Egyik legnagyobb boldogság lehet az életben, ha összetartozó emberek egyetértenek. Mi, sepsiszentgyörgyiek összetartozunk és sok mindenben egyetértünk, abban egészen biztosan, hogy számunkra Sepsiszentgyörgy a világ közepe. És mivel ma Erdély legnagyobb magyar többségű városa, fontos, hogy mindig többet vállaljunk és többet is teljesítsünk.
Mi megértettük Gödri Ferenc, városunk legendás polgármesterének üzenetét:
„Sepsiszentgyörgy nélkül, mint fej nélkül, Háromszéknek el kell vesznie, ha Háromszék elvész: vége Székelyországnak, ha Székelyország elpusztul: oda Erdélyország, ha Erdély elesik: utána dűl Magyarország, Magyarország nélkül lőttek Ausztriának is, a Monarchia pusztulása pedig feldöntené az egész európai békét, tehát: Sepsiszentgyörgy fennállásán nyugszik az egész európai egyensúly.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!
Hogy városunknak milyen kulcsfontosságú szerepe van Európában, az is bizonyítja, hogy ma velünk ünnepel Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, városunk és közösségünk barátja. Isten hozta miniszter urat Székelyföldön!
Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének kulturális miniszterként annak idején egyik küldetése az volt, hogy hazahozza Gábor Áron egyetlen eredeti ágyúját Székelyföldre. Pontosan tíz évvel ezelőtt Kézdivásárhelyen mondtad, Hunor, hogy az ágyú nem hazaérkezett, az ágyút hazahoztuk. Hozni kellett, mert rajtunk múlott. Köszönjük! Nagy szeretettel köszöntünk Sepsiszentgyörgyön!
Fotó: Codra Botond
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezer éve élünk Erdélyben. Ezer éve otthonunk ez a föld. Egyik kezünkkel védelmezzük, a másikkal pedig építjük. Itt ringatott édesanyánk, innen indulunk szerencsét próbálni, és ide is térünk haza. Ezt a földet mi nem a lottón nyertük, és nem is egyik napról a másikra írták a nevünkre. Nekünk nem térkép e táj. Székelyföldet kőről kőre, tégláról téglára mi építettük: a viharoktól védtük, tájait gondoztuk és szerettük, eszméjét továbbörökítjük. Mert Székelyföld, Erdély az otthonunk, az egyetlen hazánk. Ezer éve tudjuk, hogy létezik, hogy a miénk. Székelyföld örök! Volt, van és lesz!
Ezt üzenjük ma és mindennap azoknak, akik ezt másképp gondolják.
A másik üzenetünk pedig az, hogy március 15-e minden magyar ünnepe. Nem a magyarul beszélő románoké, hanem a magyarul beszélő, magyarul érző, magyarul éneklő és álmodó magyar embereké.
Hölgyeim és Uraim!
Látva a zűrzavart a világban, és hogy milyen nagy a káosz Bukarestben, innen, Sepsiszentgyörgy főteréről most még egyszer el kell mondanunk, hogy kik vagyunk és mit akarunk.
Sokan – akik nem ismernek – úgy tekintenek ránk, mint egy 6 százalékos etnikumra és mint kisebbségre. De ez téves. Mert az erdélyi magyarok közel kétharmada olyan településen él, amelyet magyar polgármester vezet. Mi itt, Sepsiszentgyörgyön nem vagyunk kisebbség. Ugyanakkor a négy megyei önkormányzati elnökünk nagyobb területet igazgat, mint Szlovénia! Mi nem egy jelentéktelennek tűnő csoport vagyunk, hanem egy olyan őshonos, szülőföldjét szerető és hozzá szívből ragaszkodó közösség, amely ezer éve itt él. Függetlenül attól, hogy a határok hányszor mozogtak a fejünk fölött, mi itt maradtunk: túléltünk. És nem csupán túléltünk. Képesek voltunk és ma is képesek vagyunk úgy alkotni, fejlődni és növekedni, hogy arra sokan irigykedve tekintenek: azt mondják, Sepsiszentgyörgy a bajnokok városa! És tisztelt hölgyeim és uraim, én is így érzem… Így is érezhetjük mindannyian! Mert rengeteget dolgoztunk és áldoztunk ezért. Megtanultuk, hogy bajnokként nem csupán győzni kell, de helyt is kell állni: meg kell védenünk azt, ami a miénk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azt is világosan el kell mondanunk, mit akarunk itt, Székelyföldön.
