Ma ünnepli 100. születésnapját Kálmán László, a rimaszombati magyarság doyenje, cserkésztiszt, szülészorvos, a gömöri cserkészet egyik oszlopos tagja, a rimaszombati orvostársadalom ismert alakja, a közélet megbecsült véleményformálója, a cserkészet nagy öregje.
Kálmán László 1924. január 7-én született, édesapja tősgyökeres rimaszombati polgár volt. A cserkészetet gyerekkora óta műveli. Nagyon vonzotta a repülés, gimnazistaként repülőgépmodelleket készített, a cserkészetben is szívesen foglalkozott modellezéssel. A cserkészmozgalom keretében szerezte meg a vitorlázógépekre a pilótavizsgát Budaörsön. Az érettségi 1943-as megszerzése után a szombathelyi repülőakadémiára jelentkezett, 1944-ig oda is járt, amíg a háború miatt őt is bevonultatták.
A világháború után, 1945-ben Budapesten kellett maradnia, három évig nem is mehetett haza. Budapest újjáépítésén is dolgozott, a romok, a pusztulás romjai között, a nyomorban. Budapesten végezte el az orvosi egyetemet. 1950 végén tudott hazajönni Rimaszombatba, ott gyakornokoskodott, majd a rimaszombati kórházban, valamint vidéken dolgozott a szülészeten.
Laci bácsi a nyolcvanas évek első felében ment nyugdíjba. Vállalt ügyeleteket, Vöröskeresztnek volt magyarul beszélő előadója, számtalan iskolát látogatott meg, hogy a családi nevelésről beszéljen a serdülőkorú fiataloknak.
A rendszerváltást és a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség újjáalakulását követően társaival azonnal újraszervezte a rimaszombati cserkészetet, aminek ma is aktív tagja.
Lehetőségei és egészsége szerint ma is eljár a cserkészek gyűléseire. Laci bácsi még az 1930-as években az elemiben tette le cserkészfogadalmát. Gimnazista cserkészvezetőként pedig az 1939-1940-es hárshegyi központi őrsvezetőképző táborban találkozott az országos főcserkésszel, gróf Teleki Pállal.
Laci bácsi számára lelki támogatást nyújtott, lendületet adott, de egyben figyelmeztette is az elkövetkező idők helytállásnak szükségére. Elsősorban a romantikus, természetjáró, indiáncserkészetnek nevezett tevékenységet szereti, és ezt tartja járhatóbb, jobb nevelési módszernek, a felvidéki cserkészetben ezt ötvözte a magyar cserkészet hagyományaival.
1990. április 4-én megalakult a Rimaszombati Körzeti Cserkésztanács, aminek elnöke lett. Hatalmas lendülettel fogott a szervezéshez. Járta az iskolákat, magyarázta a cserkészet rejtelmeit és szabályait, intézte a cserkészotthont, a felszerelést, győzködte a város vezetőségét, hogy támogassák mozgalmukat. Ahol kellett, példamutatásával segítette és segíti máig a cserkészközösséget.
A legutóbbi évekig, ha kellett, volt csapata őrsvezetője, de bő két évtizeden át ő töltötte be a tábori orvos szerepét is. Nehéz lenne felsorolni azt a sokrétű tevékenységet, amit a cserkészet és a felvidéki magyarság érdekében kifejtett, lankadatlan energiával, minden részletre, apróságra odafigyelve. Körzetvezetőként a tisztség leadásáig bő két évtized során, ahol tudta, népszerűsítette a cserkészmozgalmat nemcsak a magyar, de a szlovák anyanyelvűek között is. Bár igazi lokálpatrióta, mindent megtesz, hogy az egykori, a két világháború közötti rimaszombati cserkészközösség szellemét belecsöpögtesse a mai cserkészek szívébe Rimaszombatban és azon túl is.
Hosszú ideig a Szlovák Cserkészszövetség járási vezetője is volt. Közben megszervezte a rimaszombati öregcserkészeknek az 503. sz. Tompa Mihály öregcserkészklubot is, amely ma is rendszeresen, havi szinten működik. Ma is a klub aktív öregcserkésze.
Több cserkészkönyve is feldolgozza a helyi cserkészközösség múltját, életét, de pár évvel ezelőtt még rendszeresen publikált, ezzel is népszerűsítve a mozgalmat a legkülönbözőbb fórumokon. A Cserkész folyóirat szerkesztősége munkáját hosszú ideig, mint állandó önkéntes munkatárs folyamatosan segítette, sőt több rovatot is vezetett a lapban. Öregcserkész társaival a legutóbbi évekig rendszeresen személyesen képviselte a szövetséget a Magyar Öregcserkész Találkozókon.
Munkásságát és életművét a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség 2002-ben a Beszédes Lajos Érdemérem arany fokozatával jutalmazta (a Rimaszombati Körzeti Cserkésztanács élén végzett kiemelkedő munkájáért és a szlovák-magyar cserkészbarátság terén kifejtett tevékenységéért), majd 2011-ben a szervezet legmagasabb elismerésével, a Csodaszarvas Díszérem arany fokozatával (a szlovákiai magyar cserkészet társadalmi elismeréséhez való hozzájárulásáért és a mozgalom szervezésével kapcsolatos önfeláldozó munkájáért) köszönte meg.
Ahogy egész életében cserkész volt, ma is a cserkészek tíz törvénye alapján igyekszik élni az életét – írja az ünnepeltről Kismedve.
Kálmán László 2019-ben megkapta a Magyar Ezüst Érdemkeresztet.
A 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat közösségi oldalán így köszöntötte Kálmán Lászlót:
„A mai napon, 2024. január 7-én, tölti be 100. életévét dr. Kálmán László, a rimaszombati 4. sz. Hatvani István cserkészcsapat egyik alapítója, a mai napig oszlopos tagja, aki több évtizeden keresztül a hátán cipelte (persze többedmagával) csapatunkat, és egyengette utunkat a cserkésszé válás élethosszig tartó útján. Laci bácsi csekély 90 éve cserkész. Van aki a Gömöri BiPi-nek nevezi Laci bácsit, szlovák cserkésztestvéreink Jamboree-nak hívják. Ezúton kíván nagyon boldog születésnapot az összes rimaszombati (és nem rimaszombati) cserkész! Az Isten éltesse még nagyon sokáig körünkben Laci bácsit, erőben és egészségben! Jó munkát!”
(www.rimavskasobota.sk/HE/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
