Hidvégi id. Nemes János naplója az 1651–1686. évekről

Hidvégi id. Nemes János naplója  az 1651–1686. évekről

Hidvégi Nemes János Apafi Mihály fejedelem háromszéki főkapitánya volt. Nemcsak a főkapitányságot viselte különösen hosszú időn át, de ezekről az évekről naplót is vezetett. Elsősorban nem a gondolatait vagy az érzelmeit jegyezte le, hanem a vele történteket. Nagyon komolyan vette a főkapitányi tisztséggel járó feladatokat, szívesen és sokszor lustrálta a széki katonaságot, valamint ügyesen tárgyalt, sok feszültséget igyekezett elsimítani. Ideje nagy részét utazásokkal töltötte. Ezeket a legtöbbször le is jegyezte, így pontosan tudjuk, hogy mikor, kikkel és milyen ügyekben találkozott, és mennyit volt úton. Az országgyűléseken is gyakran jelen volt, ezekről szívesen írt, úgyszintén részletesen beszámolt diplomáciai feladatairól, melyeket Apafi fejedelem követeként a török portán látott el.

A korszak erdélyi politikáját közelről láthatta, és időnként a főszereplői közé került. Nemes János naplója 1902 és 1903 folyamán folytatásokban jelent meg a Történelmi Tárban. 2023 végén könyvként adta ki a baróti Tortoma Kiadó, Balogh Judit történésznek a korszakról és Nemes János életéről és tevékenységéről írt terjedelmes bevezető tanulmányával. Ebből közlünk részletet mai Történelmünk rovatunkban, a lábjegyzetek elhagyásával. A könyv a Tortoma Kiadó 35 kötetesre tervezett Háromszéki Téka sorozatának nem legkorábbi, de számozás szerinti első kötete. Kapható a könyvesboltokban, illetve megrendelhető az erdelyikonyv.hu oldalon.

Nemes János karrierje a fejedelmi udvarnál kezdődött, II. Rákóczi György uralmának kezdetén. A fiatalember jó nevelést kapott, tehetséges diplomata, felekezetét támogató református és művelt naplóíró volt. Arról nem maradt fenn forrásanyag, hogy sógora, Lázár György be tudta-e juttatni a fejedelmi iskolába.

Nemes János személyes tulajdonságairól keveset árul el a naplója, csak annyit tudunk meg belőle, hogy általában kedvelték a kortársai, kevés konfliktust vállalt, és nem vágyott hatalomra. Nem vetette meg az italt, de jól bírta, és ez segített a társas kapcsolatai kialakításában és fenntartásában. Feljegyezték, hogy Bethlen Miklós lánykérésekor és később is több alkalommal, közösen borozott másokkal, a fejedelemnek is jó társasága volt: „Valóban vígan tartók az szebeni királybirót mind Porumbákon s mind az útban. Nemes Jánossal együtt egy nap kétszer is megrészegedtek.” A joviális, jó beszélgető- és ivótárs, mértéktartó, konfliktuskerülő Nemes nem vágyott többre, mint ami a társadalmi helyzetéből adódott, de igyekezett maradéktalanul kihasználni a lehetőségeit.

Élete első nagy lehetőségét alig húszévesen kapta: ott lehetett Rákóczi Zsigmond híres menyasszonyának a megkérésénél és a jelképes esküvőn. 1651-ben részt vett abban a küldöttségben, amely feleséget hozott I. Rákóczi György fejedelem kisebbik fia, Zsigmond számára Krossenből, Pfalzi Henrietta személyében, és részt vett a menyasszony szülőhelyén rendezett jelképes esküvőn is, akárcsak a nagy pompával megtartott sárospataki lakodalmon. Amikor elindult erre a nagy diplomáciai jelentőségű eseményre, Nemes János már sajátjaként említette a család egyik hidvégi udvarházát, sőt, Malomfalván is rendelkezett házzal. A naplójából kiderül, hogy Hidvégen két háza volt a családnak, az egyikben a bátyja, Nemes György lakott, a másikban pedig ő maga. A két házat 1654-ben kicserélték egymás között a testvérek. Ekkor még a másik fiútestvér, Tamás is élt. Nemes Tamás valószínűleg még nem volt férfikorban, amikor meghalt az apjuk, a két nagyobb testvér ugyanis igyekezett gyámkodni felette, sőt, János a Tamás 1668-ban bekövetkezett halálát követően is menyének nevezte öccse özvegyét.

