A ballib agytröszt alapvetően meglévő érzésekre épít rá, csak rendre eltúlozza azokat.
Ahogy ez volt pont 20 éve az állampolgársági népszavazási kampányban. Valós létező érzés volt akor is a magyar lakosságban az idegenellenesség, s ennek legnagyobb része nem a nemzeti, etnikai, faji alapú, hanem a szociális volt, azaz „jönnek és mindent felzabálnak mint a sáskák, mindent amiért mi dolgoztunk”. Szóval bizony létezett ez az érzés a határontúli magyarokkal szemben, különösen az érezhetően szegényebb erdélyiekkel és kárpátaljaikkal szemben.
A ballib kampánystáb pontosan ezt használta ki. Akkoriban Budapest VII. kerületében dolgoztam, s jól emlékszem, a szavazás előtti 2-3 hétben minden reggel tele voltak szórva az utcák gyomorforgató röplapokkal, melyek – ezek aláíratlan röplapok voltak – arra emlékeztettek, ha a nép igennel szavaz, több millió nyomorban élő zombi azonnal állampolgár lesz, átjönnek a határon, magyarországi kórházakban fogják kezeltetni magukat, családi pótlékot vesznek fel, majd magas nyugdíjt is kapnak, s végül nem marad pénz a rendesen dolgozó magyarországi kisemberek számára. Párszor képes anyag is volt, melyeken sztereotipikus szegény családok – jellemzően mindig kissé cigányosan ábrázolva – voltak láthatóak, hogy mindenki értse: íme ezek fogják ellopni a rendes emberek nyugdíját, de a baloldal megvédi az embereket, miközben a jobboldal csak rá szavazó zombikat akar szerezni.
S sikeres is lett a kampány: a szavazatok majdnem fele-fele arányban megoszlottak az igen és a nem között.
Utólag persze az egész akkori ballib siker az ellenkezőjére fordult: máig nem képesek a ballib pártok szavazatokat szerezni emiatt a határontúliak körében. S ma már a ballib pártok zöme visszatáncolt, ma már csak a DK tart ki a 2004-es ballib gyűlöletkampány mellett. Különösen mókás, hogy ugyanaz a kör, mely keményen határontúliellenes, egyben a legkeményebb támogatója az úgynevezett „menekültek” bejövetelének – ez önleleplező magatartás.
Persze a magyar liberális szavazóréteg éppen a DK-val ért egyet, az képviseli a legjobban az européer hazaáruló eszményt, így azóta a többi ballib párt marginalizálódott. De ez más kérdés.
Most hasonló a minta. A magyar lakosság nagy része nem vallásos, vagy egyáltalán nem vagy csak kulturális hagyományként az. Szóval a legtöbb demagóg keresztényellenes szövegnek igenis van táptalaja. Az „a pap nem csinál semmit, csak luxusban él az adózatlan perselypénzből” népszerű érv – annak ellenére, hogy igazságtartalma kb. nulla -, még népszerűbb az „éljenek meg híveikből” című lemez, s persze a „pedofil papok” című modern nyugati álhír-kampány is sikeresen bejött.
Gondolta hát a ballib stáb: íme a lehetőség! A Talpramagyar Péter által elnémított kegyelmi „botrányt” végre vissza lehet hozni, pedofilozni és keresztényezni kell, íme tehát a képlet: a modern gyerekvédő ballibek szemben a keresztény pedofil Zorbánnal!
Tulajdonképpen ez az egésznek a logikája. A mesterötlet: az átlag úgyse tudja mi a gyónás, csak zavaros hírei vannak róla harmadkézből, így komolyan beveszi, hogy ősi pedofil szokás gyónni minden egyes pedofil cselekedet előtt és után.
S igen, sokan vannak ilyenek, íme egy szinte tankönyvi példa:
– lássuk az elemeket:
- „ezentúl nem köteles egyetlen pap sem jelenteni” – valójában eddig se volt köteles, sőt ahogy az ügyvédi és orvosi titoktartás esetében, itt is ugyanaz volt érvényes,
- „a papok szeretik megvédeni a sajátjaikat” – azaz a pedofilok papok, még azt se veszi észre a kommentelő, hogy a kegyeleti „botrányban” nem pap volt a pedofil elkövető,
- „a hatóságok jóformán semmit sem tettek ez ellen” – nem derül ki mi ellen és mit, ez egy általános hangulatkeltés;
– szóval a pedofilok azonosak a papokkal, a papok folyamatosan pedofil szexszel foglalkoznak, viszont valami nem világos okból ezt szeretik folyamatosan meggyónni egymásnak.
Na, ezt a konteót csak az hiszi el, akinek fogalma sincs az egészről.
A valóságban a gyónás lényege éppen a titkosság. A bűnös elindul bűne felismerésének útján, ezért gyónja meg. Nem mint ahogy ezt Ballib Móricka elképzeli.
Perinta ateista teológus persze azonnal ráugrott a témára, egy méreteset hazudva:
– a valóságban a római pápa általában a titkosságot oldotta fel, sőt kötelezővé tette a jelentést ilyen esetekben, de ez természetesen nem vonatkozik a gyónás során szerzett ismeretekre. Sok rosszat lehet mondani a mostani római pápáról, de hogy egy alapvető szabályt megváltoztatna az tőle is elképzelhetetlen, márpedig a gyónás szentség, így nem lehet semmi miatt változtatást eszközölni benne.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
