A nádasdladányi Nádasdy-kastély sokban különbözik a lapunkban eddig bemutatott magyarországi palotáktól. Teljesen más, mint a szabadkígyósi Wenckheim-kastély, az Ördöglovas, Sándor Móric bajnai birtoka vagy a dégi Festetics-kastély. Ezek az úri lakok – mint a legtöbb a környező országokban – főleg barokk, klasszicista, neoreneszánsz stílusban épültek.
Barangolásaink során most eljutottunk az 1859 előtt még Sárladányként emlegetett településre, amelyet csak később, Nádasdy Lipót kérésére neveztek át Nádasdladányra. Az itteni igen szép, nem túl nagy kastély egy gótikus elemekkel díszített romantikus, angol Tudor-stílusú épület, amiből nem sok van Magyarországon. A sík terepen finoman húzódik meg az évszázados fák között, amelyek szerencsésen túlélték az elmúlt évszázad viharait, nem úgy, mint a kastély belső berendezése. De erről majd később.
Az M7-es autópálya felől, Szabadbattyánon, Sárszentmihályon keresztül jutottunk el Nádasdladányba, ahol a kastélypark északi bejáratához közel egy szép vöröstéglás, eklektikus katolikus templomon akadt meg a szemünk. Neogótikus stílusáról, kör alakú tornyáról, támpilléreiről először Pecz Samu, a nagyszerű építész jut az ember eszébe, aki a pesti Nagyvásárcsarnok építője is volt. Nem tévedtünk, a források szerint is inkább ő a tervező, mint Hauszmann Alajos. A templomot Nádasdy Ferenc (1842–1907), a kastélyépítő gróf emeltette; érdekessége, hogy az oltárképen Szent Ilona látható, akiben az építtető korán elhunyt feleségét ismerhetjük fel.
A Nádasdy családról egy időben elterjedt, hogy angol ősökkel rendelkezik, ezért építették a kastélyt Tudor-stílusúvá. (Ez a vélekedés utóbb tévesnek bizonyult, történészek bizonyították, hogy a családnak nem voltak angol ősei.) Eredetileg egy barokk épület állt itt, amely a Schmidegg grófi család tulajdonában volt; Nádasdy Lipót 1851-ben vásárolta meg a birtokkal együtt. Fia, Nádasdy Ferenc volt az, aki a barokk stílusú épületet később átalakíttatta, illetve megépíttette a kastélyt Linzbauer István tervei alapján, 1873–1876 között, a korábbi barokk épületnek a főszárnnyal történő, L alakú kibővítésével. Az új főszárny földszintjén a társasági terek, emeletén családi és személyzeti szobák sorakoztak, a régi épület környékét feltöltötték, és a földszintessé alakított szárnyban a vendégek és a személyzet szobáit helyezték el. Váratlan halála miatt az ifjú grófnő már nem érte meg a kastély elkészültét. Az épület historizáló hangulatú, legdíszesebb belső tereit, az Ősök csarnokát, a könyvtárat és a kápolnát – Linzbauer halálát követően – Hauszmann Alajos tervezte.
A 2021-ben teljeskörűen felújított kastélyban a legérdekesebb terem az Ősök csarnoka, amely a család őseinek körben a falakon elhelyezett képgalériájáról kapta a nevét. A terem egyik falánál egy lenyűgözően szép kandalló áll, amely teljesen ép állapotban maradt meg. Két oldalán eredeti vörösmárvány oszlopok díszítik, a felső részén pedig fehér márványból kifaragva a családi címert láthatjuk, alatta a család jelmondata: „Ha Isten velünk, ki ellenünk.” A címer egy vadkacsát ábrázol a nádasban. A legenda szerint azért a kacsa a címerállat, mert a tatárok elől menekülő IV. Béla király a Nádasdyak nádasában bujkált, és a családtagok kacsahússal etették. A király ezért hálából vadkacsás címert adományozott nekik. Az Ősök csarnokának falait faburkolat borítja, amelyet Thék Endre műhelye készített annak idején. A kovácsoltvas csillárok Jungfer Gyula munkái. Eredetileg hat volt belőlük, mára azonban csak kettő maradt, a többi négyet ellopták. Az itt látható kettőt is el akarták vinni, le is szerelték a mennyezetről, de szerencsére nem fértek ki az ajtón.
A kandalló két oldalán életnagyságú portrékat láthatunk Benczúr Gyulától: az egyik Nádasdy Ferencet, az építtető grófot ábrázolja, a másik a fiatal feleségét, gróf Zichy Ilonát. A két személy között – a valóságtól eltérően – óriási a korkülönbség. Ennek az az oka, hogy a feleségről az esküvői fénykép alapján készült a festmény. Amikor férjével 1873-ban kiutaztak Bécsbe, a világkiállításra, kitört a kolerajárvány, és Ilona megbetegedett. Hazahozták, de nem tudták meggyógyítani, hamarosan, mindössze huszonnégy évesen elhunyt. A házaspárnak négy gyermeke volt, az egyik kislány féléves korában meghalt. A másik három gyerekkel Ferenc egyedül maradt, nem házasodott meg többé. Szerelmi házasság volt az övék, ami ritkaságszámba ment akkor, amikor szinte mindenki érdekből házasodott; öt boldog évet töltöttek el együtt.
