A fősodrú elképzelés szerint az indo-euróőai nyelvek őshazája a Fekete-tenger északnyugati partvidékétől a Kaszpi-tenger északkeleti partvidékéig terjedő terület, a nyelv beszélői itt éltek az i. e. 4. évezredig, majd innen indultak ki azok a migrációk, melyek hatására ma az emberiség majdnem fele valamely indo-európai nyelvcsaládbeli nyelvet beszéli anyanyelvként.
Az egyes ágak mai nagysága teljesen eltérő. Az indo-árja ág a legnagyobb, 1 milliárd feletti anyanyelvi beszélővel, az itáliai ág 900 millió, a germán ág 500 mllliós, a szláv 250 milliós. A legkisebb az illír, az örmény, s a balti ág 4-5 millióval, s utolsó pedig a kelta ág, ma 1 millió alatti anyanyelvi beszélővel.
Mint látható a balkáni ág az i. e. 5-3. évezredben vált ki. Ami érdekes: eddig a fő elmélet az volt, hogy az indo-európai migránsok kipusztították az eredeti lakosságot ott, ahová betelepültek, ez alól kevés kivétel volt pár hegyvidék, tehát csak a baszkok és egyes kaukázusi népek maradtak meg az eredeti lakosságból.
Az persze tény, hogy mint identitás csak a baszkok és pár kaukázusi nép maradt meg. De mára az derül ki: az eredeti lakosság nem lett kipusztítva szinte sehol. A migránsok nagyrészt üres területre jöttek, az eredeti lakosság közé, majd pedig, mivel sokkal többen voltak, lassan asszimilálták az őslakosokat.
A görögök esetében ennek írásos nyomai is voltak, ott már pár évtizede megdőlt a kipusztítás elmélet. Ő ógörögök külön elnevezést is használtak az őslakosokra: pelazgok.
A modern genetikai adatok most a trákok esetében is ezt igazolják. Amikor először megjelentek a Balkánon, elsősorban a mai északkelet-Bulgáriában, keveredtek a helyi lakossággal, tulajdonképpen így lettek „trákok”. A G-haplocsoporttal azonosítják ezt a népességet, ennek aránya a mai Bulgáriában 5 %. Magyarországon pedig az arány 3 %.
Legnagyobb sajnálatomra, el kell mondanom, saját genetikai vizsgálatom szerint én nem tartozom a G-csoporthoz, ilyen vonal pontosan 0 % van bennem.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
