Hős lett a kisfiú, aki megmentette apukáját Károly Zsolt2024. 04. 17., sze – 16:11
Régi, vastag kötetekbe kukkantottunk bele, amelyekben közel ezer rekord volt. A mögöttük lévő történetek elképeszőek. Életük talán legdrámaibb óráit élte át egy apa és kilencéves fia, amikor 1975 reggelén túrázni indultak a Bélai-havasokba (Belianske Tatry).
Életük talán legdrámaibb óráit élte át egy apa és kilencéves fia, amikor 1975 reggelén túrázni indultak a Bélai-havasokba (Belianske Tatry). Útközben szörnyű időjárás kapta el őket. Heves eső és áthatolhatatlan köd. Úgy döntöttek, hogy visszatérnek a kunyhó melegébe és biztonságába. Abban a pillanatban még nem sejtették, hogy milyen megpróbáltatások várnak rájuk.
„Visszafelé eltévesztették az irányt, és elindultak lefelé a meredek terepen a Tristárska-völgybe” – írta le a hősiességgel és önmegtagadással teli eseményt Laco Janiga, aki régóta hegyimentő.
A férfi, aki négy évvel később túlélt egy helikopterbalesetet, amikor egy német túrázót mentett, és öt barátját vesztette el. Ez az apa és fia közötti incidens maradt meg az emlékezetében. Talán azért is, mert egy ember újjászületett benne. Akárcsak ő.
„Még csak kétszáz métert tettek meg, amikor a fiú hirtelen magára maradt. Az apja megcsúszott és lezuhant a szikláról az ismeretlenbe. Hihetetlen, hogy egy kilencéves gyermek, aki nem nagyon ismerte a hegyeket, képes volt odatalálni a sérült férfihoz, aki néhány méterrel lejjebb magatehetetlenül, sok töréssel feküdt. Egész éjjel mellette maradt, ápolta, saját ingének darabjaival kötözte be a sebeit…”.
Semmi mást nem tehetett. Mindketten mérföldekre voltak a civilizációtól, egy olyan területen, amely kevés turistacsalogató látványossággal rendelkezett. Nem volt segítség.
Kis hős
A kétségbeesett, megfagyott fiúnak nem volt más választása, mint a nehéz útvonalat választani, a csúszós mészkősziklák mentén, amelyek kis vízesések mellett húzódtak. Több órán át menetelt, mire elérte a Magura Hotelt. Kimerülten, csak ennyit mondott:
„Apu leesett egy szikláról, és egy völgyben fekszik, ahol sok vízesés van”.
Még a mentőknek sem volt fogalmuk arról, hogy hol lehet. Ezért több csoportot is kiküldtek a férfi keresésére. Az egyre romló időjárásban a helikopter pilótája veszélyes manővereket hajtott végre. Végül megtalálták a sérült férfit. A hegyi szolgálat tagjainak ismeretlen terepre kellett ugraniuk.
„Nem tudtuk, milyen lejtő rejtőzik a bojtorjánfák levelei alatt” – emlékezett vissza a kritikus pillanatokra Janiga Laco. „Jól sikerült, az ember túlélte. Hála a fia hősiességének”.
De minden végződhetett volna másképp is. A Tristar-völgyet ritkán látogatják. Néha hetekig egy lábnyom sem jelenik meg itt. A férfi könnyen a lengyel diák sorsára juthatott volna, aki nekivágott a Tátrának, és nem látták többé. Csontjait csaknem száz évvel később találták meg, személyazonosságát csak gombok és ruhamaradványok alapján sikerült megállapítani.
(plus7dní-pluska)
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