A kezdeti időszak leginkább a családalapításról szólt; ahogyan azt a fiatal arisztokratáktól akkoriban elvárták, egymás után születtek a gyerekek. Családi életük Agárdpusztán és Pesten zajlott, de a jövőjüket ebben a kastélyban, Nádasdladányban képzelték el. 1873-ban volt az épület alapkőletétele, az ünnepségen még Zichy Ilona is jelen volt. Férje, Ferenc mindent úgy építtetett meg, ahogyan azt korábban megálmodták. Elkészült a közös hálószoba, amit terveztek maguknak, és Ferenc a női szobát is kialakíttatta. A kastélyban több festményen is látható Zichy Ilona, a képek utólag, fényképek alapján készültek. Benczúr alkotása mellett az egyik legszebb Barabás Miklós szintén egész alakos festménye.
Most menjünk át a társasági élet színterére, a szalonba. A magas belmagasságú, tágas terembe lépve rögtön feltűnik a szemközti falon egy hatalmas gobelin. Érdekessége, hogy készítője csak a zöld szín árnyalatait használta, a címe: Szárnyasok a természetben. Verdürnek is nevezik a falikárpitnak ezt a típusát, amelynek első darabjai a 15. században készültek, és valamennyi fás-ligetes természeti képet ábrázol. A kifejezés a francia vert (zöld) szóból származik, utalva arra, hogy a természetet többnyire a zöld különböző árnyalataival jelenítették meg. Források alapján tudjuk, hogy a kortársak a Nádasdy-gyűjtemény legértékesebb darabjának egy Hollandiából származó selyemgobelint tartottak, amelynek koráról és témájáról nem maradt fenn információ. Ezt a szalonban most látható, nagy méretű, 18. századi falikárpitot a kastély korábbi felújításakor vásárolták meg és restaurálták.
Az impozáns teremben időnként neves előadóművészek is megfordultak, többször járt itt például Liszt Ferenc is. A függönyöket és a tapétákat a felújítás során ugyanattól a még napjainkban is működő angliai vállalkozástól rendelték meg, ahonnan annak idején a Nádasdyak is vásároltak. A textilek tervezője a híres William Morris volt.
A szalonhoz csatlakozik a télikert, amit 1940-ben lebontottak, a mostani felújításkor azonban teljesen újjáépítették. Remek kilátás nyílik innen a kastélyparkra.
A kastély eredeti bútorai közül mindössze öt maradt meg, a többi elveszett vagy elpusztult az idők során. A könyvtár melletti kisebb helyiség a gróf írószobája volt, ahol munka közben minden az ifjan elveszett szeretteire emlékeztette. Nádasdy Ferenc itt intézte az uradalmi ügyeket és a levelezését, itt folytak a megbeszélések. És ez volt az emlékezés helye is: a falon a képek a közvetlen családtagjait ábrázolták. Itt sorakoznak Zichy Ilona képei: az egyiken még menyasszonyként látjuk, a másikon már a kislányával. Az íróasztalról, egy képről szintén gyermekei és felesége tekintettek a grófra. Az ifjan elhunyt testvér, Tamás portréját Orlay Petrics Soma festette meg.
A könyvtár is szépen felújítva fogadja a látogatókat. Könyv viszonylag kevés van benne, mert 1944 telén nagyon hideg volt, és a megszálló német katonák az itt talált könyvekkel fűtöttek; a kastély levéltárából is rengeteg irat semmisült meg ekkor. A most látható állapotot a fennmaradt fényképek és leírások alapján alakították ki a felújítás során, hasonlóan ahhoz, amilyen a Nádasdyak idején lehetett.
A második világháború utáni időszakban rengeteg célra használták a kastély épületét: volt itt óvoda, posta, rendőrség, vegyes bolt, mozi a nagyszalonban, és a politikai foglyokat is itt szállásolták el. Egy időben a néphadsereg vette igénybe a helyiségeket. Ezekben az időkben nem végeztek felújításokat, ami persze nem tett jót az épületnek. Később tíz éven át üresen állt a kastély. A könnyező gomba mindenhol megtámadta a faburkolatokat, a felújítás során csak egy különleges égetési technikával lehetett eltávolítani. A könyvtár galériájának korlátrendszere és a kazettás mennyezet viszont nagyon szép állapotban megmaradt.
Rengeteg itt a látnivaló, az építészek, a restaurátorok és a berendezők remek munkát végeztek. Megnéztük a billiárdszobát is, ahol a terem közepén álló hatalmas asztalon még pingpongoztak is annak idején. Körben a falakon vadászjeleneteket ábrázoló festmények – többek között Pállik Béla egy falkavadászatot ábrázoló, remek alkotásában is gyönyörködhetünk.
Valamennyi szoba közül a legizgalmasabb talán a gyerekszoba. A mesés tapétán kívül, amelyen mókusokat és madárfészkeket is látni, újonnan gyártott, régi stílusú játékokat is beszereztek a muzeológusok, külföldről. A viktoriánus kor hangulatát idéző babát, építőkockát, társasjátékokat próbálhatnak ki itt a látogatók gyerekei.
Hosszú órákat tölthetnénk még a kastélyban, de muszáj kimenni a parkba is, ami a messzi távolba csalogatja az idelátogatót. Egy többszáz éves tiszafa és egy hatalmas hárs mellett visz az utunk a park távolabbi részébe, a felújítás során visszaállított kerti tó környékére.
Innen még egyszer visszanézünk a kastély kert felőli részére, csodálva a régi idők e remek építészeti teljesítményét, és azt remélve, egyszer folytatódik majd az országos kastélyfelújítási program, amelynek keretében ez a remek épület is megújulhatott.
Szöveg és fotó: Mészáros Ákos
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. március 31. – április 7-i ünnepi számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
