Decemberben lezárult a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesülete Olvasás 23 c. projektje. A program keretében 51 irodalomterápiás csoportfoglalkozás valósult meg országszerte. A szakemberek 11 településen jártak: Bátorkeszi, Gombaszög, Kassa, Komárom, Nyitra, Párkány, Pozsony, Rozsnyó, Somorja, Szepsi, Domása. A csoportokat Bolemant Lilla és Tegdes Egyházi Dóra vezették.
Az alábbiakban a két vezetőt kérdezzük a tapasztalatokról.
Lilla meghívást kapott egy szlovák nyelvű szakmai konferenciára, hogy bemutassa az irodalomterápiát. Mesélne a varannói programról? Hogy fogadták a kollégák, hogy jutottak el Önhöz ezzel kapcsolatban?
BL: A varannói könyvtár egyik dolgozója – aki ezt a projektet vezeti, ahová meghívtak – találta meg a biblioterápiáról szóló írásaimat a Facebookon, illetve a Katedra folyóiratban megjelent korábbi írásainkat. Ezek alapján keresett meg. A projekten belül ők főleg idősekkel foglalkoznak, nekik terveznek és vezetnek foglalkozásokat, de voltak ott többen, akik a biblioterápiát ismerik, csak kicsit másként, mint én. Főleg a speciális pedagógián keresztül. Készítettem egy előadást, prezentáltam nekik a mi terápiánkat, utána pedig egy foglalkozást is tartottam, amin majdnem mindenki részt vett, aki ott volt.
Dóra felkérést kapott, hogy összeállítson egy kétnapos szakmai továbbképzést pedagógusok részére a kassai Szakkay József Szakközépiskola tanárai számára. Hogyan zajlott képzés, hogy került képbe a biblioterápia?
TED: A képzés szervezője, a SZAKI keresett meg, hogy Strédl Teréziához csatlakozva el tudnám-e vállalni a nyár eleji képzést a tanári kar felével. Nagy örömmel vállaltam, hiszen szeretem a kihívásokat és egy javarészt szaktanárokból álló csoporttal volt dolgom. A célom az volt, hogy univerzális módszertannal szolgáljak nekik, amit akár szakórán is használhatnak, vagy osztályfőnökin. Biblioterápiával, meseterápiával, a silent book könyvekkel és egy vitakultúra-fejlesztő játékkal ismertettem meg őket. Ahhoz képest, hogy július elején volt a képzés, a tanítási évben kifáradt tanárok mégis nagy lelkesedéssel vettek részt az interaktív képzésben, s már a helyszínen ötletelni kezdtek a módszerek felhasználásáról. Nagyon pozitív élmény volt számomra is.
Mik a tapasztalatok a már 3. éve futó csoportjaitokról? Minek alapján választották ki az irodalmi művet? Mivel foglalkoztak 2023-ban?
BL: A somorjai csoport tagjaitól nagyon pozitív visszajelzéseket kapok, azt mondják, rengeteget segít nekik az önismeretben, a mindennapi gondjaik, élethelyzeteik jobb kezelésében, felismerésében. Van, aki folyamatosan jár már 3. éve, van, aki néha kihagyja, és mindig vannak újak is, akik időközben fedezik fel és csatlakoznak.
A szövegeket az idén a női szerepekre építettem, tehát a család, a munkahely, az anyaság, az anya-lány kapcsolat, a nők közötti barátság, a párkapcsolatok stb. Foglalkoztunk az öregedés és az öregség témájával is, a szülő-gyerek-nagyszülő kapcsolattal. Prózai szövegeket és verseket is viszek, mindig többet, mert a kezdő kör után derül ki, hogy milyen irányban indul el a beszélgetés az adott témáról és ennek megfelelően olvassuk az egyik vagy másik szöveget.
TED: A kassai csoportom harmadik évadát kezdtük meg szeptemberben. Úgy gondolom, ez lesz az utolsó évünk, hiszen ahogy mondani szokták, a jóból is megárt a sok. A csoport formálódása lassan a végéhez ér, így el kell engednünk egymást. Ha nem is örökre, de egy időre le kell zárnunk, hogy kipihenjük az önismereti, csoportdinamikai utunkat. Nekem is kell egy kis szusszanás, hiszen elég megterhelő hónapról hónapra készülni. Az irodalmi művek kiválasztásánál mindig figyelembe veszem, melyek azok az élethelyzetek, amelyekkel éppen küzdenek a csoporttagok, s megpróbálok ehhez alkalmazkodva szöveget vinni. Az elmúlt évben előkerült Kosztolányi Esti Kornélja, Radnóti versei, de például Rowling Ickabogjával és kamaszmonológokkal is dolgoztunk, valamint több népmesével is készültem.
Több alkalommal foglalkoztak fiatalokkal, 20 év alattiakkal. Hogy viszonyulnak az irodalomterápiához? Mik a tapasztalataik?
BL: A fiatalokkal pontos témánk volt: a kapunyitási pánik. Egyetemista, nagyon okos és művelt fiatalok voltak, akiket időnként vissza kellett terelni az önismeret felé, mert hajlamosak voltak a műveket elemezni saját maguk helyett, viszont nagyon sokat és őszintén megosztottak magukról, egymásnak is segítve ezzel. Nagyon pozitívan viszonyultak az irodalomterápiához, mivel eleve sokat olvasnak és kiismerik magukat az irodalomban, viszont ez időnként nehézséget is okozott, pont az előbbiek miatt. Ha lesz rá lehetőség, indítok még ilyen témát, mert úgy láttam, nagy szükség van rá.
TED: Nekem még mindig az a meglátásom, hogy a kezdeti ódzkodást hatalmas rácsodálkozások és valódi örömteli élmények követik. A tinédzserek legtöbbje elutasítja az olvasást, haszontalannak érzik. Aztán amikor játékosan közelítünk egy témához, majd meghallgatják a könyvrészletet vagy verset, már kicsit jobban be merik fogadni az irodalmat. Egy-egy alkalom nem képes csodát tenni, de ha folyamatosan hetente lennének csoportjaik, jelentős dolgokat érhetnénk el. Nem feltétlenül az a cél, hogy aktív olvasókká váljanak, náluk az önismeret és a szociális kompetenciák fejlesztése élvez prioritást.
Az országszerte megvalósult csoportfoglalkozásokon összesen közel 500-an vettek részt. Az SZMKE 2024-ben is szeretné folytatni az immár 3. éve futó rendezvénysorozatot. A program a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával valósult meg.
(SZMKE/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
