Földtörténeti szempontból korunkban a legalacsonyabb a légkör szén-dioxid aránya, alig több, mint negyede annak, mint amikor az első emlősök megjelentek a Földön és alig háromszorosa annak szintnek, amelynél, ha alacsonyabbra csökken, a növények már nem képesek az életben maradásra – számolt be nyilvánosan hozzáférhető tudományos adatokra, köztük a Yale egyetem kimutatásaira hivatkozva írt cikkében a report24.news.
Az elmúlt néhány évben az állítólagos emberi tevékenység okozta klímaváltozás főgonoszának kikiáltott szén-dioxid – amelynek „negatív” hatása a dollár billiókat felemésztő klíma és zöld politika, köztük a green deal alapkövének számít – korunkban a Föld légkörének mintegy 0,4 ezrelékét adja. Félretéve a vitát arról a finoman szólva is vitatott állításról, miszerint ennek a gáznak a légkörbeli arányának állítólagos emelkedésében milyen szerepe van az emberi tevékenységnek, érdemes egy pillantást vetni azokra az adatokra, amelyek azt mutatják, hogy korábbi földtörténeti korokban milyen volt ennek a gáznak az aránya a földi légkörben.
A vallásos, vagy éppen professzionális klímaváltozás-rettegők ugyanis rendszerint hajlamosak elfeledkezni arról, hogy a szén-dioxid aránya a korábbi földtörténeti időszakokban a jelenleginél nem csak, hogy jelentősen magasabb volt, hanem a jelenlegi szintje a legalacsonyabbnak számít. És a százmillió években mért földtörténeti változások összefüggésében ezen a folyamaton az emberi ipari tevékenység mintegy kétszáz éve sem változtatott érdemileg.
Jelenleg a szén-dioxid aránya a földi légkörben mintegy 400 egységet tesz ki 1 millió egységre számolva (ppm). Az első összetettebb tengeri létformák megjelenésekor, a mintegy 540 millió évvel ezelőtt kezdődött kambriumban ez az arány közel 6000 egység volt 1 millió egységre számítva, tehát mintegy 15-ször annyi, mint most. A szén-dioxid a földi légkörben kimutatott aránya ezt követően csökkenni kezdett egészen a mintegy 300 millió évvel ezelőtt kezdődött perm korszakig, amikor is – a jelenlegi szintet leszámítva – minimumát érte el, de még mindig csaknem kétszerese volt a jelenleginek. Az ezután következő földtörténeti korokban némileg változott – nőtt és csökkent is – a szén-dioxid aránya, de a kréta korszaktól számítva gyakorlatilag folyamatos arány csökkenéséről lehet beszélni, egészen a negyedidőszakig, amikor is az arány enyhe növekedésnek indult, s ez a trend már az emberi civilizációk megjelenésekor is aktuális volt.
Ennyit a száraz tényekről. A továbbiakban a tudományosság igénye nélkül. Kérdésfelvetés szintjén érdekes lehetne foglalkozni azzal, hogy tényszerűségek alapján lehet e olyan irányú következtetéseket levonni, hogy az emberi tevékenység elmúlt évtizedei érdemben hozzájárulhattak a földi légköri bármilyen jellegű változásához, ha az elmúlt több, mint fél milliárd évben erre semmilyen a bolygó hátán hordozott életforma nem volt képes?
Vagy esetleg – s hangsúlyozzuk ki, hogy kérdésről van szó – esetleg teljesen más mozgatórugók állnának a klímaváltozásra kötődő „zöld” politikák hátterében? A kérdés megválaszolása a jövőre marad, azt azonban már most látni lehet, hogy az olyan „zöld” politika gyakorlati megvalósítása, mint például az EU által erőltetett green deal, vagyis „zöld megállapodás” – amely egyébként sokkal inkább diktátum, mint megállapodás – egész gazdasági szegmensek ellehetetlenítésével százmilliók megélhetését, életformáját és még sok minden mást is veszélybe sodor.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
