Szent János apostol és evangélista ünnepén, december 27-én Fejes Rudolf Anzelm OPraem apát, prépost-prelátus ősi szokás szerint borokat szentelt, illetve megáldotta az újévi pezsgőket a Váradhegyfoki Premontrei Kanonokrendi Prépostság Úri utcai széktemplomában.
Az ünnepi szentmise bevezető részében Fejes Rudolf Anzelm apát arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a civil társadalom december 27-én már nem ünnepli karácsonyt, a premontreiek mégis nyolc napig teszik ezt. A nyolcad harmadik napján Szent János apostolra emlékeznek, aki Jézus kedvenc tanítványa volt, és aki a hivatalos kinyilatkoztatás utolsó képviselője és lezárója. Hagyományosan a premontrei helyeken, de máshol is az a szokás, hogy ilyenkor bort szentelnek. A gazdák a szüret után ekkor fejtették le először az újbort, és vitték a templomba megáldatni. Szent János legendás élete, életének gazdag szimbolikája miatt esett a választás az ő ünnepére.
Az evangéliumi részlet – a húsvéti történet – Szent János könyvéből hangzott el. Ez nem tévedés – hangsúlyozta homíliájában Fejes Rudolf Anzelm –, ugyanis karácsony nélkül nincs húsvét, illetve karácsonykor is János evangéliumából olvasunk fel egy részletet, amikor azt hallottuk, hogy az Ige megtestesült. János ezáltal Jézus isteni mivoltát akarta aláhúzni. Így tehát, akárcsak a húsvét, a karácsony is az örök életről szól, csak egy másfajta látószögből.
Arról is beszélt a premontrei apát, hogy Szent János életéhez rengeteg hagyomány, legenda kapcsolódik. A római falak mellett áll egy kis kápolna, amelyet az ő tiszteletére szenteltek fel – a legenda szerint ott próbálták égő olajban megsütve kivégezni, de nem sikerült. Nem tudván megölni elűzték egy szigetre, a kőbányák vidékére; ott írta az Úr parancsára a Biblia utolsó fejezetét, a Jelenések könyvét. János garanciát vállalt hittérítő szaváért. Egyszer, elfogadva egy pogány kihívását, megivott egy pohár mérgezett bort, de nem esett baja, mert a méreg kígyó alakjában kicsúszott a kehelyből.
Borszenteléskor a kánai menyegzőről szóló igerész hangzik el, utalásként arra, hogy Jézus első nyilvános csodáját a borral tette. Váradszentmártonban még élő hagyomány (Nagyváradon már nem), hogy az oltár előtt, a szentély bejáratánál a hívek megterítik Szent János asztalát. Mindenki odateszi a borospoharát; az asszonyok borkorcsolyákat készítenek, pogácsákat sütnek. A szentmise után a jelenlévők körülállják az asztalt, és mielőtt meginnák a megszentelt bort, a pap azt mondja jókívánságként: „Vegyétek Szent János szeretetét!”
Fotó és szöveg: Ciucur-Losonczi Antonius
Forrás: Romkat.ro
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