Nemes János 1652-től folyamatosan ott volt a fejedelmi udvar környékén, Rákóczi Zsigmond halálakor és II. Rákóczi György himlőben való megbetegedésekor is. Azon az országgyűlésen is részt vett, amelyen eldöntötték, hogy megválasztják fejedelemnek az ifjú Rákóczi Ferencet. Jelen volt március 4-én Kemény János kormányzóvá választásán, és az ifjú Rákóczi Ferenc ünnepélyes megválasztásán is. Ekkor, március 8-án tették meg ítélőmesternek gyalakutai Lázár Györgyöt, Nemes sógorát és mentorát. Április 28-án Nemes János részt vett Rákóczi Zsigmond gyulafehérvári temetési szertartásán is.

Nemes János támogatói közé tartozott Bánffy Zsigmond is, Anna nevű nővérének férje, aki segítségére volt első felesége, Pápai Anna kezének megkérésében. A lánykérés és a gyűrűváltás 1652. július 16-án Bánffyhunyadon történt, míg a lakodalom 1653. május 20-án, szintén Bánffyhunyadon. Bánffy Zsigmond volt a násznagyuk. Házasságukból majdnem minden évben született gyermek, de kevesen érték meg a felnőttkort.

A nős Nemes János részben az udvarban forgolódott, részben a székben kezdte építeni kapcsolati hálóját. Kiterjedt rokoni hálózata, testvérei és a sógorai segítették, hogy beépüljön a háromszéki közéletbe. Bátyja révén már ekkor bekerült a háromszéki főkapitány, Basa Tamás kapcsolati hálójába, többször ebédelt, vacsorázott vagy aludt a főkapitánynál.

Emellett Béldi Pálnál is sokszor megfordult. 1654. augusztus 18-án jelen volt Béldi Pál főkirálybíróságba való beiktatásánál, Daniel János halálát követően. 1654 októberében végigjárta azokat a birtokait, ahol szüretelni kellett: Nagyajtát, Sombort, Kacát, Erkedet, Szőlőst, Zágort, Malomfalvát, Gerebenest, Frattát, Bonchidát, Borsát, Hídalmást, Inót, Újlakot. Mint arról korábban már szó volt, Malomfalván háza is volt.

1655 februárjában nem volt jelen a kolozsvári országgyűlésen, ezen csak György nevű testvére vett részt. 1655 júniusában és júliusában viszont részt vett Rákóczi György havasalföldi hadjáratában, és részletesen beszámolt annak állomásairól. 1657-ig Nemes János általában mindenhová együtt ment a bátyjával, közösen csatlakoztak a lengyel hadjáratba induló háromszéki sereghez is, melyet Basa Tamás főkapitány vezetett.

Mielőtt a sereg kiért Erdélyből, kiderült, hogy Nemes Jánosnak fia született, de meg is halt rögtön, felesége megbetegedett, és Éva nevű kislányuk is meghalt. Emiatt aztán – Béldi Pál közbenjárására – otthon maradt. Így történt, hogy nem esett krími tatár fogságba, és a család erejét meghaladó váltságdíjat sem kellett összegyűjtenie. 1657 augusztusában öccse, Nemes Tamás Moldván keresztül szintén hazatért a lengyel hadjáratból, ő sem került tatár fogságba. Tőle tudták meg a „szegény magyar nemzetnek a pogány tatárok miatt való iszonyú nagy veszedelmeket, amely harcról csak egy is el nem szaladhatott a magyarok közül, hanem rabbá esett s fegyver miatt hullott el”.

Valójában ekkor kezdődött el Nemes János önálló politikai szereplése. Szeptemberben részt vett a szamosújvári részgyűlésen, ahol a rendek érthető felháborodással keresték a felelősöket. Az év további részében a székben tartózkodott, de sógora, Lázár György ítélőmester révén értesült Rhédey Ferenc fejedelemmé választásáról. Ebben a helyzetben az egyetlen aktív szereplő a portai ügyekben legtájékozottabb Barcsai Ákos volt, akinek gyalakutai Lázár György ítélőmester volt a legközelebbi munkatársa. Ő vette át az új fejedelem választására kötelező fermánt és a Rákóczi bűneit felsoroló listát. Annak a küldöttségnek a vezetője pedig, amelyik a fejedelmet lemondásra szólította fel, Lázár György ítélőmester lett.

