Nagy-Britannia az Oroszország Ukrajnában történő gyengítésének egyik leghatározottabb támogatója. Egyrészt, kellő távolságban érzi magát a közvetlen fenyegetéstől, másrészt kiterjedt érdekei vannak a Fekete-tenger környékén, ezért kifejezetten örülne, ha az oroszok kiszorulnának a Krímből. Szakértők szerint a britek elég provokatívan léptek fel eddig is az oroszokkal szemben a Krímnél, csütörtökön pedig az orosz FSZB kvázi hivatalossá tette, hogy brit katonai egységek közvetlenül részt vesznek az Oroszország elleni háborúban. London részéről több órás csend volt a válasz, cikkünk írásakor sem tettek közzé értelmezhető közleményt a témában.
Tegyük hozzá, hogy a brit szerepvállalás, amely a közép-európai béketábort meglehetősen irritálja, jó ideje nyílt titok. Ám addig nem volt akkora súlya, míg az oroszok ezt nem kezelték annak ami: közvetlen bevonódásnak. Ez most megváltozott.
Mivel az Egyesült Államok a NATO-tagja, ezért védi a szövetség 5 cikkelye, amely lényegében azt mondja ki, hogy az egyik tag elleni támadás az egész szövetség elleni támadás. A probléma akkor van, ha a britek vakmerőségük és arroganciájuk miatt maguk provokálnak ki egy orosz csapást például azzal, hogy az oroszok tűrőképességénél nagyobb mértékben avatkoznak be Ukrajnába.
Ukrajna ugyanis nem tagja a szövetségnek, és a NATO-tagok többsége továbbra sem támogatja az ötletet, hogy mint szövetség, a NATO bármilyen szerepet vállaljon Ukrajnában.
Amikor aztán több héttel ezelőtt a franciák majd a britek is elkezdtek nyomást gyakorolni Olaf Scholz német kancellárra, hogy adja át a Taurus nagy hatótávolságú rakétákat Ukrajnának (amivel az ukránok bevallottan orosz területek ellen akartak támadást intézni), Scholz kijelentette, hogy a németek nem akarnak bevonódni a háborúba, márpedig a Taurusokkal német kezelőszemélyzetet kellene küldeni Ukrajnába, ahogy tették ezt a britek és franciák a StormShadow rakéták esetén.
Ebből a kijelentésből nagy botrány kerekedett, és a briteknek volt mit magyarázkodniuk. De még az igazi csattanó múlt hónapban jött, mikor a német légierő tisztjeinek lehallgatott beszélgetésének botránya kipattant. Az oroszok által közzétett felvételen a tisztek szigorúan bizalmas információkról beszéltek, és többek között az is elhangzott, hogy „a brit katonák már Ukrajnában vannak”.
Egészen pontosan arról volt szó, hogy a britek és az ukránok közösen dolgoznak azon, hogy StormShadow rakétákat telepítsenek olyan ukránok ellenőrzött területekre, ahonnan be tudnak lőni az orosz vonalak mögé 150 kilométerre – nyilván logisztikai és utánpótlási egységeket akarnának támadni a rakétákkal.
A szivárogtatást követően Tobias Ellwood volt védelmi miniszter azt mondta, hogy az incidens Németország számára kínos, és hogy Oroszország valószínűleg tudott a jelenlétről. A nyilatkozat lényege, hogy egy egykori, tehát felelősséggel nem rendelkező miniszter próbálja elkenni a brit katonák jelenlétének botrányos tényét.
Ellwood kijelentése csak politikai, ez bizonyítja az is, hogy a britek azzal támadták Scholzot, hogy a fenti, britekre és franciákra tett megjegyzései veszélybe sodorják a brit „katonai és diplomáciai személyzetet” Ukrajnában.
London azonban – alibista módon – csak azt fedte fel, hogy „kis létszámú alakulat” valóban működik Ukrajnában, azt nem árulta el, hogy milyen feladatokat látnak el.
Rishi Shunak kormányfő állította, hogy Nagy-Britannia nem tervez „nagyszabású” csapatküldést Ukrajnába. David Cameron külügyminiszter pedig arról beszélt, hogy London ellenzi nyugati csapatok Ukrajnába küldését, még akkor is, ha csak kiképzésről lenne szó.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
