Az időjárás az idén nem bánt mostohán azzal a több száz hívővel, akik január 21-én, vasárnap délelőtt kisétáltak a Margitszigetre, hogy a hűvös, de napsütéses környezetben megemlékezzenek Árpád-házi Szent Margitról, az engesztelő királylányról. IV. Béla lányának egykori kolostora romjai között Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be szentmisét.
A Szent Margit halálának évfordulójához kötődő emlékmisén jelen voltak az esztergomi szeminárium papnövendékei, az Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek, más rendekhez tartozó szerzetesek, szerzetesnők, az újlaki és több budapesti plébánia hívei, zarándokok, lovagrendek, lelkiségi mozgalmak képviselői, valamint a Pannonia Sacra Általános Iskola tanárai és tanulói.
A bíboros köszöntőjében emlékeztetett: „Évről évre itt a romok között tartjuk Szent Margit tiszteletére a szabadtéri szentmisét. Nem véletlen, mert ez a szabadtéri szentmise egy kicsit Szent Margit lelkiségéhez kapcsolódik. Ő szívesen vállalta Isten dicsőségére a fizikai fájdalmakat és fáradalmakat is, azért, hogy engesztelje a Mindenhatót bűneinkért és népünk bűneiért.” Az főpásztor arra bíztatta a jelenlévő hívő közösséget, hogy mi is ajánljuk fel évről évre a kellemetlenségeket, az erőfeszítéseket engesztelésül önmagunkért és hazánkért. „Ugyanakkor Isten előtt, ha le tudjuk tenni életünket, erőfeszítéseinket, akkor egyszerre meglátjuk, hogy Ő már itt a Földön is viszonozza azt, ha tetszik, századnyit ad, és majd az örök életet” – jelentette ki Erdő Péter.
A bíboros homíliájában kiemelte: Szent Margit példája ma különösen szükséges a számunkra, hiszen fáradt, háborúktól kínzott történelmi korban élünk. Hozzátette: „De szükséges azért is, mert nemes, önzetlen, nagyvonalú tetteket vár tőlünk az Isten, de környezetünk, népünk, Egyházunk is. Ilyen tettekkel tartozunk saját emberségünknek, személyes méltóságunknak és katolikus keresztény mivoltunknak. A kereszténység ugyanis nem kényelmes vallás, nem olyan széles út, ahol a puszta közvéleményt meg a saját kényelmünket követve jó helyre jutnánk. Hanem küzdelem a hívő ember élete, de olyan küzdelem, amelynek erőforrása Isten kegyelme, jutalma, értelme pedig az örök boldogság, az a lakodalom, amelynek képe számunkra, gyenge fantáziájú emberek számára Isten színelátásának végtelen nagyszerűségét érzékelteti.”
Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelemben közöljük:
Krisztusban kedves Testvérek!
1. Szent Margitot ünnepelni gyűltünk egybe. Lékai László bíboros úr kezdeményezése óta töretlen szokás ez a szabadtéri szentmise itt, a Margitszigeten. Meghatottan járjuk körül a romokat, azoknak az épületeknek a maradványait, ahol Árpádházi Szent Margit élt, imádkozott, szenvedett és elérte az életszentséget. Példája és emléke évről évre más és más hangsúllyal üzen számunkra.
2. Szent Margit ünnepének evangéliumi szakasza a tíz szűzről szóló példabeszéd Szent Máté evangéliuma szerint. Ezelőtt a jézusi beszéd előtt az evangéliumban az utolsó napról, az emberfia elérkezéséről és a hűséges vagyonkezelőről hallunk. Mindezeknek a beszédeknek a közös pontja a végső ítélet és az éberség fontossága. A balga és az okos szüzekről szóló példabeszéd azt hangsúlyozza, hogy minden lehúzó fáradtság, minden egykedvűség, a reménytelenség minden kísértése ellenére ébereknek kell lennünk. De akárcsak az álmossággal küszködő, virrasztó embernek, nekünk is meg kell harcolnunk önmagunkkal, hogy éberek maradhassunk. Világosan elmondja Jézus a példabeszéd elején, hogy az Isten országáról beszél. Azt hasonlítja a tíz szűzhöz, akik a vőlegényt várják. Tehát a keresztényekre utal, akik megkapták a meghívást az Egyházba, és válaszoltak is erre a meghívásra. Igen, ott akarunk lenni azon a bizonyos végső és boldog lakomán, melyet Krisztus készít a számunkra!