1658-ra Székelyföld társadalma kettéoszlott. Mivel nagyon sokan fogságba estek és II. Rákóczi György nem mutatott hajlandóságot a váltságdíjak megfizetésére, egy csoport Kálnoki Mihály vezetésével ellene fordult. A Mikes családhoz tartozók viszont kitartottak mellette. Nemes János januári naplóbejegyzéséből kiderül, hogy a portával békét kötni igyekvő Rhédey Ferenc mellett Kálnoki gyűjtött sereget, de Mikes Kelemen megérkezése után „mindnyájan Rákóczy György urunk ő n(agysá)ga mellé hajlottanak és Kálnoki Mihály uram egyedül maradott”. Látható tehát, hogy a partiumiakhoz és a várkapitányokhoz hasonlóan a Mikesek már a kezdetektől nem voltak hajlandóak elismerni Rhédey Ferenc fejedelemségét, a székelységet is maguk mellé állították, az ellenkezőket pedig megfélemlítették. Mivel a hajdúság, a székelyek egy része, valamint Várad és Jenő vára is Rákóczi mellett volt, 1658. január 22-én II. Rákóczi György végül visszaülhetett Erdély trónjára.

Hírdetés

Nemes János 1658 augusztusában a székelyeket képviselte a gyulafehérvári országgyűlésen, ugyanis beválasztották a Rákóczihoz Tasnádra küldött követségbe. Bethlen János volt a követség vezetője, melynek tagjai Nemes János mellett Csulay György református püspök és a besztercei jegyző voltak. Az volt a küldetésük, hogy rávegyék a fejedelmet a lemondásra, mivel – és ezt a székelyek érzékelték leginkább – átfogó török-tatár támadás indult Erdély ellen. A teljes összeomlás előtt, amikor a rendek többsége még mindig Rákóczival próbált egyezkedni, azoknak a csoportja akarta a kezébe venni az irányítást, akikhez Nemes János leginkább kötődött.

Augusztus 8-ára országgyűlést hirdettek Nagysinkre, de kevesen jelentek meg. Ott volt Barcsai kormányzó-helytartóként, a tanács­urak közül pedig Bethlen János, Haller Gábor és Lázár György ment el. Ekkor Nemes János már otthon tartózkodott: a Rákóczi követségnek adott válaszát Barcsainak vitte el először, utána hazatért. A székelyek ekkorra több főúrral együtt Brassóba menekítették a családjai­kat a támadások elől, amelyek augusztus folyamán már folyamatossá váltak.

Nemes János részletesen beszámolt a támadásokról a naplójában, amelyből az is kiderül, hogy a székely katonaság szervezettség és fentről érkező utasítások híján folyamatos katonai kudarcokat szenvedett, és Mikes Kelemen serege, akit ekkorra Basa Tamás helyett háromszéki főkapitánnyá nevezett ki Rákóczi, inkább csak ahhoz volt elég, hogy az erdélyi rendeket Rákóczi mellett tartsa, mintsem hogy védjen a török és tatár seregek ellen.

1658 nyarának végén és őszén román katonák elhajtották a zajzoniak állatait, és felégették a települést. A székely csapat üldözőbe vette, de nem érte utol őket. Ezután következett Mikes Kelemen egyik legnagyobb katonai kudarca a Bodzai-szorosnál, augusztus 19-én, amikor kellő felderítés nélkül belefutott az ellenség seregének a közepébe. A vereséget követően több székely nemes fogságba esett, köztük Bakó István marosszéki kapitány, Ugron Boldizsár és Jankó Boldizsár is. Augusztus végére a török-tatár hadak Brassó alá vonultak, elfoglalták Illyefalvát és Sepsiszentgyörgyöt is.

