A Hamász Izrael elleni, október 7-i támadása után egy ideig a palesztin-izraeli konfliktus fejleményei háttérbe szorították az Ukrajnában zajló háború véres eseményeiről szóló híreket. Az elmúlt esztendő utolsó hónapjaiban még az ukrajnai bábállam vezetői is panaszkodtak, mondván, mindenki a Közel-Keletre tekint, miközben az ő "demokráciáért folytatott hősies harcukról" elterelődött a figyelem.
Nos, a Hamász elleni "önvédelmi háború" néhány hónapja után ismét az Ukrajnával kapcsolatos híradások állnak a média érdeklődésének homlokterében. A fordulat nem az ukránoknak köszönhető, hanem elsősorban annak a ténynek, hogy az oroszok lassú, de szívós előrenyomulása a frontvonalon pánikba ejtette a nyugati birodalom irányítóit. Nem mintha a nyugati vezetők komolyan tartanának az Európa elleni orosz támadástól – habár természetesen folyamatosan az “orosz agresszió" veszélyével riogatják és vezetik félre a közvéleményt. Azonban a nyugati pénzoligarchia nem szeretné elveszíteni ukrajnai befektetéseit, a nagy riválisnak tekintett Oroszország és Európa további gyengítésének szándékáról sem mondott le, továbbá a háborús üzletmenet óriási profitját a továbbiakban is be kívánja zsebelni.
Van azonban még más, rémisztő, elkeserítő oka is annak, hogy ismét az ukrajnai proxyháború áll a globális média figyelmének fókuszában. A nyugati gazdasági-politikai "elit" és a rövid pórázon tartott, hírközlésnek nevezett propagandagépezet tudatosan igyekszik elhallgatni, milyen rettenetes állapotok alakultak ki az övezetben az október 7. óta tartó háborús cselekmények (és a megelőző 17 év izraeli blokádja) nyomán. Számítva arra is, hogy – bármilyen elkeserítő is ezt kimondani – a közvélemény egy idő után "belefárad" a háborús borzalmakról szóló híradások özönébe. Noha szórványosan továbbra is zajlanak a nyugati világban a gázai népirtás azonnali beszüntetését követelő demonstrációk, és az EU némelyik vezetője óvatosan időnként aggodalmát fejezi ki a palesztinok szenvedései miatt, sőt tűzszünetet sürget, a médiában a gázai háború háttérbe szorult, az úgynevezett politikai elit, a média és az értelmiség jelentős része nem kiván tudomást venni a palesztin polgári lakosság ellen elkövetett atrocitásokról. Ami erkölcsi szempontból teljességgel tarthatatlan helyzet! Ezzel az “államok feletti hatalom" járszalagjára fűzött teljes nyugati politikai osztály és a tisztességes tájékoztatást hírből sem ismerő médiája, a pénzen megvett értelmiséggel egyetemben, háborús bűntettek elkövetőinek cinkosává vált. A Palesztin Egészségügyi Minisztérium legfrissebb adatai szerint a Gázai övezetben tavaly október 7. óta zajló öldöklésnek 32 226 halálos és 74 518 sebesült áldozata van a palesztinok között, a halottak 70 százaléka pedig nő és gyermek. (Akik talán mégsem voltak hamászos terroristák.) Március 23-án, szombaton 84 palesztin vesztette életét, és 106-an sebesültek meg.
Ugyancsak a szombati napon izraeli katonák (immár nem az első alkalommal) élelmiszersegélyért sorban álló palesztinokra – köztük gyermekekre – nyitottak tüzet Gázaváros délkeleti részén. A vérengzés 19 ember életét követelte, 23 személy súlyos sérüléseket szenvedett. Őket a közeli, más gázai egészségügyi intézménnyel együtt a működőképesség határán egyensúlyozó al-Ahli Arab kórházba szállították. Az izraeli hadsereg ugyanakkor "pontatlannak" minősítette a segélyért sorban álló palesztinok legyilkolásáról szóló legújabb híreket.
Március közepén is történt egy hasonló mészárlás: szintén Gáza városában, nem messze a tegnapelőtti vérengzés helyszínétől, élelmiszersegélyére várakozó tömegre nyitottak tüzet a megszállók, helikopterekről, tankokról, sőt drónokat is használtak az akció során. Akkor 60 palesztin vesztette életét, és 160 ember sebesült meg. Február 29-én Gázaváros al-Rashid elnevezésű utcájában lőttek a "világ legerkölcsösebb hadseregének" katonái lisztet szállító teherautókra várakozó palesztinokra. Ekkor 118 személy halt meg, 760 pedig megsebesült. Palesztin hivatalos források szerint immár 400 azoknak a palesztinoknak a száma, akiket az élelmiszersegélyre várakozás közben gyilkoltak meg az izraeli katonák.
Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára, ha cselekedni képtelen is, de legalább a minap "morális felháborodásának" adott hangot, látva a rafahi határátkelőhely egyiptomi oldalán feltorlódott óriási mennyiségű segélyszállítmányt. Palesztin vélemények, de számos segélyszervezet nézete szerint is Izrael szándékosan akadályozza az élelmiszer és gyógyszer eljuttatását a Gázai övezet lakóihoz. A genfi egyezmény és más nemzetközi szerződések (például az úgynevezett római statútumok) világosan fogalmaznak: a megszálló állam hatóságai háborús bűncselekményt követnek el, amennyiben tudatosan éheztetik az uralmuk alatt álló népe(ek)et. A nyugati világ vezetői, médiaelitjének és értelmiségének pénzen megvett, félelemben tartott nagyobbik része nem csupán "morális felháborodásának" nem ad hangot, de leginkább "Izrael önvédelemhez való jogáról" prédikál. Teszik ezt a "nyugati elitek" meghatározó körei azzal egyidejűleg, hogy habzó szájjal követelik Ukrajna további felfegyverzését, vagyis a háború folytatását, mit sem törődve az újabb és újabb áldozatokkal, a tönkretett emberi életek millióival. Mi több, immár az atomháború kockázatát is vállalva – de fennen hangoztatva a “szabadság", a “demokrácia" magasztos elveit -, katonákat is küldenének az ukrajnai frontra, a nyugati birodalom legfőbb ellenségének kikiáltott Oroszország meggyengítése, megtörése, természeti kincseinek elrablása céljából.
A kereszténység morális értelemben azzal járult hozzá a Római Birodalom bukásához, hogy Jézus követőinek tiszta erkölcsisége fényében leleplezte a római uralkodó rétegek képmutatását és züllöttségét. (Mint ahogyan Az ember tragédiájának római színében Madách Imre oly érzékletesen bemutatta.) Napjainkban a kereszténység sajnos képtelen immár a tömegeknek utat mutatni, hiszen az “államok feletti hatalom" legteljesebb irányítása alatt áll. A nyugati világban uralkodó erkölcsi káosz és a mindenható médiaagymosás sem könnyíti meg a tisztánlátást. Csak reménykedni lehet abban, hogy idővel egyre többen látnak át a hazugságok hálóján, és ismerik fel az úgynevezett háttérhatalom valóságos természetét és céljait.
Gergely Bence
(Kuruc.info)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
