Egyszer elbénáztam, mert szerdán mentem, amikor nem tudtam, hogy zárva a kassza. (Az órarend a külső ajtó külső felén van, így ha hátra van nyitva, nem látható.)
Egyszer temetésen volt majdnem az összes alkalmazott, s emiatt a kassza zárva. Február közepén egy pénteki napon, amikor mentem, a kasszás nő Szentgyörgyön volt pénzt letenni. Végül, mikor ismét nagyon elszántan és felkészülve mentem, szerencsém volt és sikerült fizetnem.
Azelőtt már értesítést is kaptam a tanácstól, hogy mennyi a fizetnivalóm a Báró-tagban található földem után. Biztosan azért, hogy tudjam, mennyi pénzt kell magammal vinnem. Szerencsére a levelet nem ajánlva tették fel, mert hanem úgy jártam volna, mint egy másik ilyen értesítés kézbesítésével, amit ajánlva küldött egy másik községi tanács a fizetnivalóról, amit már két héttel korábban kifizettem (a postabélyeg rajta hat lej). A postás az ilyen küldeményeket és a nyugdíjszelvényt sem hozza be, amióta a nyugdíjat a nyugdíjpénztár a bankba utalja. Azóta a postás utál bejönni, és csak egy értesítőt dob be a postaládába, és az ajánlott levélért és nyugdíjszelvényért a postára kell menni és jó esetben egy kis sort, rosszabb esetben nagy sort kell állni. Most várom a szentgyörgyi tanácstól is az értesítést az adóm mennyiségéről, amit már szintén rég kifizettem. Remélem, nem ajánlva küldik. Ismerősöm mesélte, hogy 3 lejes adókivetésről kapott ilyen levelet! Nem nagyon értem, hogy miért kell az adókiszámításról értesítést küldeni, ha a delikvens már kifizette az adót, vagy miért nem küldenek csak azoknak, akiknek adóhátralékuk van?
De térjek vissza a gidófalvi adófizetés újabb fejezetéhez. Odaérve elmeséltem a kasszás nőnek, hogy hányszor jártam már ott potyára. Elismerte, hogy igazam van. Takaros kis elszámolást mutattam be, és nem kértem a három hiába megtett utazásom költségeit, hanem csak egyet számoltam fel. Tehát üzemanyag két liter, 15 lej, útadó egy hétre szintén 15 lej. Egy órai bérem (szerény napszámosi) 25 lej. Az összesen 55 lej, és kértem, hogy az 55 lejt üsse ki az adóból. Erre az mondta, hogy ha nem fizetem ki az egészet, akkor elveszítem a kedvezményt is. No de én nem akarom elveszteni, csak azt szeretném, hogy bár egy utam költségét térítsék meg. Igazam van, mondta ismét, de ő ezt nem tudja megoldani. Menjek a polgármesterhez. Mentem is.
A polgármesteri iroda tárt ajtóval fogadott, de a polgármester nem volt ott. Gondoltam, az alpolgármesterhez fordulok, és utána kezdtem érdeklődni. A szomszédos irodára mutattak, hogy ott van. Onnan eggyel tovább irányítottak, somolyogva, míg végül nagy nehezen azonosítottam magát a polgármester urat. Elmeséltem neki bánatomat, mire ő is azt mondta, hogy igazam van. Mondtam, hogy dolgoztam én is egy cégnél, amelyik tevékenysége után élt, de ott bizony olyan nem volt, hogy ha valaki fizetni jött, azt elküldték volna. Erre is azt mondta, igazam van. Körülötte, akik hallották pusztába kiáltott szavaimat, erre egyetértően bólogattak.
Az adót kifizettem és az igazammal maradtam. Mert ugyebár mindenki tudja, hogy mi jár annak, akinek igaza van: hát a szája.
Képünk illusztráció. Fotó: Háromszék
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
