Kihasználva május 8-át, mely munkaszüneti nap Szlovákiában és Csehországban, családi átruccanást terveztünk be az alig fél órányi útra található híres osztrák „ár-paradicsomos” bevásárlóközpontba, Parndorfba. Hosszú hónapok után ugrottunk át, de újra megtapasztaltuk, hogy tömegek használták ki a szabadnapot. A parokolók dugig voltak szlovákiai és csehországi rendszámú autókkal, melyek sorát magyar kocsik törték meg. Összesen vagy három boltot látogattunk meg, az egyik egy alsóneműt forgalmazó üzlet.
Ahogy beléptünk, a sorok között járkálva a fiatalabb eladó hölgy lépett hozzám. Németül kérdezte, hogy segíthet-e? A hangszínből (is) sejtettem, hogy magyar. Magyarul válaszoltam, hogy köszönöm, csak nézelődöm. Kiválasztottunk néhány apróságot, majd fizetni indultunk. A pénztárnál lévő idősebb hölgy, hallva, hogy magyarul beszélünk, magyarul szólt hozzánk. Jelezte, hogy akció van és még egy ingyenes terméket választathatunk. Majd odaszólt a másik, fiatalabb eladónak németül.
Megkérdeztem, hogy a fiatalabb eladó nem magyar-e. Azt hittem, hogy az, hiszen én magyarul válaszoltam neki pár perce. Mondta, hogy de igen, magyar, sőt a lánya! Nem teljesen értettem, mondom, a lánya és németül beszél vele? A válasza megdöbbentett: igen, mert a főnök megtiltotta, hogy egymás között magyarul beszéljünk! Szó szerint lefagytam!
Arra azért kíváncsi lennék, hogy ez egyedi eset-e, vagy más üzletekben is tapasztaltak ilyet az ott dolgozók…
Sok dolog az ember eszébe jut ilyenkor, akár az is, hogy bizony, mi kelet-közép-európai népek azért kellettünk az Európai Unióba, hogy pótoljuk a munkaerőhiányt.
Willkommen in Europa – 2024!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