1658 őszén Nemes János tagja volt annak a Basa Tamás által szervezett székely nemesi csoportnak, amely szoros kapcsolatban állt Barcsai Ákossal és körével, ezért alig hat nappal október 10-e után, amikor Barcsait fejedelemmé választották Segesváron, Nemes Brassóban Basa Tamás előtt letette a hűségesküt Barcsai Ákos mellett. Az ezt követő hónapokban elsősorban Barcsai környezetében tartózkodott, Bethlen János mellett. 1659 januárjában, miután folyamatosan az események középpontjában volt a széki hadakkal, ő vitte az or­szággyű­lés levelét a háromszéki székelyeknek, és fel is olvasta Lécfalván a székgyűlésen.

Ezt követően annak a folyamatnak is részese volt, amely során Barcsai megpróbálta átvenni Várad és Kővár várát a Rákóczihoz hű várőrségektől. Míg a stratégiai­lag oly jelentős Várad átvételére felállított bizottságnak Rhédey László, Lázár György, Farkas Ferenc és a besztercei jegyző lettek a tagjai, addig Nemes Jánost és Szikszai Zsigmondot a Kővár átvételére szervezett küldöttségbe választották be.

1659. szeptember 24-én Nemes János részt vett a marosvásárhelyi országgyűlésen, ahol Mikes Mihály Rákóczit mint az ország megmentőjét ajánlotta az erdélyi rendeknek. Mind Mikes Mihály erélyes szavai, mind a Mikes testvérek mellett felsorakozó háromszéki haderő sokat nyomott a latban ahhoz, hogy végül Erdély rendjei újra Rákóczi mellé álljanak, és ezzel végleg felszámolják azt a lehetőséget, hogy a porta további büntető hadjárataitól megmeneküljön az ország, „voxolván az ország minden ellenkező vox nélkül ő n(agysá)gát acceptálók”.

Naplója stílusához képest Nemes János szokatlan részletességgel idézte Mikes Mihály beszédét, valószínűleg azért, mert nagy jelentőséget tulajdonított neki. Nemes leírásából kiderül, hogy a marosvásárhelyi országgyűlés után a háromszéki haderő II. Rákóczi György közelében maradt, mellette voltak akkor is, amikor a fejedelem találkozott a havasalföldi vajdával. Novemberben Háromszék székelysége mustrát tartott, majd több seregrészre szakadva harcoltak Havasalföld és Moldva felé tartva. Ekkor következett be a Mikes Kelemen generálissága alatti második, az előbbinél is nagyobb katonai vereség, Jászvásár mellett. Nemes szerint a tatár hadak olyan súlyos vereséget mértek az erdélyi román haderőre, hogy 6–7 ezer magyar is elesett. Ebben a hadjáratban Nemes János, aki a Barcsai-párti Basa érdekköréhez tartozott, nem vett részt.

Miután Rákóczi vereséget szenvedett Szeidi Ahmedtől, és kivonult Erdélyből, a székelység Barcsai-párti tagjai, így Nemes János is, már decemberben újra felsorakoztak Barcsai Ákos mellett. A napló elég jól bemutatja azt, ahogy a megzavarodott székely katonaság – mikor arról értesült, hogy nem sokkal később a Mikes Mihály csapatai által megerősödött Rákóczi megfutamította Barcsait – félve hazavonult.

Ekkor már folyamatosan érkeztek a rémhírek a tatárok érkezéséről is, ami miatt a székely hadak többször ide-oda vonultak. Közben az otthon hagyott, nem katonáskodó szegény lófők és közszékelyek elkezdték fosztogatni a székelyföldi nemesek házait.

Ezekben az években Nemes János inkább csak elszenvedője volt az eseményeknek, ahogy élete további részében sem vált politikaformáló, saját utakon járó, agresszív külön­utassá. Mindig nagyon figyelt az aktuális politikai széljárásra, és aszerint próbált cselekedni, ezért ekkor még nem tekintették Barcsai mellett egyértelműen elköteleződött embernek. Amikor a Barcsai-párti Basa Tamás és veje, Kún István birtokait büntetésből feldúlták, az ő birtokait nem bántották. Ez az óvatos középutas politizálás egész életében jellemezte. 1660 elején Brassóba menekült a Rákóczi-párt bosszújától való félelmében, annak ellenére, hogy Mikes Kelemennel is mindvégig fenntartotta a kapcsolatot. Az időközben Brassó alá érkezett Mikes Mihály levélben hívta ki a városból a magukat ott meghúzó nemeseket, amire válaszul a nemesek követséget küldtek hozzá. Daczó Gergely mellett Nemes János is tagja volt ennek a követségnek. A feszült helyzetben végül Mikes Basa Tamást és a családtagjait tekintette főbűnösnek, ezért Basa Pétert Fogaras várába záratta, és Basa Tamást is kerestette.