Mert céljaink ma is tiszták, érthetőek és jogosak, akárcsak ’48-ban, ’56-ban vagy ’89-ben voltak: ma is tiszteletet kérünk, ma is beszélni akarjuk anyanyelvünket, és azt akarjuk, hogy regionális hivatalos nyelv legyen, ma is élni akarjuk kultúránkat és használni akarjuk szimbólumainkat. Ezért, valahányszor levetetnek velünk egy zászlót, másikat teszünk a helyére. Valahányszor belénk kötnek egy felirat miatt, székely furfanggal megtaláljuk a megoldást: a színház homlokzatára is visszahelyezzük az eredeti feliratot!
Fotó: Vargyasi Levente
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Jogos a kérdés, hogy most miért, kivel vagy mivel akarunk harcolni, hiszen itthon, hála Istennek, béke van. Kit akarunk, mit akarunk legyőzni?
A válaszom pedig, hogy azt, ahogyan érzünk, ahogyan gondolkodunk magunkról. Azt a közönyt és a kishitűséget kell legyőznünk, amellyel viseltetünk magunk iránt: hogy ne gondoljuk, ha nem jövünk ki a térre, senkinek nem hiányzunk. Hogy elég az, ha otthonról egyetértünk, s elég az is, ha a négy fal között otthonról ellenkezünk. Azt kell legyőznünk, hogy úgy gondoljuk, nem vagyunk elegen, hogy túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy hangunk, esetleg erőnk lehessen.
Vajon itt lennénk-e ma, ha Kossuth Lajos nem hitt volna abban, hogy a nemzet felett a nemzetnek kell határoznia? Itt lennénk-e, ha Gábor Áron ágyúöntés helyett otthon maradt volna, vagy ha Petőfi mégis inkább szerelmes verset ír a Nemzeti dal helyett?
Mi magyarok vagyunk: nem lehetünk közömbösek aziránt, hogy mi történik velünk és a világban körülöttünk. Mi nem lehetünk játéka mindenféle szélnek!
Éppen ezért most mindenkire szükség van, és nincs helye kishitűségnek – vállt vállnak vetve kell erősítenünk egymást, mert csak úgy lehet, csak úgy érdemes csatába menni, ha hiszünk a győzelmünkben.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nem vagyunk kicsik és nem vagyunk kevesen! Mi, magyarok együtt vagyunk a Kárpát-medencében, és együtt az Európai Unióban is. Ezer év köt össze bennünket 15 millió szállal, s mivel egy a nyelvünk és egy a kultúránk, érdekeink is egybecsengenek: a körülöttünk zajló változásoknak ne vesztesei, hanem győztesei legyünk mi, magyarok!
Az igazukban bízók önbizalmával kell megvívnunk harcainkat Bukarestben és Brüsszelben is: együtt kell tovább építenünk szülőföldünket, fejlesztenünk városainkat és falvainkat, együtt kell küzdenünk azért, hogy a magyar családok, intézmények, gazdáink megkapják azt a támogatást, amely nekik jár! Ha pedig a bukaresti politikusok nem baltázzák el, hamarosan eljön az ideje annak is, hogy a schengeni övezetben úgy megyünk át Erdélyből Magyarországra, mint Háromszékről Hargita megyébe Tusnádnál – csak ott kevesebb lesz a köd…
Úgy kell indulnunk hát, hölgyeim és uraim, hogy tisztában vagyunk közösségünk tudásával és erejével. Bíznunk kell abban, hogy győzni fogunk.
És győznünk is kell, mert előttünk nincs más út: mi nem adjuk fel soha.
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza, és győzzenek a magyarok!
(Az Önkormányzati szemle Sepsiszentgyörgy önkormányzatának fizetett tájékoztatási rovata.)
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
