Január 18–21. között a torinói Valdoccóban tartották a Szalézi Család Lelkiségi Napjait. Az idén 42. alkalommal megrendezett eseményen 45 ország 345 tagja, a Szalézi Család 22 csoportja képviseltette magát. A magyar Szalézi Család részéről két szalézi szerzetes, két nővér, két szalézi munkatárs és két volt növendék volt jelen.
„Abban a házban vagyunk, amelyhez mindannyian tartozunk – mondta Ángel Fernández Artime bíboros, szalézi rendfőnök köszöntőjében a Don Bosco Színházban a nyitórendezvényen. – A Szűzanya üdvözöl bennünket, Isten megáld minket. Azért vagyunk itt, hogy megmutassuk az élő karizmát.”
A lelkiségi napokat Piemont, Valle d’Aosta és Litvánia tartományfőnöke, Leonardo Mancini atya nyitotta meg, aki a strenna témájára irányította a figyelmet, hangsúlyozva, hogy „ha szalézi lélek lakozik bennünk, nem tehetünk mást, mint hogy foglalkozunk a fiatalokkal, hogy meglepő és bátorító módon fedezzék fel azt az álmot, amelyet Isten tartogat számukra”.
Joan Lluis Playà atya, aki a Szalézi Család központi küldötte és egyben a rendezvény koordinátora, arra hívott mindenkit, hogy „intenzíven és lelkesedéssel” éljék meg azt az eseményt, amelyen „a korábbi évek kulcsszavai – élesztő, szív, szeretet, jó keresztények és polgárok, remény, szentség – egybeforrtak az »álom« szóban.”
Jelentős pillanata volt a megnyitónak, amikor öt kontinens 32 képviselője egy-egy, a Szalézi Család csoportjainak szimbólumait ábrázoló kockával a színpadra ment, majd ezekből falat épített, így jelenítve meg a család változatosságát s egyben összetartozását, egyben utalva a szalézi karizma lényegére is.
Ezt követően a jelenlévők megtekintették a 2024-es Strennát bemutató videót. „200 évvel a kilencéves kori álom után csak ez lehetett a vezérfonal. Azonnal és egyhangúlag jóváhagyták!” – fogalmazott a rendvőnök a témaválasztással kapcsolatban, majd az év programját ösztönző dokumentumra tért ki.
Artime bíboros kihasználta a lehetőséget, hogy megossza „azt a szép benyomást, amelyet hivatali idejének több mint 10 éve alatt 120 különböző országban tett látogatása során szerzett: látni, hogy a világon hány ember tesz jót nap mint nap – ez rendkívüli!”
A programot négy lényeges pontban foglalta össze:
Az álom, amelyet Don Bosco 9 éves kora körül látott, a prófétai látomás jellemzőivel rendelkezik. Ez irányította egész életét férfiként és papként. 72 éves korában, kemény és fájdalmas tapasztalatai végén értette meg ennek teljes értékét – Máriának, a Keresztények Segítségének csodálatra méltó jelenlétével az oldalán –, amikor utolsó szentmiséjét celebrálta Rómában a Szent Szív templomban a Szűzanyának szentelt oltárnál.
Az álommal kapcsolatos szalézi gondolat újbóli felfedezésének fontossága, amely a fiainak átadott emlékekből fakadt, kezdve Rinaldi atyával – aki az álom első centenáriuma idején volt a rendfőnök –, majd minden egyes rendfőnökváltással megszilárdult és tovább fejlődött, egészen Pascual Chávez atyáig.
Az álom főszereplői férfiak és nők, és ma is nekik kell a szalézi tevékenység főszereplőinek lenniük. Názáreti Mária az elsődleges. Ezzel kapcsolatban a rendfőnök egy alapvető szempontra összpontosított: „Ha egy szalézi nem viseli szívében a Keresztények Segítségének igaz szeretetét, akkor formálisan a Szalézi Családhoz tartozik, de valójában – és ezt kedves módon mondjuk – más szervezethez tartozik.” Ennek a karakternek a magyarázata „a női és anyai dimenzió, amely Don Bosco küldetését kísérte. Ezt szívből mondom: az árváknak, akiket befogadott, szükségük volt arra, hogy otthon érezzék magukat, családban, szeretetben.” Legyen felszentelt vagy világi, a Szalézi Család női alakjaira nem úgy kell gondolni, mint „munkatársakra”, akik segítenek valamilyen működési szempontot kezelni, hanem úgy, mint Don Bosco azon vágyának kifejeződésére, hogy ne csak egy égi édesanya, hanem nők is legyenek mellette a munkában mindazzal, amit nyújtanak.
A farkasok és bárányok képe régimódinak tűnhet. De ha régen a torinói szegénynegyedekből származó fiúk kést hordtak maguknál, ma már sok helyen találkozunk velük lőfegyverrel. „A mai társadalomban sokkal nagyobb erőszakkal nézünk szembe, mint húsz évvel ezelőtt. És ez okot ad arra, hogy elgondolkodjunk azon, hogy a szalézi karizmára ma nagyobb szükség van, mint valaha.”
A 2024-es Strennában Don Bosco 10. utóda tizenkét kívánságát, tizenkét „kis álmot” fogalmazott meg, amelyeket szeretne megvalósulni látni: „Családunk jó egészségnek örvend, de mindig tudunk többet adni. A mai világ jobb lesz, ha tetteinkben megnyilvánul a remény és a frissesség. Megteszünk minden tőlünk telhetőt, megmutatjuk, hogy nem veszítettük el az álmainkat.” Ha ezek olyanok, mint Don Bosco álma, akkor ezek is álmodásra késztetnek; különösen a legszegényebbeket: „Mi a leginkább rászorulóknak születtünk. A kongregáció első alapszabályának egyetlen vesszője sem változott; nem gondolhatunk más megfogalmazásokra. A Szentlélek továbbra is támogat bennünket, ha garantáljuk a karizmatikus hűség működését.”
Szűz Mária, a Keresztények Segítsége továbbra is tanítónőnk, mint a kilencéves kori álomban: ezért az első nap végén a Segítő Szűz Mária Egyesületének (ADMA) tagjai videós tanúságtételt ajánlottak fel, amelyben kiemelték azt az erőt, amely a keresztény családot támogatja.
Forrás: Szaleziak.hu
Fotó: infoans.org
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
