberi dolog Mészáros Richárd2024. 05. 13., h – 20:16
Az egyik kedves olvasóm egy hete megjegyezte, hogy, bár nagyon szereti az írásaim, az olvasásuk után nehéz neki, mert beszippantják a sztorik, amelyek nehezen emészthetőek a léleknek. Igaza van, jegyeztem meg, ezért, mert értékelem minden olvasómat, a kedvéért is egy lazább írással készülök. S miről is adjak számot? Hát az elmúlt időszak botlásairól, amiket elkövettem, de hiszem, ezzel nem vagyok egyedül, csak lehet, más józanul dönt, és inkább elhallgatja. Mentségem nincs, de ha kifogást keresnék, biztos a kevés alvásra fognám.
Tudni kell ugyanis, hogy három gyermek anyukája lehetek, és a legkisebb még nincs egyéves, ami azt jelenti, hogy a szoptatással töltött éjszakák miatt az agyam fura képlékeny keverékké alakítja a beérkező és tárolandó információkat. Amivel nem lenne gond, ha csupán azzal kellene foglalkoznom, amivel, vagyis a gyerekekkel és a háztartással, hiszen még olyan kicsi a gyermek, hogy százszázalékos figyelmet követel. De én ennél bonyolultabb rendszert alakítottam ki magamnak: dolgozom is, alkotok is! Ezért van az, hogy amikor időpontokat írok be a naptárba, már nemcsak egyszavas megjegyzéseket teszek melléjük, hogy fogorvos vagy doki, hanem kisregényt fogalmazok hozzá: melyik város, melyik gyerek, milyen doki. Így aztán igazán meglepett, amikor a saját fogorvosomhoz érkezve az ajtóban várt a nővérke, aki megkérdezte, vajon miért vagyok ott. Jómagam zavartan jelentettem be, hogy tízre van időpontom, bizonyítanám is, csakhogy a noteszom otthon maradt, de tuti ma kellett jönnöm. A nővér belenéz a füzetébe, és azt mondja: „Igen, ma, de fél háromra délután.” Kővé dermedek. Ahhoz ugyanis, hogy eljussak a fogorvoshoz, át kellett szerveznem a családom életét: a nővérem elszökött a munkahelyéről, hogy arra a fél órára babakocsiban elaltassa a lányomat, neki az alvásidejét kellett kitolnom tízre, hogy ne ordítsa tele a várost, miközben látja, hogy elsétálok az ismeretlenbe. Tudniillik most épp ezt a korszakot éljük, szeparációs szorongásnak hívják, hiába csak két méterrel lépek ki a kis burkából és hagyom őt bárkivel, akit egyébként megszokott és szeret (lásd apa, tesók), olyan szívet-lelket szaggató sírásba kezd, hogy még a legszigorúbb fegyőr is rohanna hozzá, vigasztalni. Szóval miután mindezt leszerveztem, és az időpontom nem ült mégsem, két dolgot tehettem: vagy sírok, ami kicsit ciki, vagy azt mondom, esélytelen, hogy délután vissza tudjak jönni, kell egy új időpont. Mikor hazaértem, azért megnéztem, hogy ez hogy történhetett. Meg is lett a válasz: rosszul írtam be az időt, mert egyszerre két időpontot kaptam a fogorvostól, de mindkettőnél tíz órát tüntettem fel a naptárban. S ha ezen csodálkoznak az olvasók, hogy lehetek ennyire figyelmetlen, jöjjön a következő húzásom. A lányommal ritkán tudunk együtt tornázni, mert a suli ideje alatt tudok leggyakrabban eljutni, de a kedvéért kértem délutáni időpontot, hogy végre ő is eljöhessen, amit nagyon várt, végig is csacsogta az utat, ami egy kiskamasznál jó jel, biztató, mert két opció van: vagy néma csend és mobilozás, vagy véget nem érő történetek olyan dolgokról és olyan szavakkal leírva, amiket nem értek. Mikor odaértünk a piláteszre, találkoztam a volt kolléganőmmel, nagy örömmel osztottuk meg egymással az életeseményeinket, majd az oktató odalépett hozzám a lányommal, és bejelentette, egy órával korábbi időpontban kellett volna jönnünk. Hát, én lazán tudtam kezelni a helyzetet, ami persze bántott, na de a lányom dühe egész estig érezhető volt, és nem némaságával büntetett.
Igen, a sorozatos „kihagy az agy” produkciók nem érnek véget, vannak még a tűzhelyen felejtett pirítósok, leszervezett találkozók egymást ütve, de a peches szériák is elég jól kísérnek. A legutóbbi múlt héten történt, amikor szájsebész vette ki az egyik fogam, ami alatt ciszta volt. A beavatkozás jól sikerült volna, ha a kihúzott foggal nem távozik a mellette lévő őrlőből is a tömés, ami körülbelül egy kráter méretű lyukat töltött ki. Szóval mire életem első foghúzásából feleszméltem, már ott is volt egy újabb megoldandó feladat. Hogy mikorra kaptam időpontot a fogorvoshoz? Egy hétre rá csütörtökre. Jó lenne akkor menni, amikor kell, mert a tömés eléggé hiányzik!
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
