A politikában – kiváltképp napjainkban – a pofátlanság, a gátlástalan hazudozás és a kettős mérce arcátlan használata szinte kötelező. Mondhatnánk úgy is: a lelkiismeret legkisebb darabjának megléte egyenlő a politikai halállal. Nem volt mindig így. Napjainkban azonban – nem utolsó sorban a „negyedik hatalmi ág” áldatlan ténykedésének köszönhetően – a moralitásnak és a politikának a legcsekélyebb közös halmaza sincsen. Az elmondottakat végtelen számú példával lehetne alátámasztani. Amiért azonban mindez most eszembe jutott, az a Fidesz látványos siránkozása a brüsszeli „konzervatív” konferencia résztvevőinek – tagadhatatlanul vérlázító – rendőri zaklatása miatt.
Végül is a konferenciát persze megtarthatták. De ugye a fideszes megmondóemberek most ráálltak a témára, amely pedig már hosszú évek óta nyugtalanítja a szabadság igazi szószólóit: a nyugati világban egyre kevésbé érvényesülnek az emberi jogok, mivel a sajtó-, a szólás- és a gyülekezési szabadságot a hatalmon lévő „elitek” teljesen önkényesen értelmezik. A kisebbik baj, hogy a Fidesznek mindez eddig nemigen tűnt fel. De ami súlyosabban esik a latba: a Fidesz vezette kormány 2010 óta számtalan alkalommal korlátozta durván a tőle jobbra álló politikai és szellemi irányzatok követőinek szabadságjogait.
A lista meglehetősen hosszúra nyúlik. A Fidesz 2010-es választási győzelme utáni egyik legelső intézkedése a nem sokkal korábban, az MSZP-SZDSZ-kormány kezdeményezésére elfogadott, a holokauszt tagadását tiltó jogszabályának módosítása volt. Lényegtelen ebből a szempontból, hogy az új, fideszes rendelkezés értelmében immár nem csak a nemzetiszocialista, hanem a kommunista rezsimek emberiség elleni cselekményeinek tagadása is büntethetővé vált. Azonban ez az abszurd jogszabály (az újabb, 2012-es módosítás után ez a Btk. 333.§. jelzetű jogi szörnyszülött) is a kutatási, a szólás- és a sajtószabadság súlyos sérelmét jelenti! Értem én, hogy „magasabb helyekről” parancsolták meg a Fidesznek a holokauszt tagadásának a büntető törvénykönyvbe foglalását, de amennyiben ezúttal is meghajoltak a „nemlétező világerő” részéről érkező nyomás előtt, akkor talán mégsem kellene most a nagy szabadsághős szerepében tetszelegniük. Hiszen jogszabállyal büntetni, ha valaki másképpen vélekedik a történelem egy adott – bármily tragikus – eseményéről, ugyan miképpen egyeztethető össze a szabadság elvével? Kiváltképpen akkor, ha tekintetbe vesszük: ennek a törvényi helynek a megszövegezése önkényes ítéletek kiszabására ad lehetőséget, továbbá igencsak megnehezíti, sőt adott esetben teljesen el is lehetetleníti a történelmi kutatásokat.
Jól emlékezhetünk továbbá arra is, miként akadályozta meg 2010 óta minden egyes esztendőben a Becsület Napja alkalmából tartott hazafias felvonulások rendezését a hatalom. De durván lépett fel a Fidesz vezette kormány 2014 őszén is, amikor ismert hazai és külföldi jobboldali értelmiségiek szerettek volna konferenciát rendezni Budapesten. A belügyminiszter nem csupán a rendezvényt tiltotta be a kormányfő utasítására, hanem a hatóságok a beutazási engedélyt is megvonták a külföldi résztvevőktől. Tavaly október 6. és 8. között a holokausztrevizionista Gerd Honsik tiszteletére Sopronban szerettek volna konferenciát tartani európai és magyar hazafiak. Azonban természetesen nem tehették meg. Az ORFK az alábbi közleménnyel indokolta a rendezvény betiltását: „A rendőrség információja szerint 2023. október 6-7-8-án neonáci szervezetek terveznek egy közösségi eseményt megtartani Sopronban. A rendezvény egy szélsőjobboldali találkozó, melyre várhatóan radikális szimpatizánsok érkeznek Európa országaiból, így okkal feltételezhető a náci ideológia, a nyílt antiszemitizmus, a rasszizmus megjelenése. Magyarország – közismerten jelentős eredményeket elérve – zéró toleranciát hirdetett ezekkel a jelenségekkel szemben, melyeket a jog eszközeivel is üldöz. A szélsőséges megnyilvánulásokkal szemben a rendőrség határozottan, ellentmondást nem tűrően, az elkövetés súlyának arányában fog fellépni, amennyiben szükséges. A kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes közrend és közbiztonság fenntartása érdekében a rendőrség a szükséges intézkedéseket megteszi, együttműködve a társszervekkel, és az önkormányzattal.” Nem hasonló gondolatok vezérelték azt a „belga” kerületi polgármestert, aki a „nemzeti konzervatívok” mostani konferenciáját betiltani szándékozott?
