Hszi Csinping kínai elnök újévi beszédében egyértelműen leszögezte, hogy Kína akár katonai erővel is „újraegyesítené” az országot, vagyis elfoglalná Tajvan-szigetét. Miközben Európában háború dúl, a Közel-Keleten pedig hajszálnyira vagyunk egy regionális szintű háborútól, a Távol-Keleten hasonlóan puskaporos a levegő. Valójában nem Tajvan szigete miatt, hanem egy kínai dilemma miatt, aminek csak egy része a sziget okozta probléma Peking számára. Körkép-háttér.
Kína viszonylag hatalmas ország, a hatalmas népességgel, hatalmas gazdasággal. Területén azonban a népesség rendkívül egyenlőtlenül oszlik meg, a lakosság zöme a tengerparton összpontosul. Gazdasági tényleg figyelemre méltó, de elképesztően exportorientált. És mivel exportorientált, kényszerűen szavatolnia kell a gazdasági folyosókhoz való hozzáférést: értsd: a Dél-kínai-tengeri útvonalakhoz, amelyeken a világkereskedelem harmada halad át.
Kína egyúttal az Egyesült Államok kihívója is, ma már nem csak gazdasági értelemben, hanem az átalakuló Világrend viszonylatában is. Nyílt konfliktus még nincs közöttük, jelenleg egy proxiháború előtti fázisban vagyunk. Ennek esélye napról napra növekszik.
Ha megnézzük az alábbi térképet, azon jól látszik, hogy Kína problémáját azok a szigetek okozzák, amelyek elválasszák őt a nyílt óceántól, vagyis elválasszák gazdaságát a piacoktól. És ezek a szigetországok ma már mind az Egyesült Államokhoz kötődnek – nem Kínához. Nem csak Tajvanról van szó, amelyet az Egyesült Államok katonai vonalon is támogat. Ott van Japán, amely folyamatosan építi le a haderejének növekedését akadályozó jogszabályokat, és egyre több amerikai külpolitikai érdeket szolgáló vállalást tesz a térségben.
És ott van a Fülöp-szigetek is, amely nemrég a Peking és Washington közötti egyensúlyozást feladva nemrég oldalt választott. És az elmúlt hónapokban egyre nőtt a feszültség Kína és a Fülöp-szigetek között.
Manila korábbi egyensúlyozó politikájának 2022-ben lett vége, amikor az elnökválasztásokat Ferdinand Marcos Jr. nyerte meg, aki Amerika-barát politika mellett kötelezte el magát. Megállapodást kötött Washingtonnal, amely lehetővé teszi az amerikaiak számára, hogy katonai bázisokat telepítsenek a szigetországba. Az USA hasonló szerződést kötött korábban Pápua Új-Guienával.
Kína a nyílt tenger helyett továbbra is egy összefüggő gazdasági-katonai falat lát maga előtt, amely az Aleut-szigetektől, Japánon, Tajvanon, Fülöp-szigeteken és Pápua Új-Guineán át Ausztráliáig húzódik. Ez fal nyilvánvalóan Kína megfékezésére és bezárására épült, és fel van szerelve tüzérséggel, rakétákkal és számos hadikikötővel is.
Nyílt katonai incidensre még nem került sor. Kína nem tudja szép szóval eltántorítani a Fülöp-szigeteket az amerikaiaktól (Washington egyszerűen több pénzt, jobb gazdasági cserét kínált, mint Kína), és nem kapott az USA-tól sem biztosítékot arra, hogy nem aktiválják a fent körülírt falat és veszik blokád alá az egész kínai gazdaságot (ezért találkozott ősszel Kaliforniában Joe Biden amerikai elnökkel Hszi Csinping, csakhogy sikertelen volt a tárgyalás).
Ezért Kína stratégiát vált, és szép szavak helyett katonai erőt mutat. Megfenyegette Manilát, hogy bármikor képes katonai erővel behatolni a Fülöp-szigetek területére (erre reagálva Japán katonai segítségnyújtási szerződést kínált Manilának), majd Peking újabb területi igényekkel állt elő a Dél-kínai-tengeren.
A Geopolitical Futures minapi elemzése szerint ezek mind gesztusok, amelyekkel Kína jelezni akarja, hogy nincs status quo a Dél-kínai-tengeren, és hogy nem tűri meg az amerikai támaszpontokat a Fülöp-szigeteken. Ugyanakkor az USA aligha hajlandó feladni azt az előnyös pozíciót, amit kiépített Pekinggel szemben.
Az agytröszt szerint komoly esélye vannak, hogy ez a feszültség valami sokkal „halálosabbá” fajul a Távol-Keleten – háborúvá. Mindez azonban annak is függvénye, hogy a két szembenálló oldal milyen katonai képességekkel rendelkezi. A fő problémát azonban az előítéletek jelentik: Kína nem hiszi el, hogy egy USA-val kötött megállapodás helyreállíthatja gazdaságát, az USA pedig meg van győződve róla, hogy Kína semmi szín alatt sem támadna.
Mindkét előítélet adott pillanatban, megfelelő körülmények között tévesnek bizonyulhat…
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
