Örömsport és versenyek a tekeklubban Tornyai Bianka2024. 03. 26., k – 21:54 Galánta |
Közel hét évtizeddel ezelőtt alapítottak tekeklubot Galántán. A mostani klubban 5 csapat 40 tagja játssza ezt az egyszerű, de testet, lelket, elmét frissítő játékot és versenyez többek között az 1. és 2. ligában.
A Slovan Galanta Városi Tekeklub tagjainak mezén az 1956-os évszám látható, ami az alapítás évét jelöli, a csapat honlapján viszont az olvasható, hogy már 1912-ben építettek egy egypályás tekepályát Galántán, Markstein Ignác vendéglőjének kertjében. Egy évvel később további két pálya épült egy-egy vendéglőben, így nemcsak a város polgárai, hanem a környékbeliek számára is elérhetővé vált a teke. Ezek a tekepályák elsősorban arra szolgáltak, hogy vendégeket vonzzanak a vendéglőkbe. A második világháború után elterjedtek az aszfalttal borított pályák. A Markstein kocsmában lévő tekepályán kívül a mai Sport utcai kocsmában (Szabó kocsma), az egykori artézi kútnál (Kálisch kocsma) és a régi rendelőintézet melletti kocsmában (Politzer kocsma) is voltak tekepályák. Az első aszfaltozott kétsávos tekepálya 1954–55-ben épült meg Galántán, ami a versenyeken való indulás egyik alapfeltétele volt. A másik feltétel akkor teljesült, amikor 1956-ban megalapították a tekeszakosztályt Spartak Galanta néven. A kolky-galanta.sk oldalon részletes leírás található az elmúlt évtizedekről.
A klub jelenleg polgári társulásként működik, melynek elnöke, Kosár Ottó négy éve tölti be ezt a tisztséget. Elmondta, hogy előtte két évig mint a gyerekeit kísérő szülő és aktív tekéző volt a csapat tagja.
Hogyan lett a klub elnöke?
Galántai vagyok, itt születtem, itt jártam alap- és középiskolába. Pozsonyi főiskolás éveim alatt az egyik csoporttársam hívott el tekézni. 2011 végén tértem vissza Galántára, majd a gyerekeim kezdtek el tekézni 2017-ben, először a lányom, aztán a fiam. Ekkor tudtam meg, hogy Galántán is van tekéző. A futáson kívül bármilyen sportot szívesen kipróbálok, így amikor volt üres pálya, beálltam a gyerekek mellé. A későbbi csapattársaim azt mondták, nagyon jól megy nekem, örülnének, ha csatlakoznék, így befizettem a tagsági díjat és ott ragadtam. A lányom közben befejezte, a fiam eredményesen folytatja. Négy évvel ezelőtt az addigi klubelnök, Karol Kaigl és a többi vezetőségi tag is szerette volna, ha egy fiatalabb vezetője lesz a klubnak, aki hosszabb ideig lehet elnök, így vettem át a funkciót.
Milyen célokkal, elképzelésekkel vette át a vezetést?
Közgazdaság szakot végeztem, ami jó alap volt ahhoz, hogy kézben tartsam a klub finanszírozását. Jó ismeretségeim vannak a városban. Régebben fociztam és kosárlabdáztam, így mindenkit ismerek Galántán, aki a sportéletben ismert vagy aktív, ezért tudtam, hogy ebből is előnyt kovácsolhatok. A gyerekeim miatt is szerettem volna, hogy fejlődjön a klub, nagyon fontosnak tartom a rendszeres sportot.
Miből áll a klub fenntartása?