Tavaly májusban European Fight Night néven egy küzdősportgálát kívánt volna rendezni a Légió Hungária. A liberális média természetesen rettegni kezdett, melynek következtében a rendőrség (alighanem kormányzati nyomásra) „neonácinak” bélyegezte a részvevő sportolókat, az eseménynek helyet adó létesítmény tulajdonosa pedig így végül nem adta beleegyezését a gála megtartásához. Végül Csókakőn mégis lezajlott a rendezvény. A település polgármestere persze megijedt, és egy kétségbeesett közleményt adott ki: „Szeretném tájékoztatni a közvéleményt, hogy sem én, sem pedig az általam képviselt község tudatosan nem fogadta be az European Fight Night nevű neonácinak tartott rendezvényt. Sem én, sem pedig közösségünk nem szimpatizál antiszemita, neonáci eszmékkel. Ezektől az eszméktől teljes mértékben elhatárolódom” – írta a Facebookon Fűrész György, a község első embere, hangsúlyozva, hogy „ha tisztában vagyunk az előzményekkel, akkor nem adjuk ki a teret”. Mint írta, ő jelezte a rendőrségnek, hogy „nem tudta jobb belátásra bírni a szervezőt, szervezőket”, és kérte a hatóságokat: „Amennyiben úgy látják, hogy fennáll az általuk állított jogszabálysértés, úgy avatkozzanak közbe, a zéró tolerancia alapján, mivel törvényes eszközöm jelenleg nincs arra, hogy beszüntettessem a rendezvényt”. Akkoriban hol voltak a most a szólás- gyülekezési és sajtószabadság sérelme fölött krokodilkönnyeket ontó fideszes megmondóemberek? Nem csupán nem tiltakoztak, de kifejezetten helyeselték is a „gaz neonácik” elleni hatósági fellépést.
Az olvasók emlékezetébe szeretném idézni továbbá a Kuruc.info betiltását célzó hadjáratot, mely bizony a Fidesz 2010-es választási győzelme után is folytatódott. Igaz, a cenzorok ezúttal nem voltak képesek akaratukat érvényesíteni. (Köszönhetően elsősorban annak a ténynek, hogy az USA-ban, még ha ott is jelentősen szűkült a szólásszabadság az utóbbi években, azért nem jutottak még olyan mélyre, mint ahol Európa tart.) A lista mindamellett nem teljes – kiegészíthető lenne néhány olyan esettel, amikor munkahelyüktől távolítottak el embereket pusztán a „közösségi médiában” kifejtett véleményük alapján. (Ami szintén jogsérelem, ugyanis az Alkotmány 61. §-ának első bekezdése kimondja: „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.”) Végezetül pedig ne felejtkezzünk el a gázai öldöklés beszüntetését követelő, a palesztinai tűzszünet megkötését sürgető demonstrációk betiltásáról sem, amely a gyülekezési szabadság legteljesebb lábbal tiprása a kormányzat részéről. Miképpen lehet terrorizmussal vádolni azokat, akik békét akarnak? Az ukrán propaganda bőszen terroristázza Putyin hadseregét – ugyanúgy, ahogyan az izraeliek a Hamászt. Ha hitelt adnánk az EU és NATO-csatlakozásra alkalmasnak nyilvánított ukrajnai politikusoknak, akkor ha bárki tűzszünetet, békét követel a NATO Oroszország elleni háborújában – mint teszi azt a magyar kormány – akkor a „terrorizmust” támogatja?
Ki mondja meg, ki a „gyűlöletkeltő”, „náci”, „holokauszttagadó”, „rasszista”, „nőgyűlölő”, „fasiszta” és „homofób”, „terrorista”? Volt-e bátorsága bárkinek is az úgynevezett „fősodratú”, akár kormánypárti, akár ellenzéki értelmiség illetve a politikusok tagjai közül bárkinek is föltennie a kérdést: mit is jelent pontosan az „antiszemitizmus elleni zéró tolerancia”, és az nem áll-e ellentétben a szólás- és sajtószabadság elveivel? Nos, ezeknek a „mérgezett fogalmaknak” a pontos körülírása kísérletet is alig-alig tesznek, holott akár az állami hatóságok, akár a még nagyobb hatalmú médiaóriások cenzori ténykedésüket az említett, teljesen önkényesen értelmezhető „eretnekségekre” alapozzák. Csakhogy manapság, amikor a nyugati világban egyre inkább tilos valakit mondjuk nőként nevezni, ha ő férfinak érzi/képzeli magát, ugyanezen logika alapján miképpen mondhatják bárkire, hogy ő „náci”, „fasiszta”, „rasszista”, vagy éppen „homofób”, ha az illető tiltakozik a megnevezés ellen? Viccesnek is mondhatnánk, amint a balliberális-globalista politikusok és médiájuk nácizza és cenzúrázza a „konzervatívokat”, miközben ez utóbbiak a tőlük jobbra elhelyezkedő, nemzeti érzelmű tábor tagjait nácizzák és cenzúrázzák. Mindez azonban végső soron aligha nevezhető viccesnek. A kölcsönös vádaskodásnak, megbélyegzésnek és cenzúrásának ebben a mérgezett légkörében ugyanis karrierek törnek derékba, emberi életek mennek tönkre, szabadságunk utolsó darabkái pedig mind odavesznek. A következmény pedig, hogy egy új, (a digitális technológiával tökélyre fejlesztett) diktatúra épül ki a szemünk láttára. Nem csak a háborús őrületnek, hanem az új világrend zsarnoki rendszere kiépülésének is megálljt kellene parancsolnunk, mindaddig, amíg nem lesz késő.
Gergely Bence
(A szerző olvasónk.)
Korábban írtuk:
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