Csakhogy nem elég várni, cselekednünk is kell. A kereszténység nem kényelmes út. Nem elég az Egyházban lennünk, és várni, hogy teljenek az évek. Ellenkezőleg, az életünkben minden különleges fontosságot nyer: a kezdeti megtérés, amikor meghalljuk, hogy hív minket az Úr, majd cselekedeteink további alakulása. Szinte új meg új nehéz megtérésekre van szükségünk. Együtt kell működnünk az isteni kegyelemmel, és figyelmesen kell hallgatnunk arra, hogy az adott helyzetben mit üzen nekünk Krisztus. El kell ismernünk önmagunknak elsősorban, ha valamit helytelenül tettünk, kérnünk kell Isten bocsánatát, és kérnünk kell az erőt, hogy máskor helyesebben követhessük Krisztus akaratát.
Ha elképzeljük a jézusi példabeszéd esküvőjét, megjelenik előttünk egy lármás, népes keleti lakodalom (vö. Jn 2,1–11). A menyasszony, a rokonok és barátnők, akik várják a vőlegény érkezését, hogy aztán átkísérjék az ifjú asszonyt a vőlegény házába. A példabeszéd szavai mögött felsejlik, hogy az igazi Jegyes, a Vőlegény, maga Krisztus. Ő az, akire várunk, és aki a saját házába, az atyai házba akar vezetni minket.
Ebből világosodik meg a példabeszéd tanítása: nem elegendő, hogy tagjai vagyunk az Egyháznak, hogy meghívást kaptunk, hanem elevenen is kell tartanunk a hitünket, és jótettekkel kell igazolnunk és erősítenünk, hogy tényleg Krisztushoz tartozunk.
3. Szent Margit a Krisztussal való találkozás izzó várakozásában élte le életét. A mai ember számára talán ijesztőnek is hat az önsanyargatásnak az a szigorúsága, amit róla a hagyomány megőrzött. De Margit, a királylány nem gyűlölte az életet és a világot, nem mindentől megcsömörlött, keserű emberként fordult el a földi élet szépségeitől, ahogyan manapság sokan hajlamosak ezt szinte depressziós csömörrel megtenni. Szent Margit az extázis határáig menően szerette Krisztust. Ez volt az a pozitív magával ragadottság, ami különös tettekre is késztette. Jézus kedvéért, az iránta való szeretetből imádkozott és vezekelt, végezte a legalázatosabb szolgálatokat. Az ő iránta való szeretetből érdeklődött családja és az ország sorsa iránt is. Ezért próbálta meg bátyját és édesapját kibékíteni, és lecsillapítani a pusztító polgárháborút.
4. Szent Margit példája ma különösen szükséges a számunkra. Szükséges azért, mert fáradt, háborúktól kínzott történelmi korban élünk. De szükséges azért is, mert nemes, önzetlen, nagyvonalú tetteket vár tőlünk az Isten, de környezetünk, népünk, Egyházunk is. Ilyen tettekkel tartozunk saját emberségünknek, személyes méltóságunknak és katolikus keresztény mivoltunknak. A kereszténység ugyanis nem kényelmes vallás, nem olyan széles út, ahol a puszta közvéleményt meg a saját kényelmünket követve jó helyre jutnánk. Hanem küzdelem a hívő ember élete, de olyan küzdelem, amelynek erőforrása Isten kegyelme, jutalma, értelme pedig az örök boldogság, az a lakodalom, amelynek képe számunkra, gyenge fantáziájú emberek számára Isten színelátásának végtelen nagyszerűségét érzékelteti. És van visszajelzésünk arról, hogy a helyes úton járunk-e. Megtudhatjuk, hogy valóban ébren vagyunk-e, vagy kialudt bennünk a remény és a várakozás. Miből tudhatjuk meg? Főként a szeretet cselekedeteiből, amelyek eluralkodnak az életünkben, és programjainkat, energiáinkat a maguk logikája szerint kezdik rendezni. Vagy éppen ellenkezőleg, ha ezek elmaradtak, akkor fel kell riadnunk álmunkból, mert az életünk már sodródás, nem pedig készület a Krisztussal való találkozásra.
5. Kérjük az idén különös bizalommal Szent Margit közbenjárását népünkért és mindannyiunkért, hogy a szeretet cselekedeteiben megerősödve reménnyel, energiával teljes, értelmes és üdvösségre vezető életet éljünk.
Forrás: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Fotó: Csapó Viktória/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