A legnagyobb támogatónk a város, amiért nagyon hálásak vagyunk. Szerencsére sikerült megértetni a vezetőséggel, hogy ha elveszik a támogatást, nagyon sok helyi klub befejezi az aktivitást, vagy olyan szintre csökkenti, ahonnan nem lehet újrakezdeni. Ugyanakkor sajnos nem ott tartunk, hogy minden gyerek sportol, nagyon nehéz őket rávenni arra, hogy csatlakozzanak. Összehasonlítva a miénket azokkal a klubokkal, amelyek járnak hozzánk játszani, a galántai az egyik legjobb feltételekkel működő klub. Hatalmas segítség nekünk, hogy nem kell fizetnünk az épület fenntartásáért. A mi dolgunk a karbantartás és a fejlesztés, felújítás és a versenyekre való kiutazás finanszírozása. A bábukat kell folyamatosan cserélni, a pályát rendben tartani, ezekre támogatást szerezni. Az éves költségvetésünk 10-12 ezer euró, ennek nagyjából háromnegyedét a város állja, a fennmaradó összeget pedig pályázatokból és a tagsági díjból fedezzük. Az elmúlt időszakban felújítottuk a játékteret, idén a gépeknél lesz felújítás mintegy 3 ezer euró értékben.
Mennyi csapat van?
A szezon elején két serdülő- és három felnőttcsapatunk volt. A 18 évesnél idősebbek mind a felnőtt kategóriába tartoznak. A gyerekek 6 éves kortól játszhatnak, de 10 éves korig a felnőttektől eltérően csak 60-at guríthatnak egy meccsen a 120 helyett. Két felnőttcsapatunk hattagú, a harmadik négytagú versenyt játszott, de sajnos sok volt a sérülés és a betegség, ezért az utóbbit felmondtuk az évad közepén. A két hattagú csapat az első és második ligában játszott, a harmadik pedig a kerületi bajnokságban szerepel. Az első liga nyugati csoportjában, egyebek mellett a trencséni, az óturai (Stará Turá), a vágújhelyi, a pozsonyi, a nyitrai, a vágsellyei csapatokkal mérjük össze tudásunkat. A második ligában ugyanezek az ellenfeleink Zsarnócával kiegészülve. Az országban két olyan hely van, ahol két serdülő csapat van, az egyik Podbrezová, amely a szlovákiai tekesport bástyája és Galánta. Tizennégy-tizenhat gyerek játszik nálunk olyan szinten, hogy versenyre vihessük őket. Edzőjük Ašványi Janko, de többen besegítünk neki, mert meglehetősen időigényes ez a munka. A siker kulcsa, hogy a szülők is aktívak legyenek. Ha a gyerek látja, hogy a szülő is sportol, akkor követni fogja.
Felvállalják azt is, hogy a gyerekeket a sport szeretetére neveljék, az aktív életmód felé terelgessék?
Korábban minden évben szerveztünk tekeversenyt az alapiskolák között, de a Covid-19-járvány óta csak egyszer valósult meg. Úgy tűnik, a pedagógusok hozzáállása is megváltozott ezzel kapcsolatban. Szerencsére vannak iskolák, amelyek az év vége felé elhozzák a gyerekeket a tanítás alatt játszani, akár két-három órát is ott töltenek. A teke a pályához kötött sportág, ezt nem lehet bevinni az iskolákba, muszáj a gyerekeknek eljönniük hozzánk. Ha mégis ellátogatnak a tekézőbe, és ha százból egy-kettőnek megtetszik, akkor azt mondjuk, az nagy siker. Általában a nyolc-kilenc éveseket tudjuk elkapni és körülbelül tizennégy éves korukig megtartani őket. Ha más város középiskolájába mennek továbbtanulni, az már probléma szokott lenni az utazás miatt. Ha azt szeretnénk, hogy a 16–18 évesek a topon legyenek, akkor 8-tól 12 éves korukig mindenféle sportot ki kellene próbálniuk, majd utána kellene egyet kiválasztani és azzal komolyabban foglalkozni. 14–15 éves korban kezdődik az érdemi munka.
Hogyan lehet rávezetni a gyerekeket a sportra?
Ha bejutnak egy olyan közösségbe, ahol sokat mozoghatnak, legyen az bármilyen mozgás, az már egy jó alap. Ha ez nincs meg, akkor sajnos csak az otthon ülés marad. Nagyon ritka, hogy ha egy gyereket a szülei kétszer elvisznek a tekepályára, akkor harmadszor már egyedül megy. Ehelyett a szülőknek kell a szállítást megoldani. Azt látjuk, hogy akik egyedül járnak, azok sokáig maradnak. Természetesen ez csak a helyi gyerekekre érvényes.
