Február 3-án, szombat délután tette közzé a Szentszék azt a levelet, amelyet a Szentatya Karma Ben Johanannak, a zsidó-keresztény párbeszéd teológusának küldött. Az elmúlt hetekben ő volt az egyik legfőbb előmozdítója annak a pápához intézett felhívásnak, amelyet mintegy négyszáz zsidó rabbi és tudós írt alá, a zsidó–keresztény barátság megszilárdítása érdekében az október 7-i tragédia után.
Az alábbiakban Ferenc pápa teljes levelének fordítását közöljük.
Izraelben élő zsidó testvéreinknek
Kedves Testvéreim!
Fájdalmas és gyötrelmes időket élünk. A háború és a megosztottság egyre sokasodik az egész világon. Valóban – ahogyan korábban mondtam – egyfajta „darabokban zajló világháború” dúl, mely súlyos következményekkel jár számos nép életére. Sajnos a Szentföldet sem kímélte meg ez a fájdalom, és október 7. óta az erőszak soha korábban nem tapasztalt spiráljába zuhant. A szívem megszakad a Szentföldön történtek láttán, a megannyi megosztottság és gyűlölet ereje láttán.
Sajnos azonban meg kell állapítanunk, hogy ez a háború a közvéleményben világszerte megosztottságot eredményezett, mely nemegyszer antiszemitizmushoz és antijudaizmushoz vezetett. Csak azt tudom megismételni, amit elődeim is többször világosan megfogalmaztak: különleges és egyedülálló kapcsolat fűz bennünket hozzátok, anélkül természetesen, hogy valaha is elhomályosítanánk az Egyház másokkal való kapcsolatát és az irántuk való elkötelezettségét.
Mi, katolikusok veletek együtt nagyon aggódunk amiatt, hogy a zsidók elleni támadások száma ijesztően növekszik szerte a világon. Azt reméltük, hogy a „soha többé” olyan refrén lesz, amelyet meghallanak az új nemzedékek, most azonban azt látjuk, hogy az előttünk álló út egyre szorosabb együttműködést igényel e jelenségek felszámolására.
Szívemben közel vagyok hozzátok, a Szentföldhöz, az ott élő összes néphez, izraeliekhez és palesztinokhoz, és imádkozom, hogy a béke vágya győzedelmeskedjen mindenek felett. Szeretném, ha tudnátok, hogy közel álltok a szívemhez és az Egyház szívéhez. Tekintettel a számos üzenetre, mely eljutott hozzám megannyi zsidó baráttól és szervezettől a világ minden tájáról, valamint a ti leveletekre, melyet rendkívül nagyra értékelek, szeretnélek biztosítani benneteket közelségemről és szeretetemről. Mindnyájatokat ölellek, de különösen is azokat, akik tele vannak aggodalommal, fájdalommal, félelemmel, sőt akiket harag emészt. Oly nehéz szavakat találni az elmúlt hónapokban bekövetkezett tragédia láttán. Veletek együtt sírunk a halottak, a sebesültek, a mélyen megrázott emberek miatt, és könyörgünk az Atyaistenhez, hogy lépjen közbe, és vessen véget a háborúnak, a gyűlöletnek, ezeknek a szűnni nem akaró körforgásoknak, melyek az egész világot veszélybe sodorják. Különösen imádkozunk a túszok visszatéréséért, örülünk azoknak, akik már hazatértek, és imádkozunk, hogy a többiek is hamarosan csatlakozhassanak hozzájuk.
Szeretném hozzátenni, hogy
Ahogy tíz évvel ezelőtt mondtam, „a történelem arra tanít bennünket, hogy a mi erőnk elégtelen. Többször is álltunk már a béke küszöbén, de a gonosznak különböző eszközökkel sikerült megakadályoznia. Ezért vagyunk itt, mert tudjuk és hisszük, hogy Isten segítségére van szükségünk. Nem mondunk le felelősségünkről, de a lelkiismeretünk iránt és a népeink iránt érzett legfelsőbb felelősségünk tetteként Istent hívjuk segítségül. Hívást hallottunk, és válaszolnunk kell rá. Ez felhívás arra, hogy
De ahhoz, hogy ezt a szót ki tudjuk mondani, szemünket az égre kell emelnünk, és az egyetlen Atya gyermekeiként kell felismernünk magunkat” (Ima a békéért a Vatikáni Kertekben, 2014. június 8.).
A vigasztalanság idején nagy nehezen látjuk csak a jövő horizontját, melyben a világosság felváltja a sötétséget, a barátság felváltja a gyűlöletet, az együttműködés felváltja a háborút. Mi, zsidók és katolikusok azonban éppen egy ilyen horizont tanúi vagyunk. És tanúskodnunk kell róla, mindenekelőtt a Szentföldön kezdve, ahol együtt akarunk dolgozni a békéért és az igazságosságért, mindent megtéve olyan kapcsolatokat megteremtéséért, amelyek képesek a világosság új horizontjait megnyitni mindenki előtt, izraeliek és palesztinok előtt egyaránt.
Mindannyiunknak, zsidóknak és katolikusoknak el kell köteleznünk magunkat a barátság, a szolidaritás és az együttműködés ezen útja mellett, és
Még sokat kell együtt tennünk azért, hogy jobb legyen a világ, melyet az utánunk jövőkre hagyunk, de biztos vagyok abban, hogy továbbra is együtt tudunk dolgozni e cél érdekében.
Vatikánváros, 2024. február 2.
Testvéri öleléssel:
Ferenc
Fordította: Tőzsér Endre
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
