Nehéz és változatos. Ez a két szó jut eszembe, ha visszatekintek az elmúlt évre. Persze, vannak ennél izgalmasabb, választékosabb meghatározások is egy időszakra, kifejezőbb azonban ezúttal aligha.
Miközben beléptünk 2024-be, megkerülhetetlen számadást végeznünk a mögöttünk hagyott hónapokkal, hogy a jó dolgokból építkezni tudjunk, a rosszakból okuljunk. Az előbbiek ugyanis tovább lendítenek, az utóbbiak pedig – bármilyen furcsán is hat – megerősítenek, a rossz is leküzdhető hitből táplálkozva. Márpedig a hit erejével még a leggonoszabb szándék is megszelídíthető, a rossz is jó irányba fordítható. Szerkesztőségként nem egyszer meg is éltük ezt az elmúlt hónapokban.
Már az év kezdete sem volt egyszerű. Felforgató, államellenes és hasonló jelzőkkel tarkított – számunkra ismeretlen – vádló feljelentése alapján kaptunk a nyakunkba egy hosszú, átfogó rendőrségi vizsgálatot, hogy aztán végül is pecsétes papír igazolja a dolgaink rendben létét.
Arról már a Facebook gondoskodott, hogy az örömre ne jusson sok időnk, amikor február végén végképp ellehetetlenítették a Ma7 oldalát. Minden hivatalos indoklás nélkül büntettek meg, s ezzel egyik percről a másikra elveszítettük a több mint 30 ezres követői táborunkat. Akkor, ott csatát nyert a láthatatlan hatalom, hiszen rövid időre elhallgattatták a Felvidék meghatározó konzervatív hangját. A jelző ez esetben is fontos, mert csak a liberális ideológiával, a globalitással, a woke- és gender-őrültségekkel szemben kritikus konzervatív média szembesül ezzel az alattomos eljárással. Mit tehetünk? Szinte semmit, de azt sokszor és jó hangosan el kell mondanunk: a kommunisták is megirigyelhették volna ezt az újkori cenzúrát, ahol már a mit szabad és mit nem álságos miheztartása sem kell ahhoz, hogy valakit megfélemlítsenek, megregulázzanak, avagy elhallgattassanak.
Itt, a sajtó konzervatív térfelén lassan megszokjuk az elvtelen támadásokat, ám a megszokás nem egyenlő a közönnyel, elveinkből ezután sem engedünk semmilyen nyomásra, még akkor sem, ha most úgy tűnik, nyerésre állnak azok, akik szembe mennek a normalitással, ezredéves értékrenddel.
Ők elvakultak, mi szívósak vagyunk, és az idő majd eldönti, értékpárti állhatatossággal legyőzhető-e a multikulti zagyvaság.
Visszapillantva az óévre, ne ragadjunk le csak a nehézségeknél, hiszen több a jó a rossznál.
Büszkeségünk és sikertörténetünk az alapiskolások és középiskolások számára meghirdetett szavalóverseny, ahol abban bíztunk, másfél tucatnyi diákot talán sikerül megszólítani, ehelyett több mint 100-an jelentkeztek, hogy megéljék a vers élményét, a verseny örömét. Míg ők szavaltak, több ezren szavaztak, így valódi közösségi megmozdulás lett a kezdeményezésből.
A rendszerváltás három és fél évtizede sem volt elég, hogy rendezzék a nevesítetlen földek kérdését, máig egymillió parcella nincs jogos gazdája nevén, ami komoly haszon az államnak, de veszteség az embereknek. Márciusban lefejlesztettünk, és a ma7.sk-n megjelentettünk egy olyan kereső alkalmazást, amellyel bárki megnézheti, vannak-e felmenői nevén olyan elbitorolt földek, amelyeket az állam nevesítetlenként tart nyilván, s így azokról jogos tulajdonosai nem tudnak. A lehetőség nagy visszhangot váltott ki, az első hónapokban napi több száz rákeresés volt, s az érdeklődés máig tart.
Ugyanilyen meghatározó egy másik fejlesztésünk, amellyel a választások eredményeit, a pártok támogatását, az egyéni preferenciaszavazatokat és a területi megoszlás szerinti adatokat a statisztikai hivatallal egy időben tettük közzé, mindezt magyar nyelven.
Ezt természetesen a jövőbeni választásoknál is alkalmazzuk majd, azóta pedig már elkészült a rendszerváltás, vagyis 1990 óta lezajlott valamennyi választás és népszavazás eredményeinek az adatbázisa is, ami szinten lekérhető oldalunkon, települési bontásban is.
A legnagyobb élményt azonban a személyes találkozók hozzák. Legyen szó lapbemutatóról az ország bármilyen távoli szegletében, a Konzervatív Esték parázs vitáktól sem mentes hangulatáról, ahol szakértő vendégeink remek előadással érzékeny témákat feszegetnek, avagy az évek alatt falumozgalommá nőtt Vízsodorta históriák bemutatóiról, 2023-ban Nagykeszin és Bakán. Mindkét helyen a legnagyobb termek is kicsik voltak, annyian szerették volna látni a múltjukat megörökítő filmalkotásokat.
Meggyőződésünk, mindezekkel jóval túlléptük a sajtótól elvárható kötelezettségeinket. Mi így képzeljük el a közösségépítést. 2024-ben is mindnyájunknak, akinek fontos a felvidéki magyarság sorsa, szellemi gyarapodása, csupán ennyi a feladata: még többet tenni, s azt minél jobban.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/1. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