Mennyire szól a versenyzésről a galántai klubban a munka, vagy inkább örömsport a teke?
A felnőttek versenyeznek, ugyanakkor amatőrök. Nagyon szép, hogy az első és második ligában játszunk. A Szlovák Kupában az interligás, tehát a legjobb cseh és szlovák csapatokkal is találkozhatunk, ami számunkra nagy élmény akkor is, ha szinte nincs esélyünk ellenük. Ott lehet látni, mi a különbség a félprofik és az amatőrök között, milyen az, ha felépített edzésprogram, kvalifikált edző van a csapatban és nagy munka folyik. Ami a gyerekeket illeti, 12 éves korig inkább örömsportot játszanak. Ha látjuk valamelyikükön, hogy komolyabban érdekli őt, akkor elkezdjük vele az igazi munkát. A felnőtteknek nincs edzőjük, igyekszünk egymást segíteni. Kosárlabdaedzői végzettségem van, szívesen elvégezném a tekeedzői szakot is, de sajnos az elmúlt négy évben egyszer sem hirdettek ilyen képzést Szlovákiában.
Mennyi edzést tartanak hetente, mikor vannak a meccsek?
Hétfőtől péntekig bármikor lehet járni edzeni a galántai tekeklubba. Általában heti két alkalommal jön mindenki, a péntek vagy a szombat meccsnap, ritkán fordul elő, hogy hétköznap van mérkőzés. A gyerekeknek vasárnapra szervezik a versenyeket. Az edzéstervet mindenki magának állítja össze. Van, aki a dobások mennyiségét tartja fontosnak, más bizonyos pozíciókat gyakorol, például egy fára dobál. Az az ideális, ha a heti két, tekézéssel töltött edzést más mozgásformával, edzéssel váltogatják a tekézők. Ez lehet futás, súlyzós, saját testsúlyos edzés vagy bármi, ami nem teke. A Covid előtt az edzések úgy voltak, hogy mindenki akkor ment edzeni, amikor ráért. Ha éppen volt üres pálya, akkor játszott, ha nem, várt, míg a többiek befejezték. A csoportdinamika nagyon jól működött, mert volt alkalom a beszélgetésre is. A lezárások miatt elkezdtük táblázat alapján lefoglalni az időpontokat. Ezt a rendszert azóta is megtartottuk. Egyrészt jó, mert nem kell várakozni, de ezzel együtt az emberi kapcsolatok is megváltoztak, mindenki siet. Ugyanezt tapasztaljuk az egynapos versenyeken is. Régebben már reggel elindultunk, estig ott voltunk a versenyhelyszíneken, most viszont az a jellemző, hogy a saját játékunk előtt egy órával érkezünk és utána mindenki megy is haza. Mintha nem akarnánk megtalálni az időt a fontos dolgokra.
Mi a szép a tekében?
Nagyon egyszerű sport: előre kell dobni egy golyót a játéktér közepére és a végén van egy csengés, ha mind a kilenc bábu ledől. Aki több bábut talál el, az nyer. Nagyon jó kikapcsolódás, de ha nem megy jól a játék, akkor fel tudom magam húzni az ügyetlenségemen. A játékosnak a mérkőzés alatt csendben kell lennie a pályán, nagyon kell koncentrálni. Azt mondják, a jó eredményhez 90 százalékban fej kell, a maradék 10 százalék a technika és a kondíció. Aki tud járni, az tekézhet. Sokféle módon el lehet végezni a dobást, van, aki magasabbról engedi el a golyót, van, aki egyenesen, más megtekerve dobja. Aki azt mondja, hogy a teke nem sport, az gondoljon bele, mennyi erőt kell ahhoz kifejteni, hogy százhússzor megtegyen négy métert, kezében egy közel háromkilós golyóval, amit nagyjából 30 km/órás sebességgel kell elgurítani.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
