„Áruló, ellenség, zöld rohadék” lett Zelenszkij – tényleg nem díjazzák az ukránok a főparancsnok leváltását

Az ukrán közvélemény (ahogy az várható volt) nem fogadta örömmel, hogy Volodimir Zelenszkij csütörtökön menesztette Valerij Zaluzsnijt, a hadsereg főparancsnokát. Zelenszkijt még a saját közösségimédia-oldalain is támadták a kommentelők, akik egyértelműen kifejezték csalódásukat és azt, hogy Zaluzsnijt támogatják, írja az Index.

A hozzászólók nem finomkodtak, és egyértelműen kifejezték elégedetlenségüket. Többek közt ezeket írták:

Velük szemben kisebb számban voltak olyanok, akik azt mondták, hogy tiszteletben kell tartania az elnök döntését, hiszen erre megvolt a törvényes jogköre, és ki kell várni azt, hogy mi lesz ennek a következménye.

Azonban a reakciók alapján egyértelműen úgy fest, hogy az ukrán közvélemény nem fogadta örömmel azt, hogy Zelenszkij menesztette a főparancsnokot. Megjegyzendő, hogy mindez hivatalos indoklás nélkül történt meg: az ukrán elnök honlapon megjelent alig kétmondatos rendeletében sincs szó arról, miért kell távoznia Zaluzsnijnak.

Tűzoltásba kezdtek, közben a nemzetközi sajtó is elkezdett véleményt mondani

A rendelet megjelenésével körülbelül egy időben Mihajlo Podoljak elnöki tanácsadó egy közösségi médiás bejegyzésben próbálta megindokolni azt, hogy miért kell távoznia Zaluzsnijnak. Ő azt írta:

Eközben Zelenszkij csütörtök éjjel egy zárt körű háttérbeszélgetést tartott ukrán újságírókkal is. Minderről az Ukrajinszka Pravda egyik munkatársa, Mihajlo Tkacs számolt be, aki elmondta, a megbeszélés csaknem két órán át tartott, és a résztvevők semmilyen információt nem hozhatnak nyilvánosságra a részletekről.

Tkacs annyit azért elárult, hogy elsősorban Zaluzsnij menesztéséről volt szó. Mint mondta:

Ellentmondásos, de mindenben engedelmes figurát tett Zaluzsnij helyére

Nemrég a The Economist is véleménycikket közölt Zaluzsnij menesztéséről, amiben azt írták: „Zaluzsnij menesztése új, döntő szakaszt jelez a háborúban – olyan szakaszt, amelyben Zelenszkij azt kockáztatja, hogy hibát követ el”.

Mint írták, Zaluzsnijnak döntő szerepe volt abban, hogy az invázió első napjaiban sikerült visszaverni az orosz támadást. Értékelésük szerint Zelenszkij és Zaluzsnij kapcsolata azért romlott meg véglegesen, mert az elnök nézetei megváltoztak azzal kapcsolatban, hogy a háború után Ukrajnának milyen országnak kell lennie.

Véleményük szerint Zelenszkij a főparancsnok menesztésével már abból a szempontból is nagy rizikót vállalt, hogy sokan tiltakoznak a hadseregen belül a kedvenc parancsnokuk eltávolítása ellen. Megjegyezték azt is, hogy a Zaluzsnij helyébe lépő Szirszkijnek sokkal ellentmondásosabb a megítélése, mint elődjének: „Olyan ember hírében áll, aki kész harcba szállni az ellenséggel, még akkor is, ha ez nagy emberi és technikai veszteségekkel jár. Ellentmondásos figura, aki ellentmondásos reakciókat vált ki a tisztek körében. Egyesek dicsérik a professzionalizmusát, míg mások szerint megfélemlíti a beosztottjait. Az elnök prioritásait viszont kisebb valószínűséggel kérdőjelezi meg” – írták róla.

Megjegyezték végül azt is, hogy Zelenszkijnek szerintük változtatnia kell a kitűzött háborús célokon, és nem lehet a végtelenségig azt mondani, hogy minden területet visszafoglalnak. „Hacsak nem történik valami teljesen váratlan, akkor Ukrajna területi értelemben nem nyerheti meg a háborút” – írták, hozzátéve, Zelenszkijnek „újra kellene gondolnia a háborúról alkotott nézeteit”, és arra kellene fókuszálnia, hogy Ukrajna „virágzó, demokratikus, nyugati orientációjú nemzetként” kerüljön ki ebből a konfliktusból.