Amíg a Tanácsköztársaság idején az alkoholt a munkások ellenségének, üldözendő ópiumnak tartották (ahogy a vicc is mondja, a Tanácsköztársaság valójában ebbe bukott bele), addig a Kádár-rendszer mindennapjairól már a füstös kiskocsmák, a reggeli „kőműves Actimel” és a folyamatos ivászat, amelyek az elsők között eszünkbe jutnak. Utóbbinak megvan a teljesen érthető logikája, sőt, a trend azóta sem változott, amely egyszerre vált mulatságosan „magyar jelenséggé” és egyszerre jelent egy folyamatos, letargikus népállapotot. Noha a Tanácsköztársaság ötletével azóta sem mert senki próbálkozni, de azért időről időre kapunk „kedélyjavító” cikkeket a NER-médiától, hogy fenntartsák az egyre inkább léket kapott „legvidámabb barakk” hangulatot. Időrendben az utolsót a kóser Mandiner szolgáltatta ezen a héten, amelyből kiderül, hogy itt annyira rendben van minden, hogy a németek már magyarul tanulnak.
A Fidesz kóserkonzervatív berendezkedésében a németek általában kétféle megközelítésből szerepelnek a hazai NER-médiában. Az egyik – a gyakoribb – amikor válogatás nélkül szidni kell őket (hogy jogosan-e, vagy sem, az mindegy), ezek általában a saját belföldi politikájukhoz, külpolitikai megnyilvánulásaikhoz, „náci múltjukhoz” kapcsolódnak, a másik pedig a dicséret, kivétel nélkül olyan kontextusban, amit addig tudnak csűrni-csavarni, hogy a végén kirajzolódjon: Magyarországon remek az élet, az okosabb németek is ide vágynak.
Mivel a Mandinernek fokozottan meg kell felelni a helytartók számára, ezért itt a „nácizás” sem ritka, de ez a hír – vagy mi a csoda – a Die Welt olvasói hozzászólásairól szól, annak apropóján, hogy Bakondi György, a főnindzsa belbiztonsági tanácsadója Németország rossz migrációs politikájáról beszélt a lapnak. Mindez annyira tetszett a Mandinernek, hogy egymás után – két óra eltéréssel – két rövidebb cikket is megjelentettek a „legjobb hozzászólásokból” szemezgetve.
A dolog egészen szürreális, de, hogy ezért okolhatóak-e a német hozzászólók, akik nyilván egy teljesen hamis képet látnak Magyarországról a külpolitikai megtévesztés miatt, mindenki döntse el maga. Ami viszont egészen biztosan okolható, az az a politikai kurzus, ami mást láttat a külfölddel, mint ami a valóság.
A fenti linkeken mindenki átnézheti ezeket a kommenteket, de pár darabot egész egyszerűen muszáj kiemelnem. Aki például ezt gondolja: „Magyarországnak okos politikusai vannak. Minden miniszterük szilárdan képzett, nyelveket beszél, és jól ért a diplomáciához”, az nem is értem, miért nem költözik tényleg ide, de ez még igazán semmi a következőhöz képest, amely tényleg olyan, mintha egy zs-kategóriás tragikomédia nyitóakkordja lenne: „Magyarországon mindenekelőtt okos szavazók vannak, akik ugyanazokra a politikusokra szavaznak.”
Az a német pedig, aki ezt („Aki mostanában járt Budapesten, tudja, hogy a magyar út az egyetlen helyes út") leírta, valószínűleg csak a XII. kerület békés hegyláncain sétálgathatott, de az is legalább annyira megmosolyogtató, amikor egy másik azt hiszi, hogy Magyarországon még mindig a saját állampolgáraikra gondolnak elsősorban. Mondjuk gondolni tényleg gondolnak, más kérdés, hogy milyen előjellel.
Nyilvánvalóan nem kérdés, hogy a német társadalom óriási bajban van (például az a német, aki 2024 januárjában döbbent le azon, hogy Berlinben szinte csak migránsokat látott, valószínűleg most érhetett haza egy 20 éves nyaralásról), csak hát szegények ugye egy olyan országot dicsérnek kétségbeesésükben (meg a hazai propaganda hatására, amely remekül ráérzett, hogy a bajba jutott ember sajnos bármit elhisz), amely még Németországnál is nagyobb gondban van. Ugyanis valószínűleg, akik most dicshimnuszokat zengenek hazánkról, azok nem tudják, hogy az ország nem a XII. meg a II. kerületből áll, hanem van nekünk egy Borsodunk, Baranyánk – meg lassan az összes megyét ide lehetne sorolni – egy szakajtóra való cigánnyal, van nekünk rekordinflációnk, csok-programunk, amely valószínűleg örökre hazavágta az ingatlanárakat (de cserébe tovább fogy a magyarság), egy olyan politikai-gazdasági rétegünk, amelynek urizálása még a dualizmus uralkodó osztályát is könnyedén előzi, népbutító TV-műsoraink stb-stb.
Persze mindez nem is létezik, bódítószernek keresve sem találhatnánk jobbat e nyilatkozatoknál. Sőt, még azt is megkockáztatom, hogy az a jómódú német, aki esetleg tényleg eljön Magyarországra lakni, nem is feltétlenül fog szembesülni ezekkel a problémákkal, hiszen nyilván jó helyre költözik, a magas bolti árak értelmezhetetlenek lesznek számára, az átlag magyar gondok pedig nem érintik majd. Ezen a ponton pedig már nem is érdekes, mit mondott, vagy nem mondott Bakondi, de azért a teljesség kedvéért nézzük meg mi is, mit tartottak fontosnak a mondandójából.
A terrorfenyegetettséget és a migrációs krízist a 2015 óta tartó elhibázott német migrációs politika számlájára írja, pedig a valódi gondok évtizedekkel korábban kezdődtek, a negatív jövőképet meg a politikai iszlámhoz kapcsolja, pedig a valódi gond ennél összetettebb, inkább a gyökeresen eltérő rasszjegyekhez, felfogáshoz, viselkedésformulákhoz köthető, ez egyszersmind sokkal inkább megmagyarázza azt is, hogy miért képes közülük valaki beilleszkedni és dolgozni és azt is, hogy a nagy többség miért nem, de ezen a ponton még egyáltalán nem beszéltünk arról, hogy túlnyomórészt nem az ottani szellemi elit az, amely idejön és akkor még enyhén fogalmaztam. Jóval összetettebb tehát a probléma a „politikai iszlámnál”, de hát a kóserkonzervatív irány miatt most ezt a narratívát kell nyomni mint süket a csengőt. Ja, és természetesen arról beszélni, hogy módszeresen építik le az európai elmét 1945 óta, vagy, hogy a valódi gondot ott távol, legfelül nem is a migránsok jelentik, hanem az a világhódító, részben látható, részben láthatatlan „elit”, amely az őket ért vélt vagy valós sérelmek miatt gyűlölik a civilizációnkat, vagy inkább minden mást gyűlölnek, amely nem róluk szól, természetesen tabu most is és a jövőben is.
Cserébe kapunk delíriumos „szép álmokat”.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