Ugyanakkor a napló nagyon finom megfogalmazásaiból az is kiderül, hogy a politikai eseményekről Nemesnek megvolt a maga határozott véleménye, ami inkább a törökpárti Barcsai Ákos–Lázár György–Basa Tamás kör véleményével egyezett.

Nemes egy csapattal elindult a szászfenesi csatába, de végül nem vettek részt a küzdelemben. Ott volt Várad török ostrománál is, de a harcoktól ugyancsak távol maradt. 1660. október 28-án részt vett Barcsai Ákos és Bánffy Ágnes esküvőjén. Novemberben Barcsai leváltotta Mikes Kelement háromszéki főkapitánysági tisztségéből és Rhédey Lászlót tette a helyére. Rhédeyt az aldobolyi réten iktatták be, Nemes János jelenlétében. Kemény János, aki ekkor Erdélyre támadt, Rákóczinál radikálisabban igyekezett kiiktatni azokat, akik a riválisai lehettek. Így ölték meg Nemes sógorát és korábbi mentorát, Lázár György ítélőmestert is – Barcsai Gáspár megölése után, míg Bethlen Jánost és Haller Gábort csak elfogatta Kemény.

Nemes János 1661. január 1-jén Kemény János fejedelemmé választásán is részt vett. Noha igyekezett alkalmazkodni a változásokhoz, Nemes nem szavazta meg Barcsai Ákos elítéltetését a besztercei országgyűlésen. Csak annyit írt róla, hogy „ellenkező voxom volt bizonyos ratiókra nézve”.

Sok székely nemessel ellentétben Nemes Apafi Mihályhoz is lojális volt, annak fejedelemmé választásától kezdve. A háromszéki székely nemesek egy része, akik többször harcba szálltak a Mikesek vezetésével Rákóczi és Kemény mellett, Nemessel együtt igyekeztek megvédeni Háromszéket az Apafit kinevező Ali basa büntetésétől. Nemes leírása szerint ez nem volt egyszerű dolog. Viszont az, hogy Apafinak is szüksége volt a székely haderőre, segítette őket a közös nevező megtalálásában.

Nemes János az egyik főszereplője volt a szék és Apafi közti tárgyalásoknak: már október 13-án felkereste Apafit a Kisbún melletti szállásán, sőt, pár nap múlva a szebeni városi tanácsot is ő eskette fel Apafi hűségére. Ő maga november 7-én, Segesden tette le a hűségesküt Apafi Mihálynak. Basa Tamás körével együtt volt jelen a kisselyki gyűlésen november 21-én, ahol Apafit fejedelemmé választották. Ali basa Apafi mellett Kassai Ferencnek, Basa Tamásnak és Kún Istvánnak adott kaftánt az ünnepélyes beiktatáskor, és sor került a székely főkapitányok választására is. Az ekkor 60 év felett járó Basa Tamás talán már az életkora miatt sem akarta visszaszerezni a székely főkapitányi címek valamelyikét, így a köréhez tartozók kerültek előtérbe. November 22-én a fejedelem székely generálissá tette Kún Istvánt, 28-án pedig háromszéki főkapitánnyá Nemes Jánost.

A következő negyedszázad meghozta Nemes János számára a lehető legteljesebb mértékű hatalomnövekedést, Székelyföldön belül és kívül. Főkapitányi tisztségében apró törést jelentett, hogy 1662 májusa és 1663 májusa között Rhédey László töltötte be ezt a posztot. Ezt követően újra Nemes Jánost választották meg főkapitánnyá, és 25 éven át, egészen a haláláig megmaradt ebben a pozícióban.

Balogh Judit


Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »